1. „Az Isten szeretet” mondja Szent János evangélista (I. 4,8), s ez a szeretet hozta létre, s éltette s emésztette fel Jézus Szívét.
A szeretet hozta létre! Midőn Isten öröktől fogva előre látta, hogy az ember, akit teremteni akar, vetkezni fog, midőn látta azt a végtelen nyomort és erkölcsi süllyedést, melybe az emberiség merülni fog, ha saját gyengeségére marad hagyatva, akkor Isten szíve megkönyörült az emberen s elhatározta a megtestesülést. A megtestesülés tehát az ember lelki nyomorán megirgalmazó isteni szeretetnek műve.
Mivé lettünk volna e szeretet nélkül mindannyian! Azok is, akik ma Isten kegyelméből, mint az erény és életszentség mintaképei állnak előttünk! Valamennyiünket elsodort volna a szennyes ár s az emberiség, mint ősszel a falevél a földre, szinte feltartóztathatatlanul hullott volna az önnön kárhozatába...
2. De Jézus jött. S a jászol bölcsőjétől a kereszt fájáig megmutatta, hogy nem, mint bíránk jött, hanem mint üdvözítőnk.
A hozzánk való szeretet éltette egész életén át. Szeretett minket, midőn a jászolban feküdt, midőn értünk a magányba vonult, midőn az igét hirdette, betegeket gyógyított, holtakat támasztott, bűnöket megbocsátott, Egyházat alapított, Oltáriszentséget szerzett. Szeretett, ahogy egy jó pásztor szereti juhait, aki „életét adja” értünk (Jn. 10,15). „Szánta a sereget” s fájt neki, hogy olyan, mint a pásztor nélküli nyáj” (Mk. 8,2). Fáradhatatlanul járt-kelt, oktatott, gyógyított; mint ahogy a pásztor utána megy az egy elveszett bárány után.
Minden tevékenységében a belső tűz: szeretetének lángtengere űzte, vezette, nem hagyta nyugodni, és engem ekkora szeretet hidegen hagyna?
3. Ez a szeretet fel is emésztette Jézus Szívét. „Szeretett engem és odaadta magát értem.” „Nem romlandó aranyon s ezüstön történt a megváltástok..., hanem a szeplőtelen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén” (1Pét. 1,19). Ez a szeretet csakugyan erősebb volt a halálnál is.
Jézusnak értem lángoló, szeretetének tüzében elolvadó Szíve: hogyan van az, hogy engem minden földi szeretet azonnal érdekel s lángra lobbant, s a legtisztább és leghívebb és legégőbb szeretet nem képes őszinte viszontszeretetre gyullasztani?
(Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)
