Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció július elején menesztett prefektusa a National Catholic Registernek nyilatkozott december 6-án, első alkalommal azután, hogy kiderült: Ferenc pápa a Buenos Aires-i régió püspökeinek Amoris Laetitia értelmezését "hiteles tanítóhivatali megnyilatkozás" rangjára emelte.

A nyilatkozatában a volt prefektus bíboros aggodalmát fejezte ki, amiért a pápa a püspökök dokumentumát "hiteles tanítóhivatali megnyilatkozásnak" nevezte.

Müller bíboros elmondta, hogy a pápa döntéséről csak "a médián keresztül" értesült. A bíboros úgy gondolja, hogy Ferenc pápa a lépését a Lumen Gentium dogmatikus konstitúció 25. pontjára alapozta, amely kimondja, hogy a püspökök hit és erkölcs dolgában tévedhetetlenül kinyilváníthatnak egy tanítást, ha "szerte a földkerekségen közösségben vannak egymással és Péter utódával" és "véglegesnek tekintett tételben" egyeznek meg. Ha ez a helyzet áll fenn - tette hozzá Müller bíboros - a Lumen Gentium szerint minden katolikusnak alá kell vetnie az "értelmét és akaratát" a pápa "hiteles tanítóhivatalának", még ha ő épp nem is ex cathedra tanít.

A bíboros azonban hangsúlyozta, hogy az Amoris Laetitia 351. lábjegyzete "nem állítja azt, hogy az egyedi esetekben tévedhetetlen pásztori döntést közöl". Müller bíboros szerint ezért "még inkább aggasztó, hogy [a pápa] a világ bármely részének egy pásztori régiójából származó egyedi levélhez hiteles és majdnem tévedhetetlen tanítói tekintélyt rendel, amit ráadásul majdnem tévedhetetlenként is erősít meg." [Ferenc pápa: "Nincsenek más értelmezések." - KV szerk.]

Müller azt is kihangsúlyozta, hogy "semelyik pásztori régió püspökei nem gyakorolnak semmiféle tévedhetetlen tanítóhivatalt, a pásztori útmutatásaik pedig bizonyosan nem kötik a világ összes hívőjét arra, hogy a 351. lábjegyzetnek ezt az értelmezését az üdvösséghez istenileg szükségesnek és elfogadott katolikus hit[tétel]nek ismerjék el."

A német bíboros szerint maga a pápa ugyan tehet ilyen kötelező érvényű kijelentéseket ex cathedra módon (azaz kimondhat olyan, tévedhetetlen tanítást, ami a Kinyilatkoztatásban bennefoglaltatik), azonban "nem terjesztheti elő a saját, személyes nézeteit úgy, hogy azokat másoknak is hinniük kell, és nem kényszerítheti ki azok elfogadását kánonjogi büntetésekkel, mintha azokat [másoknak] feltétel nélkül el kellene fogadniuk a lelkük örök üdvösségéhez.".

Müller bíboros kijelentette, hogy a tanítóhivatal "semmi mást nem tanít, mint ami a Kinyilatkoztatásban benne van", és "Jézus szavai a házasságról és házasságtörésről, valamint a második házasság lehetetlenségéről a legitim házastárs élete alatt, az Egyház valamennyi pásztori kijelentésének és cselekedetének normája.".

A bíboros megjegyezte, hogy sem a püspökök, sem a pápa nem képes "hitelesen vagy tévedhetetlenül az Egyház és valamennyi hívő számára olyan tanítást előterjeszteni, amelyet el kellene fogadniuk az üdvösséghez, miközben az ellentmond Krisztus és az apostolok tanításainak, valamint a korábbi tanítóhivatal dogmatikus döntéseinek."

Hozzátette:

Az Oltáriszentséget csakis olyan katolikus veheti magához törvényesen és gyümölcsözőn, aki a megszentelő kegyelem állapotában van. Azoknak, akiknek megbocsájtásra van szüksége a házasságtörés halálos bűnére, először fel kell ismerniük és meg kell vallaniuk a bűneiket, valamint szilárd elhatározásuk kell, hogy legyen arra, hogy többé nem vétkeznek, és elkerülik a bűnre vezető alkalmat.

A Dei Verbumot, a II. Vatikáni Zsinat dogmatikus konstitúcióját idézve az Isteni Kinyilatkoztatásról, a bíboros azt mondta: a tanítóhivatal "nem Isten szava fölött, hanem annak szolgálatában áll, csak az áthagyományozottat tanítja, áhítatosan hallgatva, szentül őrizve, és hűségesen kifejtve, az isteni parancs alapján, a Szentlélek segítségével."

A bíboros hozzátette: "Az Isten szavához való hűség hitelesen megkülönbözteti Krisztus apostolait a farizeusoktól, akik Isten szavát a saját hagyományaik szerint értelmezték."

Müller bíboros ugyanakkor elismerően szólt az Amoris Laetitiáról annak a kérdésnek a kezelésében, hogy "hogyan lehet érzékeny módon közeli kapcsolatba vonni az Egyházzal azokat a katolikusokat, akik a szentségi házasságuk mellett egy másik partnerrel élnek együtt, és hogyan lehet Isten előtt, Krisztus kegyelmének segítségével rendezni az élethelyzetüket."

Ferenc pápával egyetértve Müller bíboros is úgy gondolja, hogy ezeket az embereket "nem kellene váratlanul szembesíteni Isten parancsaival", hanem ehelyett "a Jó Pásztor lelkületével a pap segítse őket felismerni a helyzetüket Isten előtt, és az evangélium fényében vezesse őket a keresztre feszített és feltámadt Úr követésének útjára."

Kapcsolódó:
- Szent II. János Pál pápa, Familiaris Consortio apostoli buzdítás, 84.
- Hittani Kongregáció: NEM az újraházasodott elváltak áldoztatására!
- Hittani Kongregáció: Válaszok a Kasper-javaslatra
- Szent II. János Pál pápa, Veritatis Splendor enciklika, 55-56.
- Hittani Kongregáció: "Méltónak lenni az Oltáriszentség vételére - Általános elvek"
- XVI. Benedek pápa, Sacramentum Caritatis apostoli buzdítás, 29.