Az "LMBT" emberek és családjaik hiteles egyházi szolgálatát a nemzetközi Courage International végzi, már 1980-as alapítása óta. A jezsuita James Martin szándékosan tesz és beszél úgy, mintha nem tudna róla. Az új könyve és médiahaknijai egy ugyanolyan lázadó és disszidens szervezet reklámja, mint amilyen ő maga.

Sajnos nem minden katolikus hívő értette meg annak súlyát és problematikusságát, hogy a nemrég a Vatikán kommunikációs tanácsadójává előléptetett jezsuita James Martin legújabb, LMBT-témájú könyve valójában egy disszidens LMBT-szervezet, a New Ways Ministry egyházi reklámja. Pedig Martin őszinte ebben: valamennyi interjújában, amire fórumot és lehetőséget kap, a válogatott csúsztatásai között kényesen ügyel rá, hogy ezt a szervezetet mindig név szerint emlegesse.

Egy június 16-ai podcastban tovább is lépett az reklámtevékenységéért őt korábban kitüntető szervezet magasztalásában. Amikor a műsorban általánosságban kérdezték Martint arról, hogy ki lenne az, akit ő az Egyház szentjévé avatna, habozás nélkül a New Ways Ministry társalapítóját, a ma is élő Jeannine Gramick nővért (a fenti képünkön) javasolta. (Martin megnyilvánulását az "LMBT szentekről" már korábban, más kontextuban is hallhattuk.)

A jezsuita az indoklásában kifejtette: "had mondjam el, hogy önök talán túl fiatalok, hogy emlékezzenek minderre, de a 80-as években nagyon figyelték őket, és aztán a 90-es években a chicagói George bíboros azt mondta, hogy nem hívhatják magukat katolikusnak. Nagyon súlyos volt, és tudják, ő kitartott... itt van ez az asszony, aki tényleg küzdött, tényleg harcolt, és tényleg hirdette ezt, nagy árat fizetve a saját egyházában. Úgyhogy igen, őt ajánlanám... Őt ajánlanám kanonizálásra, vagy legalább Isten szolgájává vagy boldoggá avatásra." 

Nos, valóban nem emlékszünk minderre, különösen, hogy egy amerikai szervezetről van szó - érdemes hát kicsit megvizsgálnunk, mivel érdemelte ki Jeannine Gramick nővér Martin atya ilyen mértékű nagyrabecsülését.

A New Ways Ministry-t, amelyet az Egyház egy "szolgáló" szervezeteként hirdettek meg az azonos neműek iránt vonzalmat érző emberek felé, 1977-ben alapította a Miasszonyunk Iskolanővérei rendjébe tartozó örökfogadalmas Gramick nővér, és a katolikus pap Robert Nugent atya. A szervezet a működésének kezdetétől fogva fittyet hányt az Egyháznak a homoszexualitással kapcsolatos tanítására (lásd a Katolikus Egyház Katekizmusát és ezt a frappáns videót), és inkább szolgált a politikai LMBT-mozgalom trójai falovaként, mint az Egyház missziós szervezeteként az azonos neműek iránt vonzódó emberek felé.

Hét évvel a megalapítása után James Hickey bíboros betiltotta a szervezet egyházi működését a washingtoni érsekség területén, azzal az indoklással, hogy a New Ways Ministry semmibe veszi az Egyház tanítását. Ugyanabban az évben a Vatikán Megszentelt Élet Intézményeinek Kongregációja hivatalos utasítást adott Nugent atyának és Gramick nővérnek, hogy mondjanak le a szervezet vezetéséről. Az utasítás ellenére mindkét egyházi személy folytatta az LMBT-aktivizmusát, a témába illő publikációk kiadásával, beszédek megtartásával, és pasztorációs tevékenységgel, egészen 1999-ig.

A Vatikán 1988-ban újabb vizsgálatot kezdett Gramick nővérrel és Nugent atyával szemben, amelyet a két személy disszidens publikációi miatt 1995-ben a Hittani Kongregáció vett át. A Hittani Kongregáció 1999-ben részletes indoklással együtt ítélte el a New Ways Ministry-t a homoszexualitás témájában képviselt álláspontjáért, és utasította Gramick nővért és Nugent atyát, hogy hagyjanak fel a homoszexuális emberek felé végzett mindennemű tevékenységükkel. Nugent atya ezen a ponton visszatért a plébániaszintű szolgálathoz, Gramick nővér azonban nyilvánosan megtagadta az engedelmességet.

2000-ben, válaszul Gramick tanítására (amelyet ma James Martin hirdet), ami szerint a homoszexualitás egy legitim "alternatív" életmód, a Hittani Kongregáció egy közleményében "súlyos tanításbeli tévedésnek" nyilvánította a munkáját, és kijelentette, hogy Gramick nővér többet nem végezhet pasztorális munkát homoszexuális emberekkel, mivel a tanításai "zavart keltettek a katolikus hívek között, és ... kárt okoztak az Egyház közössége számára". Gramick tanításaira reagálva az Egyesült Államok püspöki konferenciájának elnöke, Joseph Fiorenza püspök is egy közleményben hosszasan és részletesen kifejtette a nővér súlyos tanításbeli hibáit.

Mindeközben Gramicket a saját szerzetesrendje, a Miasszonyunk Iskolanővérei is felkérte arra, hogy fejezze be nyilvános megszólalásait a homoszexualitás témájában. Gramick nővér erre, és az őt elítélő egyházi határozatokra reagálva nyíltan kijelentette, hogy megtagadja az engedelmességet, mondván: "Nem vagyok hajlandó együttműködni a saját elnyomatásommal abban, hogy korlátoznak [a szólásszabadsághoz fűződő] alapvető emberi jogomban. Számomra ez lelkiismereti kérdés." Az engedelmesség megtagadásával egyidőben kilépett a Miasszonyunk Iskolanővérei rendből, és átlépett a Lorettói Nővérek rendbe (Sisters of Loretto, amely nem azonos a Sisters of Loreto renddel, aminek Kalkuttai Teréz anya is tagja volt), amely támogatta őt a további LMBT-mozgalmi tevékenységében.

2010-ben Chicago érseke és az amerikai püspöki konferencia elnöke, Francis George bíboros ismét közleményben tette világossá, hogy a New Ways Ministry nem az Egyház tanítását képviseli, hanem a működése azzal egyenesen szembe áll. 2011-ben ugyanezt a teljes amerikai püspöki konferencia is kijelentette egy közleményében.

A New Ways Ministry mindezek ellenére végzi továbbra is a munkáját, immár a Vatikáni tanácsadó, James Martin kiterjedt reklámtevékenységével megtámogatva.

Mindeközben, az Egyház teljeskörű támogatását élvezve és az Egyház tanításával teljes összhangban végzi a homoszexuális emberek szolgálatát az amerikai központtal rendelkező, de nemzetközi Courage International is, már az 1980-ban történt alapítása óta. Miközben plébánosok, püspökök, és a Vatikán is e szervezetet ajánlja segítőnek minden olyan katolikus családnak és hívőnek, akik valamilyen módon homoszexualitásban érintettek, James Martin őket egyetlen szóval sem említi sehol, és nem őket reklámozva haknizza végig az erre fogékony médiumokat.

A Jóisten látja csak, hogy a Vatikán miért ezt a lázadó és disszidens jezsuitát léptette elő kommunikációs tanácsadójának. Mi, egyszerű hívek, egy ideje amúgyse nagyon értjük már, mi folyik a Vatikánban.