E cikkünk első részében írtunk arról a 12 pontról (hittani tételről), amelyek aláírással történő elfogadásához kötötte a Hittani Kongregáció a Bulányi Györggyel szembeni korlátozó egyházi intézkedések feloldását. Az 1997-es püspökkari közlemény, amely a 12 pont végleges (már a Bulányi-féle 13. ponttal átdolgozott) változatát is tartalmazta, éveken át elolvasható volt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hivatalos honlapján. A honlap átalakításával a közlemény az eredeti webcímről lekerült, ma is megtalálható azonban pl. a Web Archive által eltárolt változatban. A közleményt, teljes terjedelmében, az alábbiakban mi is közöljük.

Felhívnánk rá az olvasóink figyelmét, hogy az állításokkal, amelyeket Bulányi György az "Az Ószövetség nem Isten igéje" című 2007-es keltezésű cikkében tett (ill. korábbról megerősített), nyíltan és világosan megtagadta az általa aláírt 12 pont IV. és VI. pontjait. Ez, valamint az a tény is, hogy a naplóbejegyzésében a saját "győzelmének" állította be a vele szembeni szankciók 1997-es feloldását, rámutat, hogy Bulányi György a tévtanait (de legalábbis az Ószövetség elvetésével kapcsolatos tévtanát) sohasem vonta vissza, az Egyház hite és hierarchiája felé kinyilvánított hűségét pedig sohasem gondolta komolyan. Mindezt egyértelművé teszi az az arrogancia is, amit a naplóbejegyzéseiből írt kötete, valamint a Hittani Kongregációval folytatott korábbi, 1986-os keltezésű levelezése is tükröz.

Bulányi atya személyében egy hamis ideál gyártása és az ő érdemtelen méltatása helyett inkább kitartóan imádkozzunk a lelki üdvéért, és a sebek begyógyulásáért, amelyeket az önkénye és lázadása máig hatóan okozott. Az Úr legyen irgalmas hozzá! Nyugodjon most már békében!

A PÜSPÖKI KONFERENCIA KÖZLEMÉNYE

A Magyar Püspöki Kar elnöke megkapta azt a levelet, amelyben a Hittani Kongregáció prefektusa, Joseph Ratzinger bíboros arról értesíti, hogy Bulányi György piarista atya aláírta a Kongregáció által korábban előírt hittani tételeket. Ezek a következők:

"I. - "Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetében, az az Istenben él, Isten pedig őbenne (1Jn 4,16). Isten pedig a szeretetet szívünkbe árasztotta a nekünk adott Szentlélek által (vö. Róm 5,5). Valóban, legkiválóbb és legszükségesebb ajándéka a szeretet, amellyel mindenekfölött szeretjük Istent, felebarátunkat pedig őérette"... "A szeretet ugyanis, mint a tökéletes kötelék és a törvény tökéletes teljesítése (vö. Kol 3,14; Róm 13,10), irányítja a megszentelődés eszközeinek használatát, lélekkel tölti el ezeket az eszközöket és biztosítja céljuk elérését. Ezért jellemzi az Isten és a felebarát szeretete Krisztusnak minden igazi tanítványát" (LG42).

II. - "Az emberi üdvösség kezdete, minden megigazulás alapja és gyökere" a hit, "amivel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt, és önként elfogadja a tőle adott kinyilatkoztatást" (DV 5).

III. - "A hívők összessége a Szentlélek kenetét kapta (vö. 1Jn 2,20 és 27), így nem tévedhet meg hitében. Ezt a kiváltságos tulajdonságát akkor nyilvánítja ki, az egész népben meglévő természetfölötti hitérzék birtokában, amikor - "kezdve a püspöktől a legjelentéktelenebb világi hívőkig - kifejezi általános egyetértését a hit és erkölcs dolgaiban. Az Isten népe a szent tanítóhivatal vezetése alatt - és hűségesen reá hagyatkozva - már nem emberi tanításban részesül, hanem valóban Isten igéjét kapja (vö. 1Tessz 2,13), a hitet, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek (vö. Jud 3), abba helyes ítélettel egyre mélyebben behatol és azt mindig nagyobb teljességgel érvényesíti életében" (LG12).

