Az alábbi szerkesztett fordítás a beecatholic.com oldal 2017. december 12-én megjelent cikkéből készült.

Van a Ferenc pápa által celebrált szentmiséknek egy olyan kérdéses eleme, ami mindezidáig megválaszolás nélkül maradt.

Az Oltáriszentség kiszolgáltatásakor maga Ferenc pápa nem végez áldoztatást, ehelyett ezt a szolgálatot maga helyett másokra bízza. Ő maga leül, és megvárja az áldoztatás végét.

Nagyon kevés kivétel van ez alól.

Az ünnepi misék alatt Ferenc pápa, mielőtt leülne, még kiszolgáltatja az Oltáriszentséget azoknak, aki vele együtt szolgálnak az oltár körül. Ezen kívül például a 2017-es nagycsütörtöki szentmisén, amit a Casal del Marmo fiatalkorúak börtönében celebrált, ő maga kívánta kiszolgáltatni az Oltáriszentséget azoknak a fiatal fogvatartottaknak, akik szentáldozáshoz járultak.

Ferenc pápa a pontifikátusa alatt mindezidáig nem adott még explicit magyarázatot arra, miért nem végzi maga az áldoztatást. Van azonban egy oldal egy vele készített 2010-es könyvben, amely rávilágít egy lehetséges magyarázatra abban, miért teszi ezt.

A könyv az argentin bíboros és Buenos Aires-i érsek, Jorge Bergoglio (a későbbi Ferenc pápa) beszélgetéseit tartalmazza Buenos Aires főrabbijával, Abraham Skorkával. Az imádságról szóló fejezet végén az akkori érsek Bergoglio így nyilatkozik:

Dávid házasságtörő volt, és egy gyilkosságot rendelt el, ennek ellenére szentként tiszteljük őt, mert volt bátorsága azt mondani: 'Bűnös vagyok.' Alázatossá tette magát Isten előtt. Óriási hibákat követhetünk el, de el is ismerhetjük őket, megváltoztathatjuk az életünket, és jóvátehetjük azt, amit tettünk. Igaz azonban, hogy a hívek között vannak olyanok, akik nemcsak intellektuálisan vagy fizikailag gyilkoltak, de közvetve is, a tőke nem megfelelő kezelésével, igazságtalan béreket fizetve. Vannak olyanok, akik jótékonysági szervezetek tagjai, és nem fizetik ki a munkavállalóiknak azt, ami nekik megjár, vagy agyondolgoztatják őket. [...]

Közülük egyeseknek ismerjük a teljes életrajzát, tudjuk róluk, hogy katolikusoknak mutatják magukat, de nem megfelelő a viselkedésük, amiben nem gyakorolnak bűnbánatot. Emiatt időnként nem végzek áldoztatást, a háttérben maradok és hagyom, hogy a segédek végezzék ezt el, mert én nem akarom, hogy ezek az emberek egy fényképért jöjjenek hozzám. Meg is tagadhatjuk azoktól a szentáldozást, akik közismert bűnösök, megbánás nélkül, ezeket azonban nagyon nehéz bizonyítani. Áldozni azt jelenti, hogy az Úr testét vesszük magunkhoz, a közösségalkotás tudatával. De ha valaki ahelyett, hogy az embereket Istennel egyesítette volna, inkább sokak életét tönkretette, nem részesülhet szentáldozásban, mert az teljes ellentmondás lenne. A lelki képmutatásnak ilyen esetei sokakban megjelennek, akik az Egyházban keresnek menedéket, de nem aszerint az igazságosság szerint élnek, amit Isten hirdet. És ők nem mutatnak megbánást. Ez az, amit a hétköznapokban kettős életnek nevezünk.

Ahogy az idézetből kiderül, Jorge Bergoglio 2010-ben még azért nem végzett áldoztatást, mert nem akarta, hogy nyilvános bűnösök "egy fényképért" menjenek hozzá - vagyis hogy a bűnüket egy prominens egyházi vezetőnél végzett szentáldozással legitimálják.

Mint tapasztalt pásztor és jó jezsuita, Bergoglio érsek tudta, hogy a szentáldozáshoz járulók között bűnbánatot nem gyakorolt nyilvános bűnösök lehetnek, akik ugyanakkor katolikusoknak vallják magukat. Azt is tudta, hogy az áldoztatás közben nehéz valakitől megtagadni az Oltáriszentség kiszolgáltatását. És tisztában volt azzal a megerősítő hatással is, amit a szentáldozás jelent egy nyilvános bűnösnek, ha az Úr testét az argentin főváros érsek bíborosának kezéből veheti magához.

Azt gondolhatjuk, hogy Bergoglio érsek immár pápaként is látja ezt a veszélyt, talán még inkább, mint érsekként. Emiatt pedig ugyanazt az óvintézkedést teheti ma, mint egykor: "nem végzek áldoztatást, a háttérben maradok és hagyom, hogy a segédek végezzék ezt el".

A rabbival beszélgetve Bergoglio bíboros a szegények elnyomását és a munkások bérének visszatartását említi, mint nyilvános bűnök. E két bűnt az Egyház az "égbekiáltó" bűnök között sorolja fel (ahogy a "szodomaiak bűnét", vagyis a homoszexuális nemi kapcsolatot is).

Az érvelés azonban pontosan ugyanez más, az elmúlt években gyakrabban emlegetett nyilvános bűnökre: a polgári válást követő új (házasságtörő) együttélésre, vagy a magukat katolikusoknak valló politikusok abortuszpárti kiállásaira. Az Egyház tanítóhivatala mind az újraházasodott elváltakról, mind az abortuszpárti politikusokról kinyilvánította, hogy az állapotuk objektíve lehetetlenné teszi a számukra a szentáldozást, és mint ilyen személyektől, akár az áldozáshoz járulásukkor is nyíltan meg kell tagadni az Oltáriszentség kiszolgáltatását.

Ami az újraházasodott elváltakat illeti, Ferenc pápa az Amoris Laetitia apostoli buzdításának kiadását követően jóváhagyta, hogy a püspökök és püspöki karok helyi engedélyeket adjanak az áldoztatásukra. Az abortuszpárti "katolikus" politikusok áldoztatása a tanítóhivatal explicit tiltása ellenére is folyt és folyik tovább.

2016. március 19-én, a Ferenc pápa beiktatásának évfordulóján celebrált szentmisén két magát katolikusnak hirdető, de abortuszpárti politikus, Joe Biden (az Egyesült Államok akkori demokratapárti alelnöke), valamint Nancy Pelosi (az Egyesült Államok képviselőházának demokratapárti frakcióvezetője) is megjelent, az USA hivatalos delegációjának tagjaiként. A szentmisén mindketten szentáldozáshoz járultak, és az Oltáriszentséget magukhoz is vették. Igaz, nem Ferenc pápától, ő ugyanis az áldoztatáskor az oltár mögött végig ülve maradt.

(Forrás: beecatholic)