1. Hogy megértsük, mit köszönünk Jézus Szívének megváltásunk s kiengesztelésünk szempontjából, mindenekelőtt jól meg kell fontolnunk, mi a bűn s mily szörnyű és szomorú helyzetben voltunk a megváltás előtt.

A bűn Isten tudatos megbántása. Elfordulás az élet voltaképpeni céljától, fellázadás az ég és föld, az ember és minden teremtett lény végső, korlátlan Ura ellen. Lemondás arról, aki teremtett, aki önmaga számára teremtett, aki egyedül lehet örökboldogságunk s üdvözülésünk.

De a bűn ennél is több. A bűn megbántása, megsértése a mi végtelen felségű Urunknak és Királyunknak. Minden megbántás annyiszor nagyobb vagy kisebb rossz, amint a megbántottnak jogcíme nagyobb vagy kisebb arra, hogy mi szolgáljuk, tiszteljük, szeressük. Egy idegent megbántani, megölni vagy meggyalázni, nem olyan nagy bűn, mintha szüleinket bántjuk, öljük vagy gyalázzuk meg. Ha a katona egy altisztet vagy főtisztet sért meg, nem követ el akkora vétséget, mintha saját ezredesét, tábornokát vagy egyenesen a királyt inzultálja. Mármost Isten végtelen magasságban áll felettünk s a legvégtelenebb jogcímen követelheti tőlünk a tisztelet, szeretet és szolgálat adóját. Ha tehát őt megbántjuk, ezzel a képzelhető legnagyobb rosszat követjük el s minthogy az első emberpár s utána mindnyájan vétkeztünk Isten ellen, voltaképp mindnyájan végtelenül szomorú sorsra vagyunk érdemesek. A végtelen megbántás jog és igazság szerint végtelen büntetést vonna maga után.

2. S gondoljuk meg, hogy a bűn, ez a legnagyobb rossz, az emberi nemnek ez a legkegyetlenebb zsarnoka és gyilkosa, nemcsak elszigetelt jelenség, hanem sajnos, mindennap százezer számban és százezer formában megismétlődő valami. Olyan, amit az emberek semmibe sem vesznek, amiről azt hiszik, hogy magától értődő emberi gyengeség, amellyel nem kell tovább törődni. Így élnek százezrek és milliók a súlyos bűnök egész tömegével a lelkükön, felejtik végcéljukat, megtagadják vagy elhanyagolják Isten iránti kötelességeiket s még nevetnek is hozzá, abban a balhiedelemben, hogy mivel az Isten nem azonnal büntet, tehát nincs is semmi baj.

És amióta él az emberiség, mindenütt ezt a szomorú elriasztó képet látjuk. Az emberek vakon rohannak az örvénybe, rút hálátlansággal fizetnek Istennek jótéteményeiért. S aztán mint a falevél ősszel, ezrével, százezrével hullanak le az élet fájáról, lelépnek az élet színteréről s mi lesz a lelkükkel?

A mi hitünk tanítása szerint minden ember menthetetlenül örökre elkárhozik, aki csak egyetlenegy súlyos bűnnel is a lelkén, lépi át az örök élet küszöbét. A bűnnek zsoldja a halál, örök fizetése a kárhozat. Szörnyű siralmas, könnyekre fakasztó kép.

3. Jézus, mint ártatlan áldozati bárány önmagát áldozta fel érettünk. Odalépett Isten elé, akinek szemében végtelen tisztasága és szentsége folytán végtelenül kedves volt és így szólt: inkább én halok meg csúfos kereszten, kínos gyötrelmek között, csak testvéreimnek, a bűnös embereknek, irgalmazz! Ezért vett fel emberi természetet, ezért öltött halandó s szenvedni képes emberi testet.

Ezért jártkelt fáradságos utakon közöttünk s ezért vetette alá magát a kínszenvedés gyötrelmeinek. Isten ennek a végtelenül kedves és értékes áldozatnak nem állhatott ellen, érette megkegyelmezett nekünk is és lemosta, megsemmisítette, eltörölte az emberek vétkét. Aki Jézushoz folyamodik s hozzá csatlakozva, az ő vére árán kéri Istentől a megbocsátást, annak Isten megbocsát, ha megannyi volt is a bűne. „A mi békességünkért van rajta fenyíték s az ő kék foltjai által gyógyultunk meg”, (Iz. 53,5.) Bár jutna ez mindannyiszor eszünkbe, valahányszor újabb bűnre akar vinni a kísértés!

Bár hatná át lelkemet a hála Jézus iránt oly mélyen, hogy soha másképp, mint végtelen szeretettel s bűnbánattal ne tudjak Jézusra csak gondolni is, róla csak szólni is! Jézus Szíve, mily kimondhatatlanul sokat köszönök neked! Mi lennék nélküled? S én hagyjalak el újra, mikor éppen csak hogy ingyen kapott kegyelmed folytán kerültem ki az örök halál veszedelméből?

(Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)