Még 2016 decemberében olvastam egy jó gondolatmenetet, mely szerint valószínű, hogy a bíborosok és püspökök többsége támogatja a 4 bíboros dubia levelét, melyben arra kérték Ferenc pápát, hogy tisztázza a szentségekkel és az erkölcsi törvénnyel kapcsolatos katolikus tanítást, és ezáltal határolódjon el az Amoris Laetitia eretnek értelmezéseitől. (A dubia teljes szövegét, valamint expressz változatát, és az Amoris botrány részleteit megtalálod blogunkon).
A gondolatmenetet nem hivatkozom pontosan egyrészt, mert egy gyors kereséssel nem akadtam a forrása nyomára, bár ha jól emlékszem egy amerikai kánonjogász a személyes beszélgetéseire hivatkozott a kuriális bíborosokkal, akik a posztdubia vatikáni közhangulatról tájékoztatták, mindenesetre konkrét nevekre a kúrián belül nem volt hivatkozás. Másrészt itt tényleg a gondolatmenet számít, ami közismert tényekre hivatkozik, a gondolat forrása másodlagos.
Lehetséges tehát, hogy a bíborosok és püspökök többsége támogatja a dubiát? Az a tény, hogy ezidáig körülbelül egy-egy tucatnyian szólaltak fel püspökök és bíborosok a dubia mellett és ellen (a teljes lista itt olvasható), arra enged következtetni, hogy igen. A kérdés ugyanis az, hogy mit gondol a dubiáról a püspökök és bíborosok csendes többsége?
Ha abból indulunk ki, hogy a dubia az Egyházon belül feszülő legmagasabb szintű nyílt vita jelenleg, mely bizonyos bíborosok és a pápa nézetei között feszül azzal kapcsolatban, hogy mi is a katolikus hit, vagyis a dubia vitája mindenképpen említésre méltó, amiről a püspököknek és bíborosoknak bizonyára megvan a véleményük; valamint ha elfogadjuk, hogy politikailag ma sokkal egyszerűbb Ferenc pápa mellett kiállni a dubia ellen, mint fordítva, akkor a bíborosok és püspökök többségének hallgatását a dubiával való egyetértésük jeleként értelmezhetjük.
Ezen elmélet szerint a katolikus főpapok többsége csak azt várja, hogy elmúljon ez a vihar, és túl sok minden ne menjen maradandóan tönkre. Erények és gyengeségek minden bizonnyal különféle arányban vegyülnek egy-egy főpap személyes döntésében a kivárással kapcsolatban.
Ezt a gondolatot azért tartom figyelemre méltónak, mert reális, és reményt ad, sőt, alkalmas a hazug narratívák leküzdésére, melyek szerint Ferenc pápa Amoris lábjegyzetforradalmát az Egyház többsége támogatná, miközben az igazság az, hogy még a szinódusok sem szavazták meg.
- Házasságtörésben élők járulhatnak-e Eucharisztiához és a bűnbánat szentségéhez? (NEM)
- Vannak-e abszolút erkölcsi normák? (IGEN)
- Vannak-e súlyosan bűnös életállapotok? (IGEN)
- Ami belsőleg, önmagában rossz, az lehet-e bizonyos körülmények között és jó szándék esetén erkölcsileg jó döntés? (NEM)
- Bűn-e a bűn akkor, ha a bűnös nem érzi annak? (IGEN)
