Az olvasóink számára már ismerősen csenghet a katolikus hittől szerintünk ma is távol álló egykori bulányista Máté-Tóth András neve. A Szegedi Tudományegyetem vallástudósát és a SZEMlélek blog rovatvezetőjét ezúttal a német és angolszász katolikus sajtóban is emlegették, miután kiderült, hogy a német püspöki konferencia múlt héten tartott nagygyűlésének előadója volt. Annak a nagygyűlésnek, amelyen a német püspökök külön bizottságot hoztak létre a homoszexuális párok szertartásos megáldásáról szóló későbbi vita "előkészítésére", és amelyen döntöttek a szentáldozás lehetőségének megnyitásáról "egyedi esetekben" katolikus hívek protestáns házastársai előtt.

Ahogy arról a OnePeterFive is beszámolt, a német püspöki konferencia elmúlt héten Ingolstadt városában tartott nagygyűlésének külső előadói is voltak, akik a keleti-európai (a lengyel és a magyar) egyházak ellenállásáról beszéltek az Amoris Laetitia reformjaival szemben.

A német püspöki kar hivatalos híroldala, a Katholisch.de február 21-ei jelentése szerint a német püspökök két kelet-európai előadót hallgattak meg ebben a témában: a prágai cseh szociológust, Tomás Halík-ot, és a magyar vallástudóst a Szegedi Tudományegyetemről (aki egyben a SZEMlélek blog egyik rovetvezetője is), Máté-Tóth Andrást.

Halík egyike volt annak a két személynek, akik "progresszív katolikusokként" ellenlevelet fogalmaztak meg és bocsátottak petícióra Ferenc pápa egyes tanításainak filiális korrekciójával szemben. A levélnek Máté-Tóth szintén az egyik első aláírója volt.

Az előadásaikban Halík és Máté-Tóth egyaránt azt hangsúlyozták, hogy az olyan témákban, mint a bevándorlás és a házasság, éles különbségek vannak Németország és a Nyugat, valamint olyan kelet-európai országok között, mint amilyen Lengyelország és Magyarország. Halík szerint bár a populista mozgalmak világjelenségnek számítanak, ezek Kelet-Európában még tovább erősödhetnek "a kommunizmus bukása utáni kulturális és pszichológiai identitásválság" miatt.

A Katholisch.de szerint ez a különbség különösen is megmutatkozik abban, ahogyan a lengyel püspökök az Amoris Laetitiát kezelték: "Miközben a német püspöki konferencia [az Amoris Laetitiát] követően megengedték az újraházasodott elváltaknak egyedi esetekben a szentáldozást, a lengyel püspökök ragaszkodnak az e személyek ezidáig is gyakorolt kirekesztéséhez".

A tudósítás így folytatódik:

Ahogy a magyar vallástudós Máté-Tóth András elmagyarázta, ezek az ellentétes teológiai koncepciók a házasságról és családról abból a tényből erednek, hogy a Keleti Blokk országainak kommunista múltja késleltette azt a vitafolyamatot, ami az Egyházban folyt. A Szegedi Tudományegyetem professzora szerint Nyugat-Európa egyházaiban ezek a viták már a II. Vatikáni Zsinat után lezajlottak az 1960-as években, miközben a közép- és kelet-európai egyházakban csak a kommunizmus 1990-ben történt bukása után kezdődtek el.

A OnePeterFive külön figyelmeztet rá, hogy a Katholisch.de kritikátlanul tudósított ezekről az előadásokról, meg sem említve, hogy a jelenlévő német püspökök között volt-e olyan, aki ellenvetéssel élt a két előadó állításaival szemben.

Mindkét kelet-európai előadó hangsúlyozta, hogy szükséges a párbeszéd a kelet- és nyugat-európai egyházak között. Máté-Tóth azonban nem értett egyet azzal az állásponttal, hogy az Amoris Laetitia implementálásában a német megoldás lenne a mérce. Szerinte a kérdésben a német püspököké "jogos pozíció", de nem "normatív" mások számára.

A OnePeterFive a beszámolója végén ezt írja: "Úgy látszik, hogy a szomszédos országok, Németország és Lengyelország a katolikus egyházon belüli két különböző vallási kultúra - egy hithű és egy progresszivista - összecsapását élhetik meg, amelyet még világosabbá és még intenzívebbé tesz ezen országok katolikus polgárainak földrajzi közelsége."