Gerhard Müller bíboros ellenzi a német püspökök döntését arról, hogy egyedi esetekben megnyitják a lehetőséget a szentáldozásra a katolikus-protestáns vegyesházasságok protestáns tagjai számára.
A Hittani Kongregáció előző prefektusa erről egy csütörtöki interjújában beszélt, amelyet a Die Tagespost német katolikus lapnak adott. Az interjúról a német püspöki konferencia hivatalos híroldala, a Katholisch.de rövid összefoglalót közölt.
Müller bíboros szerint a német püspöki kar tévesen használja fel a vonatkozó kánonjogi passzust azért, hogy a saját döntését alátámassza. A Katholisch.de beszámolója szerint Müller bíboros a püspöki kar döntésében szereplő "egyedi esetekben" kitételt puszta "retorikai trükknek" tartja.
Jóllehet a vonatkozó 844. §4 kánon lehetőséget ad a szentáldozásra "a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő többi keresztényeknek is", azonban kizárólag akkor, ha az adott helyzetben "életveszély" vagy "más súlyos szükség sürget", az érintettek pedig "nem tudnak a saját közösségük szolgálattevőjéhez fordulni" (emellett a szentségekkel kapcsolatban katolikus hitről tesznek tanúságot, kellőképpen felkészültek, a szentáldozást pedig önként kérik).
A német püspöki kar a §4 passzusból a "más súlyos szükség" esetére hivatkozva nyitják meg hamarosan az interkommunió lehetőségét, azokban az "egyedi esetekben", "ahol a lelki éhség a közös szentáldozásra a felekezetközi házasságokban olyan erős, hogy az kockára teheti a házasságot és a [katolikus] házastárs hitét".
Müller bíboros szerint "nem helyes" az, hogy a német püspökök a kánonjogi szabályozásnak erre a kitételére hivatkoznak. A bíboros szerint ugyanis a kivételek az általános szabály alól (ti. hogy szentáldozásban csak katolikus hívő részesülhet) a lelkek örök üdvösségét tartják szem előtt, gyakorlatilag halálveszély sürgetése esetén. Egy vegyes felekezetű házasságban ilyen sürgető vészhelyzet nem áll fenn.
A bíboros kritikáját a kánonjogász Ed Condon is osztja, aki a német püspökök kezdeményezésével szemben február 23-án közölt szakvéleményt a Catholic Herald magazinban. Condon azt írta: "ezek az útmutatások messze túlmutatni látszanak a kánonjogon, amely nagyon konkrét határokat szab abban, hogy ki és mikor részesülhet szentáldozásban." Müller bíboroshoz hasonlóan a kánonjogász is ragaszkodik ahhoz, hogy "Az 'életveszély' vagy a vele összemérhető 'súlyos szükség' ... csakis egyszeri alkalommal képzelhető el. A német püspökök szándékai ennél messze túlmutatóbbaknak látszanak, és lehetőséget kínálnak valamiféle stabil megoldásra - hétről hétre történő szentáldozásra -, ami viszont teljességgel kívül esik azon, amit az Egyház kínál."
Az interjújában Müller bíboros ragaszkodik ahhoz, hogy abban az esetben, ha valaki osztozik az Oltáriszentségről szóló katolikus hitben - ami mindenképpen előfeltétele a szentáldozásnak -, ezzel az illetőnek el kell utasítania nemkatolikus közösségek olyan tanításait, amelyek ellentétesek vele.
A bíboros figyelmezteti a német püspököket arra, hogy a heteken belül kiadásra készülő útmutatójukban ne kezeljék "túlságosan lazán" a kérdésre vonatkozó teológiai elveket, mivel máskülönben ez az új megközelítés "más, nemkívánt következményekhez" vezethet.
Müller bíboros az interjúban "kívánatosnak és szükségesnek" nevezi az ökumenizmus terén tett lépéseket, de ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a lépések nem vezethetnek "a katolikus egyház protestantizálódásához".
Ugyanebben az interjújában Müller bíboros ismételten bírálja a homoszexuális párok megáldásának ötletét, amelyről nemrég szintén német püspökök (köztük a püspöki kar elnöke, Marx bíboros is - aki később ebben már visszakozott) beszéltek. Egy korábbi interjújában a bíboros "bűntettnek" nevezte a homoszexuális párkapcsolatok megáldását, ezúttal kifejezetten óv a homoszexuális hajlamú személyek elítélésétől, de leszögezi: "senki sem kérheti ebben Isten áldását, mivel a homoszexuális cselekedetek ellentétesek Isten akaratával".
"A lelkipásztori segítségnyújtás másképp néz ki, és csak akkor szolgálhatja a lélek békéjét, ha az igazság alapján marad." - jelenti ki a bíboros.