1. A békesség áldását csak az ismeri kellőképp, aki a béke hiányának, a háborúnak és békétlenségnek szenvedéseit átszenvedte. Az ember csak a saját kárán tanul. A világháború borzalmain keresztül mindenikünknek volt alkalma látni, mily nagy áldás a béke, mily szerencsétlenségbe dönti az embereket a saját vakságuk, önzésük, csökönyösségük s szenvedélyeik dédelgetése. A világ magától nem tudja biztosítani a békét s ezért van szükség kereszténységre, hitre, szeretetre.
Ha Jézus Szíve uralkodik az emberek szívén, ha az ő tanításait követik, ha keresztényebb a társadalom, soha ez a mindent lezúzó fergeteg fel nem kerekedhetett s annyira el nem húzódhatott volna. Odakünn, Jézustól távol, csak szélvész van és fergeteg és mindent tönkrezúzó vihar; idebenn Jézus lábainál béke van és csendesség és megnyugvás.
2. De nemcsak az emberek közt van békére szükség, hanem az ember lelkében magában is. Hiszen hány lélek van, amely meghasonlott önmagával s örökös benső, lelki háborúságban él, bárha külső ellenségei nincsenek is.
Bensőnkben ugyanis szintén állandó ellentétek vannak: „a test pedig a lélek ellen vágyakozik, a lélek pedig a test ellen, hogy ne azt tegyétek, amit akartok” (Gal. 3,17), ahogy az Apostol mondja. Ezekből az ellentétekből fakad a test és lélek folytonos harca, versengése, melyben a lélek, sajnos, igen sokszor alul marad és sebeket kap. E sebek aztán égetik a lelket, fájdalommal, szégyenérzettel, önváddal töltik el s az ilyen sebekkel borított léleknek nincs és nem is lehet békéje.
Sokan azért is keresik oly lázasan a szórakozásokat, hogy lelkük égő sebeit önmaguk előtt elrejtsék. Mennyivel boldogabb azonban az, aki lelkét állandóan rendben tartja, s hogy ezt tehesse, szüntelenül táplálkozik azzal a szellemmel, a béke és engesztelődés ama szellemével, mely Jézus Szívéből fakad.
3. A lélek igazi békéjét azonban csak akkor élvezzük, ha mindenekelőtt Istennel is békében élünk. Mily rossz és kínzó az a tudat, hogy a legnagyobb Urat, a világ mindenható Alkotóját s örök Bíránkat ellenségünkké tettük! „Non est pax impiis – nincs békéjük az istenteleneknek”, mondja az írás (Iz. 48,22).
Viszont, aki Isten békéjét élvezi, aki, ha vétett is Isten ellen, Jézus kegyelme által megnyerte az engesztelődést és bocsánatot, azt érheti bármennyi baj és csalódás, azzal rosszul bánhatnak az emberek, azt elhalmozhatja a világ gúnnyal s üldözéssel, minden háborúság közt is megleli lelke egyensúlyát, mert tudja, hogy vele van Az, aki minden viharnak parancsol, aki minden emberi ármányt s gonoszságot össze tud törni s aki, ha ideig-óráig diadalmaskodik is a bűn, végül meg fogja alázni híveinek ellenségeit s míg ezek örök megszégyenülésben s nyomorban süllyednek el, gyermekeit bevezeti a végső kiengesztelődés és örök béke paradicsomába.
Jézus Szíve, csak veled legyek jóban, akkor nem félek egy egész világ háborús zajától!
(Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)
