Mi az alap? „Miért böjtölsz”? „Azért mert
a böjt szükséges és normális”. Ne engedd, hogy a beszélgetés alapja kimondatlanul is az a materialista alapfeltevés legyen, hogy minden, ami ösztönökkel vagy praktikus emberi szempontokkal nem igazolható, az merő furcsaság, hóbort, nem normális dolog, és az illetőt, aki csinálja, cirkuszban kellene mutogatni. Hívd fel arra a figyelmet, hogy amióta ember az ember, a vallás az élete része, és hogy minden vallási kultúrában van hagyománya a lemondásnak és áldozathozatalnak, vagyis a böjtnek.
Ez az emberi alap, amitől eltávolodott a modern szekuláris materializmus.
Mi értelme a böjtnek? Attól függetlenül, hogy a böjt normális és nem furcsaság, természetesen meg lehet magyarázni, logikus összefüggésekbe lehet helyezni. Ha a vallásos embernek van igaza abban, hogy az egy valóságnak része a természetfeletti is, akkor az a logikus emberi viselkedés, ami ezt a komplex valóságot veszi figyelembe. A vallásos ember a böjtöt tipikusan arra használja, hogy erre a rejtett természetfeletti világra hangolódjon, azáltal, hogy eltávolodik a hétköznapi és természetes világtól – lemond annak bizonyos aspektusairól. A böjt koncentráció és meditáció egy bizonyos szempontból, vagy kapcsolatserkentő tevékenység a természetfelettivel: emberi hasonlattal élve olyan, mint amikor otthon kikapcsolod a tévét, hogy a feleségedre vagy a gyerekeidre tudj figyelni.
A Biblia Istene miért igenli a böjtöt? Specifikusan a Biblia Istenéről tudjuk, hogy előír böjtöket, nemcsak az Ószövetségben, hanem az Újban is, Jézus alapján. Ennek a racionalitása pedig akkor érthető meg, ha az embert Isten perspektívájába helyezzük. Az élet több, mint a földi életünk, a mennyországra lettünk teremtve, ahol Isten lesz minden mindenben. Olyanná kell alakulnunk, hogy a mennyországot értékelni tudjuk, hogy Isten elég legyen nekünk, és ehhez meg kell halnunk a világ számára – apránként, napról napra, és végül teljesen. Ami Istenben ránk vár, az túlmutat minden földi boldogságon, de mielőtt ezt értékelni tudnánk, ki kell szeretnünk a földi bálványainkból. Isten, aki minden jó forrása, természetesen nem leli örömét semmiféle olyan nélkülözésben és szenvedésben, ami öncélú; viszont minden lemondás, nélkülözés és böjt, aminek a célja az Istenre hangolódás, tetszésre talál Nála.
Miért szól bele az Egyház abba, hogy ki mit böjtöljön? Az Egyháznak valóban vannak előírásai a hívek számára, melyek kötik a katolikus hívek lelkiismeretét, és bűn nem betartani őket. Erre az Egyháznak egyrészt istenadta joga van, ugyanis a kötési és oldási hatalom, amit Isten először ószövetségi vezetőknek adott, majd Jézus az apostolokra és elsősorban Péterre ruház, éppen erről szól: Isten népét lelkiismeretben köthetik bizonyos formák, szokások, és a gyakorlatbeli egység megtartásához.
Amit az Egyház megkövetel, nem teljesíthetetlen, és van valami fantasztikus abban, hogy tudjuk: pénteken és kijelölt napokon minden katolikus együtt böjtöl, és emlékezik az Úr halálára.
