Mint a kántorböjtre következő vasárnapnak régebben nem volt külön Szentmiséje,[1] ennek maradványa, hogy mostani evangéliuma is megegyezik a kántorböjti szombatéval. Durandus szerint az ő idejében csak e napon szűnt meg az orgona.[2] Ugyanő összefüggést is keres a Nagyböjt négy első vasárnapja között.[3] Az elsőn az Úr felfegyverezte katonáját (példájával az ördög legyőzésében), a másodikon megmutatja neki a jutalmat, t.i. az örök boldogságot az evangéliumban, mely az Úr megdicsőüléséről szól a Tábor hegyen. A harmadik vasárnap megjelöli az ehhez vezető utat (bűnbánat), míg a negyedikben már a mennyei Jeruzsálem öröme csendül meg. A bűnbevallás, bánat és az Istennel szemben fennálló bűnadósságtól való szabadulás vágya jut kifejezésre a mai Vasárnap Szentmiséjében. Motívumul szolgál erre egyrészt a táborhegyi megdicsőülés (evang.),[4] mert ebbe csak a tiszta lelkűek követhetik az Üdvözítőt, másrészt az Úr parancsainak szeretete. (Off.)
___________________
[1] Ballerini szerint (M.L. 54,624.) csak az ünnepélyes mise maradt volna el.
[2] Rationale div. Off. 180. o.
[3] Ugyanígy Müller is, aki ezeket „Hochschule des Herrn”-nek nevezi. (Das Kirchenjahr. 193. sköv. o.)
[4] (Mt. 17,1-9)

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 117-118. old.)