Elöljáróban: A cím noha erősnek tűnhet, mégha hűen is tömöríti Tomka atya mondanivalóját, a kísértés arra is megvolt, hogy mindezt idézőjelbe is tegyem, mintha az atya szó szerint mondta volna. Szemléltetni akartam, hogy néz ki az, ha valakitől olyasmit idéznek, amit soha nem mondott vagy írt. Tomka Ferenc atya a KV blog „sátáni támadásaival” szemben írt friss tanulmányában egyik idézet sem a KV blogról való. Tomka atya ezzel férevezeti olvasóit. Az atya írásaiban találhattó idézetekkel ellentétben sem én, sem a KV blog nem tagadja Ferenc pápa pápaságának érvényességét, és eretnekséggel sem vádoljuk. Mivel Tomka atya a KV-n kívül mást nem nevez meg előszavában, ezért kénytelen vagyok abban mindent a KV-ra vonatkozónak tartani - ahogy egy gyanútlan olvasó is ezt tenné. Ebben a cikkben minden idézet valódi idézet lesz Tomka atyától, vagy mástól; a szövegkörnyezet nem hagy majd kétséget.

Előzmények: Tomka Ferenc atya néhány hete elkezdett kommentelni a KV blog Amoris Laetitiával kapcsolatos cikkei alatt. Rögtön az első hozzászólása után (lásd felül) – mivel abban csak minősítés volt, de érvelés nem – fel is hívtam, hogy megkérjem, fejtse ki a kritikáját. A félórás beszélgetésünk alatt a legtöbb dologban egyetértettünk: pl. a pápával való egység fontosságában, illetve abban is, hogy nem áldozhat az, aki a katolikus tanítás ismerete mellett házasságon kívül dönt a szexualitása megélése mellett. Bizonyos eseményekről Tomka atyának nem voltak pontos információi, ezeket megbeszéltük. Megvitattuk részletesen azt is, hogy a Tomka atya által felhozott, az újraházasodottak áldozása melletti érvek miért nem működnek. Ezért is megdöbbentő, hogy a párbeszédre való nyilvánvaló nyitottságom ellenére Tomka atya pénteken egy olyan bejegyzést tett közzé a saját Facebook oldalán (az elejét lásd alul), amelynek előszavában a KV blogot „egyházat szétszakítani akaró”, „sátáni támadások” megvalósítójának nevezi. Megdöbbentő az is, hogy Tomka atya bejegyzése lényegében gyűjteménye azoknak a súlyos félreértéseinek, amelyeket a telefonbeszélgetésünkben már tisztáztunk.

A továbbiakban ezekre a tévedésekre hívom fel Tomka Ferenc atya és olvasói figyelmét, remélvén, hogy ezek érdemi választ kapnak az alaptalan „sátánozás” helyett. Mindenekelőtt azonban összefoglalom a katolikus tanítást a házassággal és az újraházasodott hívek szentáldozásával kapcsolatban (ahogy arra egy olvasónk remekül rámutatott), ahogy az a tanítóhivatali megnyilatkozásokban áll. Ez a tanítás véglegesen kimondott, logikusan levezethető, igazságos és irgalmas; ennek mond ellent a Ferenc pápa Amoris Laetitia buzdítása (az immár hivatalossá tett értelmezése szerint) és Tomka Ferenc atya tanulmánya.

Egység vagy szembenállás? Tomka Ferenc atya írása annak ellenére is a pápával való szakítást melegágyaként állítja be a KV-t, hogy a Ferenc pápával való egységünkről a telefonban is biztosítottam, és ezt az álláspontot a KV blog is következetesen képviseli. Tomka atya úgy idézget, mintha a KV-n olvasta volna: „Bergoglio ellenpápa, mert Benedek pápát összeesküvéssel lemondatták”. De Tomka atya egy kalap alá veszi a Ferenc pápa fennhatóságát tagadókat az Amorist kritizálókkal, mintha nem tudná, hogy a pápával való egység a katolikus tanításban és a jogi fennhatóságának elismerésében van, és nem a mindenkori pápa minden cselekedetével és gondolatával való egyetértésben. Az írása alapján, Tomka atya nem egységet vár, hanem bólogatást.

