Július 13-a, csütörtök délután Cristoph Schönborn bíboros és bécsi érsek - akit Ferenc pápa az Amoris Laetitia apostoli buzdítás hivatalos értelmezőjének választott - több előadást is tartott az írországi "Beszéljünk a Családról: Legyünk Család" ("Let’s Talk Family: Let’s Be Family") elnevezésű konferencián. A konferencia előkészületet jelent a jövő év augusztusában Dublinban tartandó Családok Világtalálkozójára, amihez Ferenc pápa azt a kérést intézte, hogy legyen annak alkalma, hogy a családok megvitassák és reflektáljanak az Amoris Laetitiára.
Schönborn a mostani, előkészítő konferencián összesen két előadást és egy kérdés-válasz fórumot tartott, több, mint négy órányi terjedelemben.
Schönborn az előadása elején arról biztosította a hallgatóságát, hogy mind az Amoris Laetitia, mind az érte felelős Ferenc pápa katolikusok. A bíboros tökéletes összhangot lát II. János Pál Familiaris Consortio apostoli buzdítása és az Amoris Laetitia között. Mint mondta, ha össze kellene foglalni az Amoris Laetitiát a Twitter közösségi oldal üzeneteinek tömörségével, azt mondaná: "Az Amoris Laetitia arról biztosít, hogy [minden társadalmi változás és nehézség ellenére] a házasság és a család ma is megvalósíthatók."
Később Schönborn azt is kijelentette, hogy a négy bíboros dubiájának valamennyi kérdése "igennel" megválaszolható, és ezt a dubia bíborosokkal személyesen is közölte már. Ez azért határozottan érdekes álláspont, mivel a dubia öt kérdéséből az utolsó négyre adott "igen" válasz kizárja, hogy a dubia első kérdésére "igen" válasz legyen adható. Az első kérdés ugyanis összefoglalóan így fogalmazható meg: "Azok az elvált és újraházasodott személyek, akik nem teljesítik a II. János Pál pápa által a Familiaris Consortio 84-es pontjában megfogalmazott, és több későbbi dokumentumban megerősített feltételeket, feloldozást kaphatnak-e szentgyónásban, és így szentáldozáshoz járulhatnak-e?" - amire Schönborn bíboros az előadásában igenlő választ adott.
A dubia következő kérdéseire adott "igen" válaszok azonban azt erősítik meg, hogy
- léteznek abszolút erkölcsi normák, amelyek kivétel nélkül tiltják a belső természetük szerint bűnös cselekedeteket (2. kérdés),
- érvényes házasságon kívüli együttélésben lévők életvitelszerűen súlyos bűn állapotában vannak (3. kérdés),
- belső természetük szerint bűnös cselekedeteket sem a körülmények, sem a szándékok nem mentik (4. kérdés),
- a személyek saját lelkiismereti döntései nem adnak felmentést az abszolút erkölcsi normák alól, és így a belső természetük szerint bűnös cselekedeteket nem mentik (5. kérdés).
Nos, logikusan belátható, hogy ez a négy állítás (és így az Egyház korábbi tanítása ezekben) kizárja annak lehetőségét, hogy az újraházasodott elváltaknak feloldozás és Oltáriszentség legyen adható (ti. másként, mint amit a Familiaris Consortio ír erről) - vagyis kizárja azt, hogy az első kérdésre "igen" válasz legyen adható.
Az előadásában a bíboros ugyanakkor kritikával is illette a dubia bíborosokat. Úgy fogalmazott róluk: "Azok a bíborosok, akik a pápa legközelebbi munkatársai kellene, hogy legyenek, megpróbálják arra kényszeríti és nyomást gyakorolni rá, hogy nyílt választ adjon a nyilvánossá tett levelükre, ez pedig teljes mértékben nem megfelelő viselkedés. Sajnálattal ezt kell mondanom." Majd így folytatta: "Ha meghallgatást szeretnének a pápától, úgy kérjenek meghallgatást, de nem szabadna nyilvánosságra hozniuk, hogy meghallgatást kértek tőle."
Szintén a dubia bíborosokra utalva Schönborn úgy folytatta: "Tartok azoktól, akiknek gyors és világos válaszai vannak a politikában, a gazdaságban, és a vallásban is. A rigoristáknak és a laxistáknak világos és gyors válaszai vannak, de nem nézik a valós életet. A rigorista nem fárad a megkülönböztetéssel, a valóság pontos vizsgálatával. A laxista minden lehetségest megenged, megkülönböztetés nélkül. Ezek ugyanazok, de ellentétek."