IV. - Az Egyház az isteni írásokat "a szenthagyománnyal együtt mindig hite legfőbb szabályának tartotta és tartja, hiszen Isten sugalmazására egyszer s mindenkorra vannak írásba foglalva és így változatlanul közvetítik magának Istennek igéjét és ezek a prófétáknak meg az apostoloknak szavaiban a Szentlélek hangját szólaltatják meg" (DV21).

- "Az isteni törvény rendelkezéseit lelkiismeretében fogja fel... az ember; köteles is lelkiismeretét minden tevékenységében hűen követni, hogy eljusson... Istenhez. De nem is szabad őt kényszeríteni, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék (DH3.)... és csak lelkiismeretének tartozik engedelmeskedni" (DH11.)...(vö. még a DH2. és 13. pontjait).

V. - "Köztudomású, hogy az összes szent iratok közül, még az újszövetségiek közül is kimagaslanak az evangéliumok, mert elsősorban ezek tanúskodnak a megtestesült Igének, a mi Üdvözítőnknek életéről és tanításáról" (DV18).

VI. - "Az újszövetség könyveinek kánonja a négy evangéliumon kívül tartalmazza Szent Pál leveleit és a Szentlélek sugalmazására írott más apostoli iratokat is. Ezek Isten bölcs terve folytán megerősítik a Krisztus Urunkra vonatkozó adatokat, egyre jobban megvilágítják az ő eredeti tanítását, hirdetik Krisztus isteni művének üdvösségszerző erejét, elbeszélik az egyház keletkezését és csodálatos elterjedését, és megjövendölik dicsőséges beteljesülését" (DV20).

"Az ó- és újszövetség könyveit... minden részükkel együtt szentnek és kánoninak tartja az anyaszentegyház az apostoli hit alapján, mivel a Szentlélek sugalmazására vannak leírva (vö., Jn 20,31; 2Tim 3,16; 2Pét 1,19-21;3,15-16), Isten tehát a szerzőjük és ilyenekként kapta őket az egyház" (DV11).

"Mindazt, amit a sugalmazott szerzők vagyis a szentírók állítanak a Szentlélek állításának kell tartania. Ezért hinnünk kell, hogy a szentírás könyvei biztosan, hűségesen és tévedés nélkül tanítják az igazságot, amelyet Isten a mi üdvösségünkre le akart íratni a szent iratokban" (DV11).

VII. - "Isten végtelen jóságában úgy intézkedett, hogy amit minden nép üdvösségére kinyilatkoztatott, az minden időre csorbítatlanul megmaradjon, és adják tovább minden nemzedéknek. Krisztus Urunk tehát, akiben a fölséges Isten egész kinyilatkoztatása befejeződik (vö. 2Kor 1,20; 3,16-4,6), parancsot adott apostolainak, hogy hirdessék mindenkinek az evangéliumot, amelynek ígérete már a próféták ajkán elhangzott, amelyet ő maga váltott valóra és személyesen hirdetett, mint az üdvösségre vonatkozó minden igazságnak és erkölcsi tanításnak forrását, és így tegyenek mindenkit az isteni ajándékok részesévé. Ezt a parancsot hűségesen teljesítették is. Teljesítették az apostolok, akik szóbeli igehirdetéssel, példamutatással és az intézményekben átadták, amit Krisztus ajkáról hallottak, a vele való barátságból és tetteiből merítettek, vagy a Szentlélek ihletéséből megtanultak. És teljesítették azok az apostolok és apostoltanítványok, akik szintén a Szentlélek sugalmazására írásba foglalták az üdvösség hírét" (DV7).

VIII. - "(...) Ezen kívül a hittudomány művelői igazodva a hittudományok saját módszereihez és követelményeihez, folyton-folyvást keressék a módját, hogy az addiginál alkalmasabban közölhessék a tanítást korunk emberével. Hiszen más maga a hitletétemény, illetve az igazság, és megint más az előterjesztés módja; természetesen úgy, hogy az értelem és a jelentés ugyanaz marad. A lelkipásztorkodásban nemcsak a teológiai elveket kell kielégítően ismerni és alkalmazni, hanem a világi tudományok eredményeit is, elsősorban a lélektan és a társadalomtudomány eredményeit; csak így lehet tisztultabb és érettebb hittételre vezetni a híveket" (GS62).

