Burke bíboros: Jogos a csalódottság, a hierarchia nem teljesíti a kötelességét.
2020. március 09. írta: Katolikus Válasz

Burke bíboros: Jogos a csalódottság, a hierarchia nem teljesíti a kötelességét.

Március 7-én interjú jelent meg az amerikai Raymond Burke bíborossal a National Catholic Register oldalán. Az alábbiakban ebből az interjúból közlünk részleteket. 

***

cna_5db0825abcea2_168085.jpg

(Kép: Daniel Ibáñez/CNA)


Vannak rejtett szándékok, vagy még inkább, rejtett programok a [Querida Amazonia szinódus utáni buzdítás] szövege mögött?

Raymond Burke: Szerintem olyan értelemben nem is annyira rejtettek, hogy a szöveg elég világos, és számos szövegmagyarázó is van, akik pontosan megmondják, mi a mögöttes szándék. Ferenc pápa szövegmagyarázói közül talán Victor Fernandez, La Plata érseke a legtekintélyesebb, aki az apostoli buzdításról a L’Osservatore Romano február 17-18-ai számában megjelentetett címoldalas cikkében nagyon világosan leszögezte, hogy az olyan kérdéseknek, mint a papi cölibátus és a diakonisszák, egyike sincs lezárva, és hogy a pápa egyszerűen csak úgy látta, még várnia kell egy kicsit a programja megvalósításával, mert vannak, akik akadályozzák őt ebben. Szerinte világos, hogy a pápa elkötelezett a megvalósításukban. Ez egy elég fontos cikk. Czerny bíboros ugyanígy nyíltan megmondta, hogy ezeknek az ügyeknek mindegyike napirenden van még, és hogy az egész csupán idő kérdése.


Ön szerint miért tűnik úgy, hogy a pápa visszalépett ezekben? Azért lehetett, mert ezek a változtatások ellenállást szültek volna, ha nyíltan történnek meg?

Raymond Burke: Igen, és úgy hiszem, ez leginkább a cölibátus kérdésére igaz - de igaz a diakonisszák kérdésére is. XVI. Benedek pápa és Robert Sarah bíboros egy olyan könyvet írtak, amelyben nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy az élethosszig vállalt cölibátus természetszerű része a papi hivatalnak. Úgy látszik túl sok lett volna, ha most, hogy a könyv megjelent és sokan olvassák, a záródokumentum 111. pontja [amely az amazóniai térségre a nős papok felszentelésének engedélyét indítványozta] az apostoli buzdításba került volna. Egy olyan püspök azonban, aki megkapta Hummes bíboros püspököket tájékoztató levelét arról, hogy a szinódus utáni buzdítás mikor fog megjelenni, és amely bizonyos szövegrészeket is közölt az erre való felkészüléshez, elmondta, hogy ez a bekezdés egyértelműen benne volt. Ezért úgy tűnik nekem, hogy ezt szándékozták szerepeltetni, de végül a kihagyása mellett döntöttek.

De hogy visszatérjek az eredeti kérdéshez: a szinódus utáni buzdítás első pontjaiból teljesen világos, hogy a pápa csupán a záródokumentumot, a szinódus záródokumentumát kívánja ajánlani. Teljesen világos, hogy erről van szó. Ezért azt gondolom, mindenkinek észben kell tartania a dokumentum olvasása közben, hogy azt a szinódus záródokumentumával együtt kell megtenni. Nem kétséges ugyanakkor, hogy a záródokumentum meglehetősen problémás.

[...]

Még egy dolgot figyelembe kell venni, ez pedig a zavar abban, mit is jelent a tanítóhivatal. Egyesek Ferenc pápa tanítóhivataláról beszélnek. Ha ez alatt azt a módot értjük, ahogyan ő a hitletéteményt tanítja, úgy ez tökéletesen rendben van. De ha ezt úgy értik, hogy ő a hitletétemény tanításában ellentmondhat a hitletéteménynek, úgy ez nem elfogadható. A "tanítóhivatal" egy viszonylag új teológiai kifejezés, és az Egyháznak arra a kötelességére utal, hogy a hit igazságait úgy kell tanítania, őriznie és továbbadnia, ahogyan azokat a Hagyományban megkapta. Így tehát függetlenül attól, hogy tanítóhivatalnak mondjuk-e vagy sem, ha nincs összhangban azzal, amit az Egyház mindig is tanított és gyakorolt, úgy nem lehet tanítóhivatal, még akkor sem, ha annak mondják.

[...]

