Azok után, amiket Jézus Szent Szívének ünnepénél elmondottunk, itt már nincs sok hozzáadni valónk. E két ünnep mintegy kiegészítése és megismétlése az Úrnapnak, mert isteni Megváltónk emberi természetének imádását célozzák ezek is. A Szent Szív ünnep az emberré lett isteni Ige Testét imádja annak legnemesebb részében, míg a mai napon Szent Vérét juttatja eszünkbe az egyház.

Kérjük a mai alkalommal az édes Jézust, engedje meg, hogy a mi vérünk is az Ő legdrágább Véréhez hasonlóvá válhassék. Nemesítse meg isteni Vérével a mienket, hogy ezentúl csak olyan dolgokért hevüljön, amelyek Őneki tetszenek és így üdvünkre szolgálnak.

A régi időben Jézus Vérét pár egyházmegyében a Nagyböjt alatt ünnepelték: Feketevasárnap előtt való pénteken. Mikor IX. Pius pápának a forradalom miatt menekülnie kellett Rómából, akkor terjesztette ki a Szent Vér ünnepét az egész egyházra, mégpedig július első vasárnapját tűzvén ki idejéül.[1] X. Pius óta tétetett ár vasárnapról állandóan a mai napra.
__________________
[1] Meghatóan írja a pápa 1849. aug. 10-én Gaetából, ahová menekült, hogy tisztelni kell a Szent Vért, amely minket megváltott és megtisztított, különösen a mostani időben, „melyben az ellenséges ember az Úr szántóföldjére ráhintette a konkolyt és sok csellel, csalással és tévedéssel megtéveszteni és tévútra vezetni törekszik.” (Id. Nilles: Kalend. II. 494. o.) A mi korunkban sem szűnt meg még ez az ok.

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest 1923. 276-277. old.)