A bejegyzésünk címében feltett kérdésre a válasz egyértelmű: nem. A nagytudású Athanasius Schneider püspök azonban ennél részletesebben kifejtette, hogyan ad erre is világos választ az Egyház hagyománya.

A kazahsztáni Asztana segédpüspöke erről és sok más témáról is nyilatkozott abban az új interjúkötetben, amelyet Fülep Dániel teológus (a könyvben Schneider püspök beszélgetőtársa) és szövegfordítóként Sallai Gábor készítettek el.

A magánkiadásban megjelent könyvet a készítői a teljes terjedelmében elérhetővé tették a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményében, magyar nyelven és eredeti angol nyelven egyaránt. Az elolvasását mindenkinek jó szívvel ajánljuk!

Az alábbiakban a könyv magyar nyelvű változatának egyik fejezetéből idézünk, amely az "Az érvénytelen pápaválasztás lehetőségéről" címet viseli.

Fülep: Godfried Danneels bíboros, Brüsszel nyugalmazott érseke 2013. szeptember 23-án tévékamerák előtt bevallotta, hogy tagja volt annak az egyházon belül működő titkos csoportnak, amely azon dolgozott, hogy elmozdítsa XVI. Benedek pápát. „A társaságnak az volt a célja, hogy Karol Wojtyła halála után Bergoglio kerüljön az egyház élére.” A bíboros elmondta, hogy 1996–2006 között vitathatatlanul létezett a szentgalleni maffia, és számos tagja volt, 2013-ban pedig újra aktivizálódott. II. János Pál 1996-os rendelkezése szerint kiközösítéssel jár minden kényszerítő erejű szervezkedés és egyezkedés a pápaválasztásra vonatkozóan [1], továbbá tilos a pápa életében minden titkos megbeszélés az utód megválasztásáról [2]. Mi van akkor, ha Bergoglio bíboros is tagja volt ennek a csoportnak?

Schneider püspök úr: Tudtommal régen a kiközösített bíboros is szavazhatott. A kiközösítés önmagában véve nem volt akadálya a szavazásnak, sem annak, hogy a kiközösített bíborosra szavazhassanak. Az egyházjog ugyanis csak annyit ír elő, hogy a jelöltnek megkeresztelt katolikus férfinak kell lennie [3]. Sőt, szerintem még akkor is szavazhattak ezek a bíborosok, ha a konklávét megelőző szervezkedésük miatt automatikus kiközösítés alá estek. A választás érvényességét közvetlenül az sem érintené véleményem szerint, ha közülük választják meg a pápát.

Sok ilyen eset fordult elő a történelemben, különösen a reneszánsz korban vagy az úgynevezett sötét korban, a „saeculum obscurum”-ban [4]. Az ilyen maffia módszerrel történő választás természetesen ritka. Mielőtt például a reneszánsz korban megválasztották VI. Sándort, propagandát folytattak az érdekében. VI. Sándor [5] még a simónia bűnét is elkövette, mikor fizetett azért, hogy megválasszák. Mégsem tekintette senki érvénytelen pápának, és ma sem tekintjük annak.

Több alkalommal előfordult az egyháztörténelemben, hogy gyanús körülmények között választottak pápát, mégsem nyilvánították a választásukat később érvénytelennek. Én ezt igen bölcs szabálynak tartom, különben ugyanis hatalmas zűrzavar keletkezne. Hogyan lehet például hitelt érdemlő módon, a jog eszközeivel bizonyítani, hogy a konklávé előtt cselszövésre került sor?

Még ha el is fogadjuk a feltételezést, hogy Ferenc pápa megválasztása érvénytelen volt ezek miatt az állítólagos cselszövések miatt, most akkor is ő az igazi pápa. Az Egyház ősrégi gyakorlata szerint ugyanis az érvénytelenül megválasztott pápa is érvényessé válik, mihelyt az egész Egyház ténylegesen elfogadja pápának. Ez pedig megtörtént akkor, amikor valamennyi választó bíboros engedelmességet fogadott neki a Sixtusi kápolnában, majd nyilvánosan a beiktatási szentmiséjén. Mindannyian nyilvánosan elfogadták, hogy ő a pápa. Minden püspök és pap kimondja a misén a pápa nevét, ezzel pedig ténylegesen elfogadják a pápát. Abban a hipotetikus esetben, ha Ferenc pápa megválasztása érvénytelen lett volna, akkor az ilyen általános elfogadása ténylegesen orvosolja a választás elégtelenségét. Az ilyen esetben egyfajta sanatio in radicéről [6] beszélhetnénk.

Igen bölcs hagyomány ez az Egyházban, hiszen elejét veszi az egyházszakadásnak, melyet oly gyakran volt kénytelen elszenvedni az Egyház, és amelynek nyomán olykor valóságos anarchia tört ki, hiszen az emberek azt sem tudták, ki az igazi pápa. Az efféle anarchiát elkerülendő, az Egyház állandónak tekinthető hagyománya szerint az érvénytelenül választott pápa is érvényes lesz, mihelyt általánosan elfogadják. Igen bölcs hagyomány ez, és a józan észnek is megfelel.

[...] Remélem, hogy az esetleges kétségek eloszlatása végett a jövőben törvénybe fogják foglalni az évszázadok során kialakult hagyományt, amely szerint az érvénytelen pápaválasztás is érvényessé válik, amennyiben az adott pápát az egész Egyház elfogadja. Így mindenki számára teljesen egyértelmű lesz a dolog. Az Egyházi Törvénykönyvbe lehetne foglalni, vagy a pápaválasztás módját szabályozó pápai dokumentum rendelkezhetne róla.

Jegyzetek:

[1] „A választó bíborosok ezen felül tartózkodjanak mindenféle szövetségkötéstől, megegyezéstől, ígérettől és bármilyen más kötelezettségvállalástól, mely arra kényszeríthetné őket, hogy szavazatukat egyik vagy másik jelöltre adják, vagy azt megtagadják tőlük. Ha ez valóban megtörténne, még ha esküt is tettek rá, úgy határozok, hogy ez az elkötelezettség semmis és érvénytelen, és senki sem köteles az ilyesmit megtartani; és mostantól fogva latae sententiae kiközösítéssel fenyegetem e tilalom megszegőit.” - Universi dominici gregis, Nr. 81., 1996, AAS 88 (1996) 305–343.

[2] Uo. Nr. 79.

[3] Vö. CIC 332; 1024; 1025.

[4] Elsőként az olasz bíboros történész Ceasar Baronius nevezte a pápai erkölcstelenség időszakát „saeculum obscurum”-nak (sötét kornak) Annales Ecclesiastici című művében a tizenhatodik században. A pápaság történetének ez az időszaka 904-ben, III. Szergiusz pápa trónra lépésével kezdődött, és hatvan évvel később XII. János pápa 964-ben bekövetkező halálával ért véget.

[5] VI. Sándor – eredeti nevén Rodrigo Borgia – pápasága 1492-től 1503-ig tartott.

[6] Házasságjogi fogalom. „Sanatio in radice” (gyökeres orvoslás) az érvénytelen házasság orvoslása az Egyházi Törvénykönyv 1161 §1. pontja szerint, hogy a házasság az egyházjognak megfelelő érvényes házasság legyen.