Ha igen, hogyan lehetséges, hogy a történelem során voltak rettenetes erkölcsű és feladatukra alkalmatlan pápák is (akik esetében dicséret, ha "katolikusabbak vagyunk a pápánál")? Ha a pápákat nem a Szentlélek választja, akkor viszont hogyan lehetséges Ferenc pápaságát azzal védeni, hogy „őt a Szentlélek választotta”, és mi a helyzet a Szentlélek biztosítékaival: azzal, hogy az Egyházon a pokol kapui sem vesznek erőt, illetve a pápai tévedhetetlenséggel?

A helyzet természetesen az, hogy szükségünk van még egy különbségtételre: „a Szentéleknek van-e szerepe a pápaválasztásban: igen/nem?”. Az egydimenziós kérdésfeltevés együgyű a valósághoz képest. Azt, hogy ez hogyan is működik tulajdonképpen, mind ismerjük; hadd szemléltessem a házasságkötés hétköznapibb analógiájával.

Nos, a Szentlélek választja-e a házastársakat egymásnak? Valamilyen értelemben igen: a Szentlélek sugalmaz, hogy a lehető legjobb döntés szülessék, erre a sugalmazásra lehet nyitott a házassulandó fél, vagy süketté is teheti magát az isteni tanácsra. A házasság mégis érvényes lesz, és isteni garanciát élvez arra vonatkozóan, hogy a felek az egymás iránti szeretet és hűség által Isten tervét valósítják meg életükben, és az üdvösség útján járnak, még akkor is, ha a házasság emberi értelemben rossz, vagy az egyik fél pocsék házastársnak bizonyul. Egyszóval Isten segít és vezet a házastárs választásában, viszont megengedi a rossz döntést is, az ember szabad akaratának érdekében. Amit a Szentlélek nem enged meg, az az, hogy a házasság rossz döntések miatt ne legyen érvényes, vagy ne az üdvösség útja legyen a házasságot kötők számára.

Ugyanígy a Szentlélek, noha sugalmaz, nem dönt a bíborosok helyett, akik információ hiányában, elfogultságból, vagy bűnösségükből kifolyólag választhatnak olyan pápát is, akinek megválasztására a Szentlélek sosem indította őket. Erre az esetre igaz, hogy „Isten görbe vonalakon is egyenesen ír”. Isten megengedő akarata ilyen esetben nem a rossz döntést akadályozza meg, hanem annak hatását tartja az Egyháznak adott biztosítékai medrében: nem lesz soha olyan pápa, aki miatt az Egyház elpusztulna, sem olyan pápa, aki az Egyház nevében a hit ellenkezőjét tanítaná.

Isten bölcsességében úgy látta jónak, hogy a pápák erkölcsi gyengeségeitől, cinkos hallgatásától, szervezeti és jogi visszaéléseitől, téves magánvéleményeitől, sőt kétértelmű tanításaitól sem védi meg az Egyházat. Ám az Egyház a rossz pápák ellenére is, mint ahogy a házasság a rossz házastársak ellenére is, nem fog megszűnni.

A Szentléleknek eme biztosítékai (mégha olykor fájdalmasan kevésnek tűnhetnek) a reményünk. A Szentlélek biztosítékai viszont semmit nem mondanak arról, hogy akármelyik pápa jól végzi-e a dolgát, és ez alapján így logikátlan elítélni az egyes pápakritikákat is. Ha egy pápakritika alaptalan, az nem a Szentlélek garanciái miatt van úgy, hanem mert a kritika kiindulópontjában, logikájában, vagy a következtetéseiben téves.

Az Istennek tetszőbb jövő érdekében, katolikus testvéreimnek ajánlom, hogy a tények és az érvek megvitatásával foglalkozzunk, mert a jelen pápaság védelmében nem elég azt ismételgetni, hogy „Szentlélek!”.