Válaszul arra a kérdésre, hogy milyennek látja az Amoris Laetitia és a dubia fogadtatását az Egyházban, Schönborn azt mondta: "a befogadás folyamata hosszadalmas folyamat", ami tárgyalásokat és megvitatást igényel. Példaként erre a II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate dokumentumát hozta, mint ami szerinte most, 50 évvel később "még mindig meglehetősen vitatott, és a dokumentum nem adott számunkra megoldást mindenre".
A bíboros egyértelművé tette, hogy az Amoris Laetitia megváltoztatta a korábbi egyházi szabályokat a rendezetlen házassági állapotokkal (köztük az újraházasodott elváltakkal) kapcsolatban, és csupán azért nem eredményezte ez a kánonjog megváltozását, mert nem lehetséges új (általános) kánonjogi szabályozást megalkotni a rendezetlen házassági állapotok "roppant változatossága" miatt. Mint fogalmazott: "Ha figyelembe vesszük az élethelyzetek roppant változatosságát, érthetővé válik, hogy sem a szinódustól, sem ettől a buzdítástól nem volt várható, hogy új általános szabályokat adjon, kánonjogi természetűeket, amik minden esetre alkalmazhatók." Majd így folytatta: "Komoly félelmem volt, hogy bizonyos püspökök, teológusok, és lobbicsoportok próbálkozása arra vezetheti Ferenc pápát, hogy megpróbáljon új kánonjogi intézkedéseket megalkotni, amik valamennyi irreguláris helyzetre alkalmazandók. Ez az, amit a keleti ortodox egyházak csinálnak... ... Megkönnyebbüléssel és örömmel töltött el, hogy Ferenc pápa világosan efölé emelkedett. A kánoni szabályok érvényesek, és nincs szükség a kiegészítésükre."
Schönborn bíboros azt mondta, hogy mielőtt egy újraházasodott elvált pár esetén a szentáldozás kérdése szóba jöhet, az érintett személyeknek először a lelkiismeretüket kell megvizsgálniuk. "A szentáldozás kérdése csak ezután jöhet." - mondta a bíboros. Lehetnek olyan esetek, amikor a szentségek kiszolgáltathatók, de ezek megkülönböztetést igényelnek, amihez pedig - a bíboros szerint - az Amoris Laetitia ad útmutatást.
Érdekes módon a bíboros nyíltan beszámolt arról is, hogy maga Ferenc pápa közvetlenül az Amoris Laetitia kiadása után nem volt biztos a buzdítása ortodoxiájában (hithűségében), és éppen Schönborn bíborostól érdeklődött erről. Mint Schönborn elmondta, a pápa "megnyugodott", amikor ő arról biztosította a Szentatyát, hogy a dokumentum teljes mértékben hűséges a katolikus hithez. "Azt mondtam: 'Szentatya, [az Amoris Laetitia] teljesen ortodox'" - mondta a bíboros. Schönborn elmondása alapján erre a beszélgetésre közte és Ferenc pápa között akkor került sor, amikor a Szentatya személyesen megköszönte neki, hogy a buzdítást a nyilvánosságnak bemutatta. A beszélgetésük után néhány nappal a bíboros ezt az üzenetet kapta a pápától: "Köszönöm önnek azt a kijelentését. Megnyugtatott."
A bíboros előadása során szóba került a családok és a homoszexuális párkapcsolatok kérdésköre is. Mint a bíboros elmondta: a család "a jövő túléléshez szükséges kapcsolati hálója", ami "mindörökre megmarad minden társadalom alapjának". A homoszexuális párok kapcsán azonban így fogalmazott: "Az, hogy a családokat támogatjuk, nem jelenti azt, hogy másfajta életformákat helytelenítenénk - még azokét sem, akik azonos neműek közötti élettársi kapcsolatban élnek családként." Ezzel a kijelentésével is Schönborn bíboros nem kis meghökkenést keltett a nemzetközi katolikus sajtóban.
A bíboros azonban nem először, hanem folytatólagosan és következetesen képvisel megengedő és támogató álláspontot a homoszexuális kapcsolatokkal szemben. Egy 2015 szeptemberében a jezsuita La Civiltà Cattolica lapnak adott interjújában azt mondta: "Az Egyháznak nem a [családi] hálószobát kell megvizsgálnia először, hanem az étkezőt!". "Tisztelhetjük és tisztelnünk kell az arra irányuló döntést, hogy valaki azonos neművel létesít élettársi kapcsolatot, és keresnünk kell annak [civil] törvényi módját, hogy megvédjük az együttélésüket olyan törvényekkel, amik biztosítják ezt a védelmet".
Schönborn bíboros a 2014-es családszinóduson is amellett érvelt, hogy az Egyháznak meg kell találnia a pozitív elemeket a nem hagyományos kapcsolati formákban, mint amilyen a házasságon kívüli együttélés is.
