A német Bundestag egyneműek házasodását elfogadó törvényére reagálva a német püspöki kar sajtóközleménye többek között ezt írta:

Mint egyház, tisztelettel vagyunk az azon egynemű kapcsolatok iránt, amelyek a hosszú éveken át tartó kölcsönös felelősségre, és az egymás iránti gondoskodásra épülnek.

Csodálkozik azon valaki, hogy az emberek nem veszik komolyan a katolikus egyházat, ha annak püspökei sem veszik komolyan a katolikus tanítást, és inkább a polkorrekt közvélemény tetszését keresik? A német püspökök helyénvaló kritikát is megfogalmaznak a fejleményekkel kapcsolatban, ám úgy tűnik, hogy noha az eke szarván a kezük, kicsit mégis visszatekintenek, hogy tiszteletüket fejezzék ki a homoszexuális kapcsolatok iránt.

A csomagolás tipikus: hosszú éveket,  kölcsönös felelősséget, és az egymás iránti gondoskodást emelik ki, amik természetesen jó dolgok, de ezektől egy azonos nemű kapcsolat nem válik sem jóvá, sem tiszteletre méltóvá, mert belsőleg rossz. Nem lehet tiszteletre méltó valami, ami a pokolba juttatja a lelkeket. A bűn soha nem tiszteletre méltó. Ami belsőleg rossz (lásd a Katekizmust erről), azt semmilyen körülmény vagy szándék nem teheti jóvá – még a hosszú éveken át tartó kölcsönös felelősség, az egymás iránti gondoskodás, és a német püspökök sem. Hogy az Egyház püspökei közül sokan mégis képtelenek erre a különbségtételre, meglehetősen szomorú – de így volt ez már a családszinódusok alatt is. És ez az oka annak, hogy az Egyházat lelki értelemben hiteltelennek látja a világ: mert a nevében kimondott üzenet megalkuvó.

Kedvesnek lehet lenni anélkül is, hogy tévedéseket és önellentmondásokat állítanánk. Persze úgy sokkal nehezebb. A német püspökök, amennyiben mindenáron kedvesnek és polkorrektnek akarnak tűnni, nyilatkozhatták volna azt is az azonos neműek "házasságának" mostani bírálata után (lásd alább), hogy a kritikáik ellenére “a hosszú éveken át tartó kölcsönös felelősség” és “az egymás iránti gondoskodás” önmagukban tiszteletre méltó dolgok. Ám ők ehelyett a bűnös kapcsolatok iránti tiszteletükről tettek tanúságot. Ha a stabil, monogám homoszexuális kapcsolatokat tiszteletre érdemesnek tartják a német püspökök, akkor az üzenetük összefoglalva az, hogy "légyszi ne hívjátok házasságnak, de amúgy értékes, amit csináltok" - ez pedig karikatúrája a Katolikus Egyház tanításának.

A hivatalos magyar katolikus sajtóból sajnos ismét csak azt tudhattuk meg, hogy noha a világ romlott, az intézményes egyház szépen teszi a dolgát, hiszen “Heiner Koch, Berlin érseke bírálta a Bundestag június 30-i döntését, hogy engedélyezi a ‘házasságot mindenki számára’" - írta a Vatikáni Rádió és a Magyar Kurír. De azt, hogy az érsek közben tiszteletét bizonygatja a homoszexuális kapcsolatok iránt, már nem tartották a magyar közvélemény számára érdekesnek, vagy őrá is tartozónak. Őszintén sajnáljuk, hogy a német egyház közel sem áll annyira az evangéliumi tanítás és erkölcs magaslatán, mint azt ezek a magyar egyházi fórumok egyfolytában sugallják.

Alább a mi összefoglalónkat olvashatják a német fejleményekről, a kath.net alapján.

***

A házasság hagyományos fogalmának tartalmi kiüresítése és átértékelése

A DBK állásfoglalása a Bundestag a „Házasság mindenkinek” című törvénytervezetének elfogadásáról

„Sajnálom, hogy a törvényhozók a házasság fogalmának lényeges elemeit feladták, hogy azt az egynemű kapcsolatokra is ráhúzhassák. Éppúgy sajnálatosnak tartom, hogy a ma elfogadott törvénnyel megszűnik a különböző együttélési formák megkülönböztetése, s ez az azonos neműek kapcsolatának felértékelését jelenti. Holott a differenciálás nem diszkrimináció.”

A Német Püspöki Konferencia (DBK) sajtóközleménye szerint ezt nyilatkozta Heiner Koch, a DBK családpasztorációs ügyekkel megbízott püspöke a német Bundestag 2017 június 30-án elfogadott „Házasság mindenkinek” című törvényével kapcsolatban.  A püspök hangsúlyozta továbbá, hogy az azonos nemű személyek együttélésének elismeréséhez nincs szükség arra, hogy a házasság jogi intézményét az azonos neműek kapcsolatára is kiterjesszék. Az alaptörvény alapító atyái ugyanis azért biztosítottak a házasságnak olyan kiemelkedő rangot az alkotmányban, mert azokat akarták védeni és erősíteni, akik anyaként és apaként akarnak életet ajándékozni gyermekeiknek. Az új törvény szellemében azonban a kapcsolatok védelme, és a közös felelősségvállalás indokolja a házasság intézményének kiterjesztését - ami a fogalom hagyományos jelentésének kiüresítését és lényeges tartalmi átértékelését jelenti. Aggasztónak nevezte, hogy éppen azok váltak a „Házasság mindenkinek” lelkes élharcosaivá, akik a házasság intézményét régóta támadták, életellenesnek és elavultnak állítva azt. Elgondolkodtató, milyen gyorsan adják fel egyesek a házasságról szóló alapvető meggyőződésüket "szükséges rugalmasságra", "változó időkre" vagy éppen a "közhangulatra" hivatkozva. Szomorú, hogy a házasság jogi intézménye a politikai taktikázás fogaskerekei közé került.

A püspök végezetül megerősítette: A katolikus egyház eltökélt szándéka, hogy a katolikus házasság életerejét - Ferenc pápa szellemében -  egyértelműen és határozottan képviselje. Ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a házasság szentségi jellegéről szóló felfogást a Bundestag törvénye természetesen nem érinti. Végezetül fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy mindez nem jelenti a homoszexuálisok diszkriminálását. "Mint egyház, tisztelettel vagyunk az azon egynemű kapcsolatok iránt, amelyek a hosszú éveken át tartó kölcsönös felelősségre, és az egymás iránti gondoskodásra épülnek." - mondta.