Hajlok arra a gondolatra, hogy a Szentlélek akadályozott meg minden olyan kijelentést, ami közvetlenül gyengítette volna a papi cölibátust vagy a nők kizártságát a felszentelt rendekből, de nem gondolom, hogy ez a jövőbeli szinódusok és hasonlók számára feltétlenül irányadó volna, mivel pontosan azok az emberek, akik központi szerepet kaptak ebben: Fernandez érsek, Gracias bíboros - aki egyike a Szentatya hatfős bíborosi tanácsának -, Czerny bíboros és mások mind azt mondták: "Nem, ez a program megy tovább." Szinte úgy tűnik, mintha a Szentlélek egy adott dolgot cselekedne, a pápához legközelebb álló emberek pedig erre azt mondják: "Ó nem, ez csak egy átmeneti dolog."


De ha a Szentlélek végső soron megakadályozza ezeket az ötleteket, így tehát van védelmezőnk, kell egyáltalán a híveknek törődnie ezzel?

Raymond Burke: A híveknek mindig törődnie kell ezzel. Igen, számíthatunk a Szentlélek működésére a Egyházat esetlegesen érő rossz megakadályozásában, de a Szentlélek bennünk mindannyiunkban is működik, akik arra vagyunk hívva, hogy számot adjunk a katolikus hitünkről a világ felé és zavar esetén a Egyházon belül egyaránt. [...]

Emlékszem, a konklávé alatt, amikor a rózsafüzért imádkoztam, az egyik bíboros odajött hozzám, és azt mondta: "Nagyon aggodalmasnak tűnik - látom a rózsafüzért imádkozza." Azt feleltem: "Az vagyok. Ez egy nagyon komoly dolog." Erre ő: "Nincs miért aggódni. A Szentlélek jelen van." Mire én: "Eminenciás úr, voltak már olyan konklávék, amelyeken rossz pápákat választottak meg. Az egy dolog, hogy a Szentlélek jelen van, amiről tudjuk, hogy így van: a Szentlélek ugyan jelen van egy konklávén, de egy másik dolog az, hogy a bíborosok engednek-e a Szentléleknek." Ezért ha például a Szentlélek azon munkálkodik, hogy ebben a dokumentumban megakadályozzon olyan kijelentéseket vagy állásfoglalásokat, amik az Egyházban nagy kárt okoznának, ennek mindannyiunkat arra kell indítania, hogy még jobban védelmezzük a katolikus hitünket.

[...]

Az emberek gyakran úgy érzik, hogy ha a bíborosok nem hajlandók kiállni, akkor nekem miért kellene, vagy én mit tehetnék?

Raymond Burke: De ugyanez megtörtént már korábban is, amikor bíborosok és püspökök nem teljesítették a kötelességüket, és más hívek, olyanok, mint Sziénai Szent Katalin - és nem ő az egyedüli példa -, vagyis az elkötelezett laikus hívek voltak azok, akik megvédték a hitet.

Tiszteljük a hierarchia pótolhatatlan szolgálatát, és éppen ebből származik sok laikus hívő csalódottsága: abból, hogy a hierarchia nem teljesíti a kötelességét. Ez jogos csalódottság, de ez azt jelenti, hogy még fontosabb, hogy a laikus hívek, a felszenteltek, és így tovább, megtegyék a maguk részét.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gratia Copiosa 2020.03.11. 14:11:49

2013 utan sokszor halhattuk Ferenc papa egyhaza. Most az hallljuk a mod ahogy ertelmezi es tanitja a hitletetemenyt. Nem tudom kell-e nekunk mindenrol tudni a biborosokkal es puspokokkel kapcsolatban. Be akarnak vonni minket a hierarchia sarba taposasaba, ami az egyhaz ellensegeinek szerepkore es nem a mienk. Lassan egy kinai .lepkegyujto szakosztaly tagjai es vezetoi tisztesegessebbek . Nem is lehet roluk tudni, mert az csinaljak, amit a szervezeti es mulodesi szabalyzatuk eloir: gyujtik a lepkeket. Valoszinuleg a taģdijat is pomtosan fizetik, amit a katolikusokrol nem lehet elmondani. Mindekozben nincs szo B16 paparol. O egy B -Benedictin vitamin. Most eppen meglatogatta Hilarion a moszkvai patriarkatus kulugymisztere, fonoke a moszkvai patriarka szuletesnapi udvozlevel, jokivansagaival egyutt es az ujonnan oroszul megjelent Benedek papa Liturgia teologiaja cimu konyvet adta at. ( volt meg egy ajandek konyv, keressek meg) Azert aki valamit tesz is szellemileg az okumene es a keresztenyseg masik tudejenek joleteert az tobb figyelmet es elismerest erdemel es nem kicsinyes acsarkodast lemondasa es statusza miatt. Mi koze szurke perc emberkeknek ehhez? Mit kell neki meg bizonyitania, amikor egesz elete nyitott konyv, tiszta lapokkal Ahogy latjuk, meg oregkoraban is novekszik mint a palma Istenek csarnokaban bont viragot.