Tomka Ferenc atyával közös igazságkeresésre, párbeszédre törekedtem az Amoris Laetitia és az újraházasodottak áldozásának teológiai kérdésében, miután publikált a témában, és a KV-t nyíltan bírálta. A tanulmányára írt nyilvános válaszom mellett, telefonon is felvettem vele (immár másodszor) a kapcsolatot, és egyetértettünk abban, hogy jó lenne párbeszédet folytatni nyilvános írások helyett, melynek eredményeként talán közeledésről is beszámolhatnánk egy közös állásfoglalásban. Végül múlt kedden, május 22-én meg is látogattam a plébániáján, ahol összetegeződtünk, és majdnem két órát beszélgettünk.

A folyamatot előremutatónak tartottam, mert konkrét egyházi dokumentumok konkrét mondatainak elemzéséig is eljutottunk, próbáltuk azokat közösen értelmezni, vagyis úgy éreztem, túlléptünk mind a sztereotípiákon, mind  a gyanún, és egyfajta érdekmentes igazságkeresés alakult ki a szobában. Noha közös álláspontra nem jutottunk, le tudtunk szögezni néhány értelmezési különbséget tanítóhivatali dokumentumok konkrét részeit illetően, és megbeszéltük, hogy ezek mentén folytatjuk is. Tomka atya elkérte az emailcímemet, azzal, hogy megküldi az irodalmat, amely szerinte őt igazolja, én pedig jeleztem, hogy érdeklődve várom, és vissza fogok neki jelezni.

Úgy éreztem, hogy ez jó; hogy ennek így kell lennie két, a párbeszédet és az igazságkeresést komolyan vevő fél között. A másik álláspontjának a jobb megértés mellett (én úgy érzem, jobban megértettem az övét a beszélgetésünk során), ez a folyamat azt a bizalmat is feltételezte, hogy valamelyikünk talán egy fordulópontot eredményező meglátásra tudja rávezetni a másikat. Abban reménykedtem, hogy amit teszünk, az a párbeszéd értékes példája lehet, ahol egyik fél sem használja furkósbotnak sem az "irgalmasságot", sem tanítást.

A beszélgetésről közös megegyezéssel hangfelvétel is készült saját felhasználásra, vagyis nem nyilvános céllal, és a találkozó végén ismét szóba került egy esetleges közös anyag összeállításának a reménye - mégha abban a nézeteltérést boncolgatjuk is csupán.

Tomka Ferenc atya azonban máshogy kellett, hogy értelmezze ezt a folyamatot, mert még aznap este, május 22-én, közzétette a tanulmányának frissített változatát, kiegészítve azt többek között a beszélgetésünk alatt benne megfogalmazódott érvekkel - anélkül, hogy a találkozásról és a köztünk folyamatban lévő párbeszédről egy szót is említett volna.

Sajnos Tomka Ferenc atya megkülönböztetés nélkül a KV-t (és így személyemet is) ismét egy sorba rakja más általa hiteltelennek és "pápatagadónak" tartott oldalakkal, holott sokadjára beszéltük meg (legutóbb szemtől szembe), hogy a KV minden írása tisztelettel elismeri Ferenc pápát Krisztus földi helytartójának.

Sajnos Tomka Ferenc atya azt is állítja a KV-ról, hogy „hivatalból hamisítanak és támadnak”, holott hamisításra nem tud példát hozni, és a l'art pour l'art támadás vádját legkésőbb a beszélgetésünk alkalmával ejtenie kellett volna.

Amikor tegnap a tudomásomra jutott Tomka atya frissített írása Gégény Pisti blogjáról (mert Tomka atya nem küldte el nekem, noha a beszélgetésünk alapján is írt bele érveket, és a KV-ról is írt), ismét felhívtam, hogy megkérdezzem, mindezt miért csinálja így. Ő a teológiai igazát akarta bizonyítani, de persze ez a beszélgetés - sajnos - nem arról kellett, hogy szóljon.

Megkérdeztem, hogy mégis mit hamisított a KV? Mire ő a márciusi vatikáni levélbotrányra hivatkozott, mely szerinte semmiség, a KV bezzeg 5 cikket is írt róla botrányként bemutatva azt (emlékeztetőül: Benedek pápa levelének manipulálása miatt mondott le a Vatikáni Kommunikációs Titkárság vezetője). A szomorú az, hogy a keddi beszélgetésünkben Tomka atya elismerte, hogy a KV beszámolója az esetről tényszerűen pontos. A kérdésemre, hogy ebben mi a „hamisítás”, azt felelte, hogy az az ügy nem volt botrányos. Mire meg kellett kérdeznem tőle, hogy véleményrendőrnek hiszi-e magát?

A tegnapi telefonbeszélgetés zárásaként világossá tettem, hogy a közös teológiai igazságkeresés továbbra is érdekel, akár Tomka atyával is, de a párbeszédhez egy hajlandó fél nem elég.

Szerdahelyi Miklós