Az alábbi írás a Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. 2016. március 30-ai "The Vortex" műsorának magyar fordítása. Voris a monológjában az amerikai katolikus egyház állapotára reflektál.
Talán a leggyakrabban használt fegyver, amit a Cuki Egyház bevet, amikor a mélységes mulasztásait a leplezetlen igazsággal szembesítik, hogy a hithű katolikusok "hangnemét" kritizálja.
Ha belegondolunk, a "hangnemre" apellálni rendkívül szánalmas kifogás. Ez egyfajta utolsó próbálkozás, hogy az elmondottak valóságtartalmát hiteltelenítsék, azzal, hogy megvádolják a hithű katolikusokat, hogy nem elég kedves ahogyan valamit elmondanak.
Gyatra, gyatra, gyatra.
És miért gyatra ez a hozzáállás? Vegyük számba az okokat. Először is, azzal a szándékkal történik, hogy eltereljék a szót a kimondott igazságról, arról, amiről valójában szó van. Ez egy mellékes kérdés. Semmi köze a lényeghez. Egy próbálkozás ez arra, hogy a vitát megragadják és eltérítsék.
Másodszor, megvádolni valakit azzal, hogy nem megfelelő a hangneme, a kedvességért és nyájasságért aggódó személy látszatát keltve: ez az igazán öntelt és fölényeskedő magatartás. Ki mondta azt, hogy a Cuki Egyház a döntőbíró abban, hogy mi a megfelelő "hangnem" egy Egyházon belüli válság vagy katasztrófa megvitatásakor? Ki tette őket a "hangnem királyaivá"?
A hithű katolikusoknak olyan régóta vágják a fejéhez a "hangnemüket", hogy már túl sokan elfogadták, hogy mindig vissza kell fognunk magukat, felpuhítanunk a hozzáállást, és a megfelelő hangnemben kell beszélnünk. De ki mondja ezt? És valóban?
Mi lenne, ha a hithű katolikusok azzal vágnának vissza a Cuki Egyháznak és szerteágazó intézményrendszerének, hogy mi nem gondoljuk úgy, hogy a ti hangnemetek megfelelő. A ti hangnemetek leereszkedő, miközben semmiféle vezetői készségről nem tanúskodik. Nem ti vagytok a hangnem meghatározói, a bírái annak, hogy mi a helyes hangnem.
Valójában a Cuki Egyház hangneme az, ami teljességgel elégtelen az előttünk álló vészhelyzetben. Egy emberekkel teli égő épületet nem lehet csak úgy az utcasarkon állva nézegetni, miközben udvariasan megjegyzed: "Ömm... elnézését kérek! Úgy vélem, némi tűzvészt bátorkodtam látni, mellyel valakinek esetleg foglalkoznia kellene."
Rossz a hangnem!
A megfelelő hangnem ez: "Ki az épületből, MOST, mielőtt te és a szeretteid meghaltok!!"
De a hivatásos széplelkek és hivatalnoktípusok finomkodó tömegének borzasztóan méltóságon aluli lenne bármi másképp beszélni, mint csitult hangon, függetlenül a szituációtól.
Téves! Téves, téves, téves.
Kinek képzelik magukat ezek az emberek? Püspökök és képviselőtestületi tagok, katolikus médiautánzatok, akik azt képzelik, hogy ők az univerzum mesterei, és pusztán a hangnemre hivatkozva mindent megszabhatnak a hithű katolikusoknak, egészen odáig, hogy miként fejezhetik ki ők a mélységes aggodalmaikat az Egyház ügyeivel kapcsolatban. Bosszantó, hogy a Cuki Egyház azt hiheti magáról, ő a megfelelő hangnem meghatározója. Nos, nem.
Folyton ezt hallod tőlük: "Nem az a baj, amit mondasz, hanem az, ahogyan mondod." Valóban? Ki mondja ezt? Ti? Akik az Egyház kétezer éves történelmének legnagyobb összeomlása felett őrködtetek? Egy kicsivel több odafigyelésre és egy kicsivel kevesebb beszédre lenne szükségetek, nektek, hivatalnokféléknek.
