1. Jézus Szíve jog szerint az egész világ királya s az emberszívek született központja. Már a messiási jövendölések királyi címmel illetik az üdvözítőt: „A fejedelemség az ő vállára kerül” – mondja Izaiás (9,6); a zsoltár „királynak” nevezi; az angyal, ki jöttét jelzi, örök uralkodását hirdeti előre (Lk. 1,32), a napkeleti bölcsek is mint „a zsidók királyát” keresik s ugyanezt a címet íratja Jézus keresztjére Pilátus. A kérdésre, Vajon király-e, ünnepélyesen feleli: „Te mondád, hogy én király vagyok... De az én országom nem e világból való” (Jn. 18,37). Mennyei királyság ez, mely egyrészt az istenfiúságon, másrészt a messiási és megváltói küldetésen alapul s éppen ezért kiterjed minden emberre, minden földrészre s minden évszázadra. Ő az „örökkévalóság királya” Szent Pál szerint (1Tim. 1,17). Ő az, akiről a Jelenések könyve így szól: „Fején számos korona, és ruhájára és ágyékára írva vagyon: Királyok Királya s az uralkodók Ura” (Jel. 19,12, 16).

A legszebb királyi címet azonban Szíve szerezte meg neki: mert mindnyájunkat szeretett s mindnyájunkért halálba ment, azért a szívek királya Ő, ki minden embernek nemcsak hódolatát, hanem szeretetét is kiérdemelte a legfőbb fokon. „Azért halt meg és támadt fel, hogy holtaknak is, élőknek is az uruk legyen” (Róm. 14,9).

2. Jézus Szívének királysága a legcsodálatosabb királyság. Mennyire kimagaslik minden egyéb királyság fölött!

Kimagaslik eredetében, mert hisz ő „erre született s ezért jött a világra” (Jn. 18,37); rendeltetésében, amely: mindnyájunk örök boldogítása, kiterjedésében, melyet nem szabnak körül hegyek, tengerek, s egyéb országhatárok, egységében, mely az ő alattvalóit egy szoros családdá fűzi egybe.

Fennmaradásában, melynek az angyal szerint „nem lesz vége”, eszközeiben, melyek közt nincs fegyver és anyagi erő, csak hit, bizalom és szeretet, gyümölcseiben, melyek a szüzesség, hitvallói elszántság, vértanúság, önfeláldozó szeretet, harcaiban, melyekben az igazság és erény küzd a sötétséggel és bűnnel szemben s győzelmeiben, melyek Neki s az ő híveinek örök diadalt és boldogságot szereznek.

3. Boldog, ki tagja lehet Jézus Szíve birodalmának! Boldog, ki ily nagy s amellett ily szelíd, leereszkedő, kegyes Királyt szolgálhat! És kétszeresen boldog, kit ez a Király arra hívott meg, hogy az Ő országát terjessze a földön!

De hányan vannak még, akiket nem ért el Jézus Szívének országa! Mily szomorú a sorsuk! Értelmük homályban, akaratuk megfelelő cél és támasz nélkül, vigasztalatlanul a szenvedésben, iránytű nélkül a kísértésben, menedék nélkül a halálban!

Megteszek-e én mindent, hogy Jézus Szívének országát terjesszem, védelmezzem, diadalra segítsem? Mit tettem e részben eddig? S vajon mit fogok tenni ezentúl?

(Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)