A reformáció és a lefebvristák rossz hasonlata: A KV cikkeire válaszul teljesen helytelen mind a reformáció, mind a lefebvristák hasonlatát hozni. Az előbbi nyíltan kimondta, hogy a hitében kiszakadt az Egyházból, az utóbbi jogtalan püspökszentelésekbe bocsátkozott. Mi, a KV szerkesztői, mind az Egyházból való kiszakadást, mind a jogtalanságot elvetjük, és amit szeretnénk, az csupán annyi, hogy a katolikus tanítástól idegen gondolatok mentén ne hamisítsák meg a közismert, megérthető, és véglegesen lefektetett tanításokat. Ez a helyzet teljesen más, mint a reformáció vagy a lefebvreisták helyzete volt: most egyes főpapok próbálják elfedni a katolikus hit igazságait. Az egész helyzet bizarr, mert azzal, ahogy Tomka Ferenc atya az Amorist magyarázza, a KV-val együtt az Katolikus Egyház Katekizmusa ellen is érvel.

A megszavazott Amoris: Tomka atya azt állítja, hogy az AL a két püspöki szinóduson a jelenlévők által kétharmados arányban megszavazott zárószövegek alapján készült. Ez tényszerűen nem igaz, már ami az AL újraházasodottakat illető szakaszait illeti. A két szinóduson az egyetlen újraházasodottak áldozását érintő paragrafus nem ennek a gyakorlatnak az engedélyezéséről szólt, csak a kérdéskör felvetéséről, és ezt sem szavazták meg a püspökök. Szabó Ferenc atyával erről hosszabban is vitáztunk (semmivel nem tudta alátámasztani állítását), és nagyon fárasztó, hogy az AL újraházasodottakra vonatkozó újításait egyesek, és most Tomka atya is a szinódusi atyák nyakába akarja varrni. Ami azt illeti, a hívásom alkalmával ezt is tisztáztuk Tomka atyával. Megjegyzem, hogy ha a világ összes püspöke is ezt akarná, akkor sem lenne ez a tanítás elfogadható, mert ellentmond Jézus tanításának, a házasság felbonthatatlanságának, és az Egyház végleges tanításának. Ezért is irreleváns, hogy egy brazil bíboros lekicsinyli 4 bíborostársa tisztázó kérdéseit Ferenc pápához (Dubia), mondván, hogy „Ők négyen vannak, mi kétszázan”.  Egyrészt az igazság nem szavazatokon múlik, másrészt a brazil bíboros csúsztat, amikor azt feltételezi, hogy a mindenki, aki nem írta alá a dubiát, az AL újításainak oldalán áll. Valójában logikusabb azt feltételezni, hogy a hallgatásuk épp az ellenkezőjét jelenti.

A fordulat Szent II. János Pál pápával és XVI. Benedekkel kezdődött? Ez tényszerűen nem igaz. Egyrészt nem igaz, amit Tomka atya állít, hogy Ferenc pápa kritikusai azt kifogásolják az AL-ben, amit már előző pápák is tanítottak. Másrészt Tomka Ferenc atya panaszkodik, hogy „Sajnos sokan nem ismerik” a II. Vatikáni Zsinatot, Szent II. János Pál pápa szinódusi levelét, a Familiaris Consortiot, és XVI. Benedek pápa tanítását az újraházasodottakkal kapcsolatos megkülönböztetéstől, holott ő az, aki feje tetejére állítja a szövegeket, kijátszva a feltételes megengedő mondatokat (a közösségbe való befogadást illetően) az abszolút tiltás ellen (a szexuálisan aktív újraházasodottakat áldozását illetően). Erről bármelyik olvasó meggyőződhet egy perc alatt az FC84 elolvasásával – nincs szükség Tomka atya szakértelmére hagyatkozni. Tomka Ferenc atya pedig tudhatná, hogy a belemagyarázásnál és a ferdítésnél jobb érvekre van szüksége, ha az Amoris bizonyítványát akarja magyarázni, hiszen ugyanezekre a telefonban is felhívtam a figyelmét.