Ez az, amit a Cuki Egyháznak hallania kell: Ti vagytok azok, akik a nem megfelelő hangnemet használjátok. A beszédetekben nyoma sincs sürgetettségnek. Az aggodalomnak semmi jelét nem mutatjátok akkor, amikor katolikusok tízmilliói hagyják el az Egyházat. A ti hangnemetek, őszintén szólva, teljesen rossz. Alkalmatlanok vagytok rá, hogy a jelenlegi válságot kezeljétek. Ti a hithű katolikusok felett ítélkeztek, miközben a disszidenseket, az eretnekeket, és az Egyház gyengén formáltjait véditek, akik pusztulást hoznak a nyájra.
Ti vagytok azok, akik a rossz hangnemet használjátok. És a ti esetetekben nem csupán a hangnem az, ami rossz, amivel minket vádoltok, hanem az is, amit mondtok, és ahogy mondjátok. Mindezen felül a mulasztásotok vétke - vagyis amit nem mondtok - az, ami már olyan sok kárt okozott.
Szánalmas, amit mondtok. Amit nem mondtok, az még rosszabb. És el kellene hagynotok ezt a nagyképű hangnemet, amivel kijelentitek, hogy mások hangneme nem megfelelő. Nem ti döntitek el, hogy melyik hangnem megfelelő, és melyik nem. A ti hangnemetek elfogadhatatlan, mert nincs arányban a válsággal, és azért nem akarjátok, hogy mások az égő házra mutogatva szaladgáljanak, mert ti vagytok azok, akiknek a kezében a gyufa van.
Hithű katolikusok! Amikor bárki felhozza a hangnem érvet, váljatok velük szemben filozofikussá, és kérdezzétek meg: Ki vagy te, hogy megmondd, milyennek kellene lennie a hangnemnek? És milyen mérce szerint? Milyen objektív törvény szerint mérve? És aztán vágjátok a szemükbe: "Nem kellene a hangnemnek a körülményeknek megfelelnie? Végülis ez a bölcsesség alapja, amit Aquinói Szent Tamás az erények királynőjének nevez."
Kérdezzétek meg tőlük: Pontosan milyen hangnemet kellene a Cuki Egyháznak használnia, amikor folyamatosan az derül ki, hogy a papságban óriási számban vannak homoszexuálisok, és közülük sokan aktívak? Mi a megfelelő hangnem, amikor a vezetés csődjéről beszélünk, aminek lelkek milliói látták kárát? Létezik helyes hangnem, amit akkor kell használnunk, amikor különféle olyan papokról és püspökökről beszélünk, akik azt hirdetik, hogy "megalapozott a reményünk arra, hogy minden ember üdvözül"? Vagy mondjátok csak, milyen hangnemmel kellene beszélnünk akkor, amikor arról szól a vita, hogy minden vallás alapvetően Istenhez vezet?
Ez az elcsépelt és hiteltelenné vált "rossz a hangnemed" hozzáállás, amivel a vitát a lényegről a stílusra próbáljátok terelni, nem vitt minket sehová. Ami azt illeti, csak rengeteg szenvedést okozott. Nem számít, hogy az emberek kedvelnek-e, amikor beszélsz. Semmit sem számít, ha képtelenek túllépni a hangnemeden, bármennyire szubjektíven is értelmezik azt.
Ami számít, és az egyetlen, ami számít, az a mondanivalód igazsága, hogy amit mondasz, mennyire tükrözi a valóságot. Nincs olyan ember a földön, aki olyan hangnemben beszél, ami mindenkinek megfelelő. Úgyhogy hagyjátok abba a hangnem cirkuszt. Az igazságot mondjátok, és hagyjatok fel azzal, hogy az igazságot a hangnemnek rendelitek alá. Azt a gyengék és főnökösködők teszik.