Amint a Facebook oldalunkon hírt adtunk róla, magyarul is megjelent XVI. Benedek emeritusz pápa és Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusának közös könyve a papi cölibátusról, "Szívünk mélyéből" címmel. A könyv PDF formátumban letölthető a legnagyobb nemzetközi ebook könyvtároldalról.

Az alábbiakban néhány válogatott idézettel szeretnénk ajánlani olvasóinknak a könyv elolvasását. Az idézetek saját fordításaink, a könyv angol nyelvű kiadása alapján [Benedict XVI, Robert Cardinal Sarah: From the Depths of Our Hearts, Ignatius Press 2020.].

Kapcsolódó cikkünk:
- Benedek pápa és Sarah bíboros közös könyvéről

XVI. Benedek emeritusz pápa:

Ami a korai Egyház cölibátusának konkrét formáját illeti, érdemes azt is hangsúlyozni, hogy nős férfiak nem részesülhettek az egyházi rend szentségében, hacsak nem tettek fogadalmat arra, hogy szexuális önmegtartóztatásban, vagyis úgynevezett 'jozefita' házasságban élnek, amilyen Szent József és Szűz Mária házassága volt. Összességében ez a helyzet jelentette a normát az első századok alatt. Elegendő számú olyan férfi és nő volt, akik értelmesnek és lehetségesnek tartották így élni, mialatt mindketten önmagukat az Úrnak szentelték.

Kapcsolódó cikkek:
- Benedict XVI on priestly celibacy
- Cikkeink a cölibátusról

Robert Sarah bíboros:

Miért engedi meg a katolikus egyház, hogy a Rómával egységben lévő egyes keleti egyházakban házas papok legyenek? A közelmúltbeli, a papság és a cölibátus ontológiai kapcsolatára rámutató tanítóhivatali megnyilatkozások fényében azt gondolom, ennek az elfogadásnak a célja az, hogy a cölibátus gyakorlása felé egy olyan, fokozatos fejlődésre indítson, amely nem a fegyelmezés útján, hanem tisztán spirituális és lelkipásztori okokból történik meg.

Kapcsolódó cikkeink:
- Sarah bíboros: A nős férfiak pappá szentelése "szakítás az apostoli hagyománnyal"
- A nős papok mítosza

Egy kivétel a szó meghatározásánál fogva átmeneti, esetleges jelenséget jelent a dolgok normális és természetes menetében. Nem ez a helyzet a paphiányban szenvedő távoli vidékekkel. A hiányuk nem kivételes állapot. Gyakori ez minden missziós területen, de még a szekularizált nyugati országokban is. Egy születő Egyházban magától értetődő a paphiány. A korai Egyházra ugyanez volt jellemző. Láttuk, hogy mégsem adták fel a papi cölibátus elvét. Pappá szentelni nős férfiakat, még ha állandó diakónusok is voltak előtte, nem kivételt jelent hanem szakítást, a papi hivatal következetességének megsebzését. Kivételről beszélni ebben visszaélés a nyelvvel vagy hazugság.

Kapcsolódó cikkeink:
- Sarah bíboros: A nős férfiak pappá szentelése "szakítás az apostoli hagyománnyal"
- Cikkeink a pán-amazóniai szinódusról

A házastársi hivatás, amely minden ember szívébe van írva, magába foglalja a meghívást önmagunk teljes és kizárólagos odaajándékozására, követve a Kereszt ajándékának példáját. A pap számára a cölibátus jelenti a belépés módját a valódi házastársi hivatásba. Az ő Egyháznak szóló ajándéka beemelődik és beépül a Vőlegény Krisztus az Egyháznak, mint Menyasszonynak szóló ajándékába. Valódi analógia áll fenn a házasság és az egyházi rend szentségei között, mely mindkettő önmagunk teljes odaajándékozásában csúcsosodik ki. Ezért zárja ki ez a két szentség kölcsönösen egymást.

A cölibátus teszi nyilvánvalóvá magát a keresztény papság lényegét. Úgy beszélni róla, mint egy járulékos valóságról, sértő a világ összes papjára nézve. Szilárd meggyőződésem, hogy a papi cölibátus relativizálása egyet jelent a papság puszta funkcióvá alacsonyításával. Márpedig a papság nem funkció, hanem létállapot.

Jézus Krisztus pap. Az Ő teljes lénye papi, odaadó, és odaajándékozott. Őelőtte a papok állatokat ajánlottak fel Istennek áldozatként. Ő azonban kinyilatkoztatta, hogy az igazi pap önmagát ajánlja fel. Innentől ahhoz, hogy papok lehessünk, be kell lépnünk Krisztus csodálatos felajánlásába az Atyának. Magunkra kell vennünk a kereszt áldozatát, egész életformánkként.

Ez az ajándék a férj az ő felesége iránti áldozatának formáját ölti. Krisztus valóban az Egyház vőlegénye. A pap ezért az egész Egyháznak adja oda magát. A cölibátus ezt az ajándékot teszi nyilvánvalóvá; annak konkrét, élő jele. A cölibátus a kereszt jele a papi életünkön. Annak a papi léleknek a kiáltása, amely az Atya iránti szeretetet és az Egyház iránti odaajándékozottságot hirdeti.

A pap test szerint képes ugyan férj és apa lenni, de a cölibátusával lemond az emberi kiteljesedés e formájáról. Szeretetből az ettől való tartózkodást választja, hogy az Egyház kizárólagos férjeként éljen. A cölibátus relativizálására irányuló törekvések egyenértékűek ennek a radikális ajándéknak a megvetésével, amelyet pedig oly sok hű pap élt meg a felszentelésétől fogva.

Kapcsolódó cikkünk:
- Sarah bíboros: A nős férfiak pappá szentelése "szakítás az apostoli hagyománnyal"

A papság és a cölibátus között ontológiai-szentségi kapcsolat áll fenn. Ezt a kapcsolatot bármiféle módon fellazítani a [II. Vatikáni] Zsinat, VI. Pál, II. János Pál, és XVI. Benedek pápák tanítóhivatalának megkérdőjelezését jelenti. Alázatosan könyörgök Ferenc pápához, hogy oltalmazzon meg minket ettől az eshetőségtől bármi olyan kísérlet megvétózásával, amely a papi cölibátus törvényét - akár csak egyetlen régióra korlátozva is - gyengíti.