A szexuálisan aktív és az önmegtartóztató újraházasodottak életállapota ugyanaz? Tomka atya helyesen idéz II. János Páltól, hogy az újraházasodottak objektíven megítélhető életállapotuk miatt nem áldozhatnak. Aztán a tanítóhivatallal szemben teológusok véleményét hozza, mintha az számítana bármit is. Elhallgatván azt, hogy az Egyház előírja nem csak a szexuális viszony megszakítását (mint abszolút kritérium), hanem az együttélés megszakítását is (mint feltételes kritériumot). Tomka atya arra jut, hogy ha az önmegtartóztató együttélők áldozhatnak, akkor a házasságon kívül szexuálisan aktív párok is, „Hiszen életállapotuk alapvetően ugyanaz!”. Tomka atya kérdezze meg a feleség és férj ismerőseit, hogy látnak-e bármi "alapvető" különbséget aközött, hogy házastársuk együtt lakik egy harmadik ellenkező neművel, vagy ágyba is bújik vele! Azt állítani, hogy az FC84 egy bekezdésen belül kategorikusan tiltja, majd megengedi az újraházasodottak áldozását, sértő II. János Pállal szemben. Az „életállapot” a nyilvánvaló házasságtörés állapotára vonatkozik, amit egy jogtalan házassággal is nyilvánosan megerősít a pár, a kivétel pedig arra, amikor a pásztor megbizonyosodott róla, hogy nincs házasságtörés, csak annak látszata (ilyen látszat esetén is a pásztornak kerülnie kell a botrányokozást az áldoztatáskor). Ebből a kivételből levezetni, hogy akkor a tényleges házasságtörésben élők is áldozhatnak, „2+2=5” szintű teológiát feltételez, ami képletszerűen és vállaltan a Vatikán új urainak teológiája.

Dogmatikai (szentségtani) és nem egyházjogi kérdésről lenne szó: Tomka Ferenc atya súlyosan téved, amikor arról ír, hogy a szexuálisan aktív újraházasodottak áldozása nem dogmatikai, hanem csupán egyházjogi kérdés. A házasságtörés halálos bűn volta dogmatikai kérdés. A halálos bűnben való áldozás kárhozatos volta dogmatikai kérdés. Semmilyen papnak nincs joga szentségtörő szentségvételt engedélyezni. Ezért irreleváns az öngyilkosok temetésével kapcsolatos változás, amit Tomka atya érvént hoz – a temetés ugyanis nem szentség. A hivatásukat elhagyó papok felmentésével kapcsolatos jogi változás szintén irreleváns, mert a felmentés nem érinti magát az egyházi rend szentségét.

Lelki áldozás újraházasodottaknak? A szexuálisan aktív újraházasodottak nem részesülhetnek lelki áldozásban sem. Tomka Ferenc atya azt állítja, hogy igen. Ebben is téved.

II János Pál és Benedek „a házastársi nemi életet tartják bűnnek”: mármint mindez Tomka Ferenc atya szerint van így. Azt írja, a tanításuk joggal így értelmezhető, ezért is helyesli az Amoris újításait. Erre a képtelenségre Tomka atya úgy jut el, hogy azt hiszi, hogy a házasságtörésben élők lelki áldozásban részesülhetnek, továbbá az Egyház hagyományos tiltását a paráznaságban élők áldozásával kapcsolatban azzal magyarázza, hogy „e korokban magát a szexualitást is némileg negatívan ítélte meg a világ és az egyház is”. Ezekből kiindulva logikusan következik, hogy amikor II. János Pál és XVI. Benedek az újraházasodottak áldozási tilalmát tanították, akkor csakis a házasságon belüli szexualitás bűnösségéből indulhattak ki. Kár hogy ugyanezek a premisszák a teljesen szabados szexualitás melletti áldozást is logikusan alátámasztják, ami ellen pedig Tomka atya egész életműve szól.

Az ortodoxok engedik a második és harmadik házasságot? Az ortodoxok tévednek, és Tomka atya is, ha az érvelésében erre épít.

„Ha a lényegét alkotó szeretet-kapcsolat megszűnik, a házasság „meghal””? Hiszen, hozza Bellarmin Sz. Róbertet Tomka atya, „ha a szentségi jelek megszűnnek (pl. megpenészedett a szentostya a tabernákulumban), az Eucharisztia nincs többé”. Teljesen téves és ellentétes a katolikus hittel így meghatározni a házasság lényegét. Tomka atya tudhatná, hogy a házasság szentségének „anyaga” a „kölcsönös beleegyezés”. Mibe is? Többek között, hogy a hűség „mindhalálig” köt. Végig kellene gondolni, hogy a házasság lényegének ilyen önkényes átírása a feltétel nélküli váláshoz vezet. Ha pedig a „ne ölj” parancsot elkezdjük a szeretetkapcsolatokra értelmezni, akkor logikusan oda lyukadunk ki, hogy az az újraházasodott, aki megtérésből elhagyja házasságon kívüli szeretetkapcsolatát, az gyilkos. Sőt, a homoszexuális párkapcsolatból a hite miatt kilépő ember is gyilkos.

