November 12-e és 14-e között Baltimore-ban tartotta rendes őszi nagygyűlését az Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciája (USCCB). Ezen a gyűlésen került volna sor két, sokak által várt indítvány megszavazására: az egyik új irányelveket tartalmazott volna a püspökök számára a szexuális visszaélések kezeléséhez, míg a második egy független bizottságot állított volna fel annak kivizsgálására, milyen szerepet játszottak püspökök egyes szexuális visszaélési ügyekben, elkövetőkként vagy elkövetők fedezésével.
Az amerikai püspöki kar és az ügyet figyelemmel kísérők megrökönyödésére a szentszék a nagygyűlés kezdete előtt mindössze néhány órával szólította fel a USCCB elnökét, Daniel DiNardo bíborost arra, hogy a püspöki kar törölje a szavazást erről a két indítványról. Az elnök szerint a döntést meghozó Püspöki Kongregáció arra hivatkozott, hogy a visszaélésekkel szembeni intézkedéseket a püspököknek majd a Ferenc pápa által jövő év februárban - a visszaélések témájában - összehívott találkozó után kellene megvitatniuk. Arról azonban, hogy a püspöki karnak miért kellett elvetnie a vizsgálóbizottság felállításáról szóló indítványt is, semmilyen indoklás nem szólt.
A bizottság különös hangsúlyt fektetett volna az egykori bíboros Theodore McCarrick homoszexuális visszaéléseinek kivizsgálására. Az Egyesült Államok korábbi pápai nunciusaként szolgált Carlo Maria Viganò érsek egy augusztusban nyilvánosságra hozott írásos vallomásában azt állította, hogy bár Ferenc pápa tudott a személyes barátjának számító McCarrick visszaéléseiről, a XVI. Benedek pápa által rá kiszabott szankciókat visszavonta, és bizalmi tanácsadói pozícióba emelte őt. Miközben a szentszék egyelőre kínos hallgatásba burkolózott az üggyel kapcsolatban, Viganò érsek tényállításainak alapos kivizsgálását több, mint harminc amerikai püspök, köztük a USCCB elnöke, DiNardo bíboros is határozottan kérte.
Különösen érthetetlenné teszi a szentszéki beavatkozást az amerikai vizsgálóbizottság felállításával szemben az a tény, hogy mindössze néhány nappal a USCCB nagygyűlése előtt a francia püspöki konferencia egy ugyanilyen bizottságot felállíthatott, minden szentszéki közbeavatkozás nélkül. A francia püspöki kar a Lourdes-ban tartott rendes őszi nagygyűlésének zárónapján, november 7-én szavazta meg a "független és külső" bizottság felállítását, amely a megbizatása szerint azt vizsgálja majd, milyen módon kezelték (vagy fedezték) a püspökök a francia egyházban az 1950-es évektől napjainkig történt szexuális visszaélések elkövetőit.
Hasonlóan az Egyesült Államokhoz, a francia bizottság felállítását is több hónapnyi vita előzte meg a püspökök között. November 7-én a francia püspöki konferencia elnöke, Georges Pontier érsek úgy nyilatkozott, hogy a bizottság a vizsgálat eredményeit egy írásos jelentésbe foglalja majd, aminek kiadása kb. másfél-két év múlva várható. A bizottság személyi összetételét a püspöki konferencia egyelőre nem közölte, az érsek azonban azt ígérte, hogy erről is hamarosan tájékoztatni fogják a közvéleményt.
Az amerikai McCarrick ügyéhez hasonlóan a francia vizsgálóbizottság felállítását is egy püspöki szintű visszaélés motiválta, igaz, a franciaországi esetben püspök részéről csak hatalmi visszaélés merült fel: januárban a francia Philippe Barbarin bíborosnak (lásd a kezdőképen), Lyon püspökének kell majd bíróság elé állnia azért, mert a vádak szerint az 1980-as években aktívan részt vett egy pap által fiú cserkészekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések eltussolásában.
