1. Jézus igazi ember, hisz teste és szíve is van; de igaz Isten is, aki a maga istenségéhez ugyanazon egy személyben felvette az emberi természetet is. Mivel pedig ez a személy Isten Igéje, tehát a test is, a szív is, melyet felvett, az Isten Igéjének teste, szíve.
Mivel pedig a tisztelet, mellyel valaki iránt viseltetünk, mindig a személyt, mint ilyent illeti, azért Jézus mindenképp imádandó: istenségében is, emberségében is. Istennek kijáró tisztelet, „cultus latriae” illeti meg tehát Szívét is, mint az isteni Igével állagilag: egy személyben egyesült szívet.
Mily nagyra emelkedett e Szívben az emberi természet! Ő az, akiről írva van: „Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige” (Jn. 1,1.)
2. Jézus Szíve az Isten Igéjével való lényegbevágó, állagi, szubsztanciás egyesülés folytán magáraöltötte az Isten sajátságos tulajdonságait is. Elmondhatjuk róla, hogy mindenható, mindentudó, végtelenül szent, bölcs, igazságos és jó, Az ő gondolatai: Isten gondolatai emberi alakban. Az ő érzelmei: Isten érzelmei emberi alakban. Az ő szeretete: Isten örök szeretete, mely e szívben emberi megnyilatkozásban áll előttünk. Mindenképp megérdemli tehát határtalan tiszteletünket, viszontszeretetünket, bizalmunkat és szolgálatunkat.
3. Ránk nézve itt a gyakorlati tanulság főleg abban áll, hogy a mi igaz értékünket szintén az adja meg, mily fokban „egyesülünk az Istennel”. Állagilag ugyan nem egyesülhetünk vele, de a megszentelő kegyelem által igen. Mégpedig annyira, hogy Istent a velünk és bennünk való lakásra bírhatjuk rá, „Ha valaki szeret engem – mondja Jézus –, Atyám is szeretni fogja őt és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk nála”. (Jn. 14,23.) Ezáltal pedig a szó igazi értelmében mi is „Isten természetének részeseivé” leszünk. Nem nagyobb felmagasztaltatás-e ez, mint ha emberi nagyságra törekszünk csupán: tudományra, hírnévre, hatalomra? Vagy ami ennél is silányabb: pénzre, ruhára, alakra, szépségre, címekre?
(Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)
