Szent Patrik napján az ír nemzet fia, ha a világ bármely részében van is, zöld rekettyelevelet tűz kalapjára és gomblyukába s így köszön: Áldjon meg az Isten és Szent Patrik. Ide ez a szép szokás csak egy mozzanat abból a sokoldalú tiszteletből, amelyben az ír nép részesíti a maga nagy apostolát. Közel 1500 éve, hogy templomokat épít tiszteletére, életét meg nem elégedve a történettudománynak akárhányszor csak tapogatódzó megállapításaival gyönyörű legendakoszorúval fonja körül; nevét a férfi keresztnevek közt leggyakrabban szerepelteti s Szűz Mária után mindjárt a szentek élére állítja. Nincs még katolikus nemzet, amely az Isten igéjének első magvetőjére oly nagy kegyelettel néz föl, mint ahogy ezt az írek teszik Szent Patrikkal szemben.

A legnagyobb valószínűség szerint 389-ben született a skóciai Kilpatrickban. Apja, Kalpurnius, némelyek szerint római katonatiszt, mások szeríni szerpap volt. Jámbor édesanyja, Konkessza, úgylátszik a híres toursi Szent Márton családjából származott.

A vallásos és tehetséges ifjút, akinek püspökké szentelése előtt Szukát volt a neve, 16 éves korában magukkal hurcoltak a kalandozó pogány írek, akiknek hazájában hat évig rabszolgaként nyájat kellett őriznie. E pásztorkodás alatt is erősen készült a későbbi lelkipásztori munkára: kora hajnalban kelt, hogy hó, fagy, eső ellenére is elvégezze hosszú imádságát. A rabságból különös álom szabadította meg. Azt álmodta, hogy el kell hagynia az írek szigetét s a legközelebbi kikötőben horgonyzó hajó majd hazájába szállítja. Az álom nem hazudott: a hajó csakugyan ott volt, s a pogány legénység könyörületből fölvette a keresztény rabszolgát. Hazájuk helyett azonban teljesen ismeretlen földre vetődtek, ahol az éhínségtől csak az Úristen irgalma mentette meg őket. Végre hazaértek. De Patriknak nem volt nyugta. Újabb álom az írekhez hívta. Álmában egy hírnök levelet hozott neki, amelyet el akart olvasni, de közben az ír partok felől szózatot hallott: „Jöjj, szent ifjú, jöjj hozzánk, légy újra köztünk!” Ez a hívás megérlelte benne az elhatározást, hogy akármilyen áron hithirdetővé lesz s visszatér Írországba.

Nagy buzgalommal látott hozzá tanulmányaihoz, amelyeket Franciaország legnevesebb hittudományi iskoláiban (köztük a híres dél-franciaországi Lerinumban) végzett. Mesterei közül legkiválóbb volt Szent Germán (+ 448) auxerrei püspök, akit elkísért angliai útjára is (423-426). Vele együtt küzdött ott az eredeti bűnt, a megváltást s a kegyelmet tagadó pelagianizmus eretneksége ellen. Sok tapasztalatra, nagy tudományra tett szert s kemény, önmegtagadó életet élt. Amikor végre arról értesült, hogy meghalt Szent Palladius ír misszionárius, fölvette a püspöki rendet s Szent Celesztin pápa megbízásából az írekhez sietett.

A következő 30 esztendő a magvetés és a százszoros termés verítékes és sikeres munkája volt. E munkára egyébként az ókor egyik legnagyobb pápája, Nagy Szent Leó (lásd ápr. 11) is ösztökélte.

Egy régi legenda beszél egy botról, melyet szentünk az Üdvözítőtől nyert s amelynek segítségével sikerült az írek szigetéről elűznie a mérges kígyók seregét. A történelem ennél többet tud: Patrik az Üdvözítő igéjének hirdetésével a bálványimádás szigetét „a szentek szigetévé változtatta.