A hagyományban jelen van az újraházasodottak áldozása? Ezt állítja Tomka Ferenc atya, és illusztris szenteket sorol. Csakhogy az Egyház soha nem tette tanításává, és amikor a tanítóhivatal nyilatkozott, akkor elítélte ezt. Tanítóhivatali ellenérvet lehetne elfogadni, nem szentek magánvéleményeit.

„Jézus nem ítélte el a házasságtörő asszonyt”: mármint halálra nem ítélte, ahogy a törvény előírta volna. De azt mondta neki is, és minden más parázna személynek, hogy „menj, és többé ne vétkezz”. Ugyanez a Katekizmus és II. János Pál Tomka atya által kifogásolt tanítása.

Ratzinger bíboros az Amoris pártján? Tomka atya Ratzinger bíborost idézi: „engedélyezni kellene, hogy e második házasságban élők szentáldozáshoz járulhassanak”. Csak az a baj, hogy ez az idézet 1972-ből van, mielőtt erről a részletes teológia vita lezajlott volna, és az 1980-as szinódus nyilatkozott volna, elítélően. Ezek után Ratzinger bíboros maga ítélte el hivatalosan is, már a Hittani Kongregáció prefektusaként, Kasper bíboros engedetlen próbálkozásait az újraházasodottak áldozásának engedélyezésére. Még az Amoris megjelenése előtt az emeritus pápa összesítette saját írásait egy új kiadásban. A '72-es dolgozatának a Tomka atya által idézett zárógondolatait Benedek atya tudatosan törölte az új kiadásból. Tomka atya úgy idézte ezt az újraházasodottak áldozásának alátámasztására, hogy közben tudja, hogy Benedek pápa ezt visszavonta – hiszen elmondtam neki a telefonban.  

Zárógondolatok: Tomka atya azzal szembesül, hogy a hívek kérdezgetik Ferenc pápa tanításával kapcsolatban, mert az számukra nem látszik stimmelni. Ezért az áldatlan a helyzetért egyedül a Szentatyát lehet okolni - és a hitüket ismerő híveket szerencsére valami zavarja. Tomka atya nem tesz szívességet sem az Egyháznak, sem a híveinek, sem magának, ha a zavaros vagy téves tanításokra zavaros vagy téves magyarázatokat kreál. Egy őszinte „fogalmam sincs, hogy ez hogyan stimmel” és egy kis közös ima az Egyházért többet ér azoktól, akik nem óhajták kimondani, hogy mekkora igazság-válságban van az Egyház, a vezetőinek hála.

Tomka atya nagyvonalakban beszél „örök igazságokról”, és hogy az Amoris a kor emberének közvetíti ezeket. De mi van azzal az örök igazsággal, hogy „Ne törj házasságot”? Hogyan ad választ az Amoris az égben objektíven megköttetett házasságok szubjektív alapon igazolt megtörésére? Az egyházi bíróságok értelme a házasságok érvényességének vizsgálatában az, hogy a lehető legjobban kiküszöbölje a helyzet egyoldalú megítélését. Hogyan ad választ az Amoris az otthagyottak problémájára, akiknek most még azt is végig kell nézniük, hogy a házastársuk a plébánossal ketten elrendezik a dolgokat az új kapcsolat számára? Az Amoris Laetitia egy objektíven igazságtalanabb és kegyetlenebb helyzetet hoz a házasok számára, mert a szubjektivitást és az objektivitást nem kiegészítő elemekként értelmezi, hanem az előzőt az utóbbi elnyomására használja.

Tomka Ferenc atyát tisztelettel kérem, hogy ha a KV blogon megjelentekkel akar nyilvánosan egyet nem érteni, akkor pontosan hivatkozzon és idézzen, hogy esélyt adjon a követőinek, hogy utánajárjanak az igazságnak. Írásomban sok minden nincs kifejtve a rövidség érdekében, a hivatkozások mind a lényegi tartalomhoz tartoznak – ezeket is ajánlom Tomka atya figyelmébe!

Szerdahelyi Miklós