IX. - Az Egyház hiszi és tanítja, hogy "Jézus Krisztus az örök pásztor egyházat épített, amikor úgy küldte apostolait, ahogyan őt küldte az Atya (vö. Jn 20,21); azt akarta, hogy az apostolok utódai, azaz a püspökök, egyházában pásztorok legyenek egészen a történelem befejezéséig" (LG18).

"A püspökök a hit hírnökei: új tanítványokat vezetnek el Krisztushoz; ők a hivatalos, azaz Krisztus tekintélyével felruházott tanítók, akik hirdetik a rájuk bízott népnek a hitet, amelyet el kell fogadni és az erkölcsi életre kell alkalmazni. Újat és régit hozva elő a kinyilatkoztatás kincseiből, a Szentlélek világosságánál ők magyarázzák a hitet..." (LG25).

"A püspökök külön-külön nincsenek ugyan felruházva a csalhatatlanság előjogával; mivel azonban a földkerekségre szétoszolva is megőrzik egymás között és Péter utódával a közösségi kapcsolatot, azért, ha a hit és erkölcs dolgairól hivatalos tanításukban ugyanazt a tételt tekintik végérvényesen kötelezőnek, akkor csalatkozhatatlanul hirdetik Krisztus tanítását" (LG25).

X. - "A püspökök Krisztus helyetteseiként és követeiként kormányozzák a reájuk bízott részegyházakat, mégpedig nemcsak tanáccsal, meggyőződéssel és jó példával, hanem tekintéllyel és szent hatalommal is..." (LG27). "E hatalom nevében a püspökök szent joga és az Úr színe előtt kötelessége, hogy alattvalóikat törvényekkel kormányozzák, bíráskodjanak, mindenben szabályozzák az istentiszteletet s az apostoli munkát" (LG27).

XI. - "A lelkipásztori szeretet tehát arra ösztönözze a papokat, hogy ...az engedelmesség által önakaratunkat Isten és testvéreik szolgálatára áldozzák fel, a hit lelkületével fogadják el és hajtsák végre mindazt, amit a pápa, a püspökük vagy más elöljárójuk parancsol vagy ajánl"... (PO15). "Ez az engedelmesség Isten gyermekeinek érettebb szabadságára vezet, természeténél fogva megkívánja, hogy ...a papok (legyenek) ...mindig készen arra, hogy azok ítéletének vessék alá magukat, akik Isten egyházának kormányzásában a vezetők" (PO15).

XII. - "Nyilvánvaló, ... hogy a politikai közösség és a közhatalom az ember természetében gyökerezik, s ezért hozzátartozik ahhoz a rendhez, amelyet Isten határozott meg... További következmény az, hogy a politikai tekintélyt akár a közösség egészében, akár az államot képviselő intézményekben mindig az erkölcsi rend korlátain belül kell gyakorolni a közjó - mégpedig a fejlődés távlatában szemlélt közjó - érdekében, a törvényesen meghatározott, vagy meghatározásra váró jogrend szabályai szerint. Ilyenkor az állampolgárnak lelkiismeretbeli kötelessége az engedelmesség (vö. Róm 13,5)" (GS74).

ÜNNEPÉLYESEN KÖTELEZEM MAGAM, HOGY MINDEZEKET HŰSÉGESEN, TELJES EGÉSZÉBEN ÉS ŐSZINTÉN MEGTARTOM ÉS SÉRTETLENÜL MEGŐRZÖM, AZOKTÓL SOHA, SEM TANÍTÁSBAN, SEM SZAVAKKAL, SEM ÍRÁSBAN EL NEM TÉREK (DS. 3550).

Budapest, 1997. február hó 19-én

P. Bulányi György Sch. P. sk."

A tételek aláírásával Bulányi György atya a Hittani Kongregáció szándéka szerint megerősítette, hogy maradéktalanul elfogadja a Katolikus Egyház tanítását. Ezért a Püspöki Kar kijelenti, hogy megszűntek a Bulányi György atyával kapcsolatban korábban hozott korlátozó intézkedések.

Budapest, 1997. szeptember hó 10-én
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. MK