Rengeteg embert keresztelt meg; hatása alatt sok-sok hajadon és özvegy adta rá magát az evangéliumi tanácsok követésére s igen sok ifjú hajtotta fejét a krisztusi papság édes igája alá. Megszervezte az ír egyházat, megalapította az armagi érsekséget s fölszentelte az ország első püspökeit. Egyik kezével rombolta a pogány világot, a másikkal építette az Isten országát. Beszédeinek hatása Szent Péter első pünkösdi beszédére emlékeztet. Megérkezik pl. a szigetre. A környék földesura tengeri rablónak nézi és fegyveres csapattal fogadja. Azonban elég néhány szót váltaniok, s a jövevény apostol már az úr vendége, az úr pedig rövidesen Krisztus híve.

Egyszer meg egy festői forrás mellett pihen meg s társaival együtt énekli a papi zsolozsma reggeli imáját. Az ének odacsal két leányt. Mindketten királylányok. Megdöbbenve látják a fehérruhás jövevény férfiakat könyvvel a kezükben. Kérdezik: vajon az égből vagy a földről valók-e. Patrik mindjárt kezd nekik a keresztény hitről beszélni. A leánykák tájékozatlanok ugyan és az érdekli őket, hol lakik az Isten, a hegyekben-e vagy a völgyekben, a tavakban-e vagy a folyókban? Nemsokára azonban tisztába jönnek a legfontosabb keresztény igazságokkal s ugyanabból a forrásból születnek újjá az örök élet számára, amelynek vizét annyiszor itták. Máskor egy fejedelemválasztás alkalmával nemcsak az új királyt és öccsét nyerte meg a kereszténységnek, hanem ugyanakkor megtért 12 ezer ember.

Ennek a bő aratásnak okai az aratás Urának áldásán kívül szentünk csodálatos imaélete és hősies áldozatossága.

Ez az állandóan el foglalt apostol az imaéletnek egyik legkiválóbb szentje. A papi zsolozsmában lefektetett hagyomány szerint nappal elmondotta a 150 zsoltárt 200 imádsággal s éjjelének kétharmad részét is imádságban töltötte. Az Úristennel való ez az állandó bensőséges együttlét teszi érthetővé, miért alkothatott nagy dolgokat s miért tudta oly hamar megtéríteni az Istenre szomjúhozó lelkeket.

Áldozatossága megint Szent Pált juttatja eszünkbe, aki mondotta ugyan másoknak, hogy aki az oltárnál szolgál, az oltárból is élhet (1Kor. 9,13), maga azonban sátorpokrócszövéssel kereste mindennapi kenyerét. Szent Patrik sem fogadott el senkitől semmit, hanem az apostolok módjára kézimunkából élt. Önfeláldozására jellemző az is, hogy bármennyire szólította is a vér szava szeretett rokonai és hazája látogatására, új hazáját nem hagyta el többé, nehogy távollétében nyája lelkiekben hiányt szenvedjen.

A legnagyobb valószínűség szerint 461-ben halt meg Glanmorganshireban.

Működésének hatása Írországon túl is érezhető volt az egész középkor folyamán. Az a barlang a Szentszigeten (Holy-Island, a Derg tó nyugati részén), amelyben ő valamikor a jámbor hagyomány szerint megmutatta a hitetleneknek a gonoszok pokoli kínját s az igazak mennyei örömér, a középkort vezeklésnek leglátogatottabb helye volt. Elzarándokolt ide több neves magyar is, így pl. Nagy Lajos jeles vitéze, Kriszafánfia György, majd Tar Lőrinc és mások. Sok-sok lélek tisztult meg ott s azért Szent Patrik Purgatóriumának is nevezték.

Legnagyobb hatása azonban az ír népre volt s van egész a mai napig. Hogy az ír nemzet a történelemben páratlanul álló angol protestáns üldözés ellenére megmaradt a szentek szigetén és másutt hithű katolikusnak, hogy pl. Amerikában ír és katolikus egyet jelent és hogy az északamerikai papság túlnyomó része ma is írekből kerül ki, annak főoka, hogy az írek hitének alapjait oly nagy apostol vetette meg, amilyen Szent Patrik volt.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)