Könyvhosszúságú interjú jelenik meg "The Cardinal Müller Report" címmel Gerhard Müllerrel, a Hittani Kongregáció prefektusával. Bár a kötetből egyelőre csak kiragadott részleteket lehet ismerni, ezek alapján a bíboros hűen kiáll a katolikus hit és erkölcs igazságai mellett. A könyv formai jellegét és kiválóságát is konzervatív kommentátorok a Robert Sarah bíborossal néhány éve készített "Isten vagy a semmi" interjúkötethez hasonlítják.

A világban látható krízishelyzetekre reagálva a bíboros Krisztus szeretetét hangsúlyozza, amit az Ő Egyháza közvetít, és ami biztos reményt jelent minden olyan nehézséggel szemben, amik a modern társadalmakat jellemzik.

A kérdésre, hogy vajon ma "a remény válságát" éljük-e, a bíboros világossá teszi, hogy az igazi remény egyedül a Szentháromságos Istenbe vetve található meg, ezt a reményt pedig a prefektus éles kontrasztba állítja a Felvilágosodás által egykor kínált hamis reménnyel. Ahogy a bíboros mondja, a tudományos és technikai fejlődés egymagában nem biztosít az emberek számára "szilárd hátteret... nemes hátteret, ami felemeli őket, ami értelmet ad az egész életüknek, ami megmagyarázza, miért vannak itt, mi célból élnek, miért szenvednek...", Másszóval a modern ember létválságát - a bíboros szerint - csakis Krisztus szeretetének megtapasztalása tudja kezelni és meggyógyítani.

A bíboros határozottan védelmébe veszi az Egyház történelmét, kijelentve, hogy "nem egy szégyenteljes történelemről van szó, amit bocsánatkérésekkel kellene befedni". Müller bíboros ugyanígy elveti annak gondolatát, hogy "az Egyháznak változnia kell [az időkkel]", mert mint mondja, ha valamennyi megkeresztelt személy teljes mértékig megéli a meghívását, vagyis "cselekszi, amit Jézus Krisztus rábízott", úgy az Egyház mindig is virágozni fog.

A papi cölibátus megváltoztatására irányuló mindig megújuló igyekezetekre reagálva a bíboros szilárd abban az álláspontjában, hogy az Egyházon és társadalmon belüli válságok "mindig megmutatták és megerősítették" a papi cölibátus értékét. A "papi próbaidő" lehetőségének felvetésére "egyértelműen nem"-mel reagál, hozzátéve, hogy az évek múlásával egy pap felfedezi, hogy a meghívása semmi másból, mint "Isten tiszta kegyelméből" származik. E témakör keretében a bíboros elítélően szól korunk genderideológiájáról is.

Ferenc pápa hirhedtté vált kijelentésére, miszerint "Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?", a bíboros hezitálás nélkül így felel: "Az Egyháznak a Tanítóhivatalán keresztül hatalma van arra, hogy ítélkezzen különféle helyzetek erkölcsössége felett."

A reformáció 500. évfordulójáról nyilatkozva a bíboros nem fél kimondani: "Nekünk, katolikusoknak, semmiféle okunk nincs arra, hogy ünnepeljük 1517. október 31-ét."