Mint minden szentnek, úgy „Mindenszentek királynőjének” főünnepe[1] is ősi keresztény szokás alapján halála napja. A Bold. Szűz távozását e földi életből már az egyház legrégibb korában először keleten, majd nyugaton is megünnepelték. Általános hagyomány alapján hisszük azt, amit különben józan eszünk is méltányosnak ítél,[2] hogy t. i. Megváltónk édesanyjának holttestét nem engedte át az enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztván azt, magához vette őt a mennyei dicsőségbe.[3] Bár Szűz Mária halálának helye[4] és ideje is bizonytalan,[5] annyi azonban bizonyos, hogy sohasem tisztelték sehol sem ereklyéit,[6] ami ismét csak mennybemenetelének bizonyítéka. De talán legnagyobb e bizonyítékok között éppen a mai ünnep,[7] melyet már az V. században elszakadt keleti eretnekek is aug. 15-én ünnepelnek, ami valószínűvé teszi annak ősi talán apostoli eredetét.[8] Neve régen nyugaton is — mint keleten[9] — dormitio,[10] azaz elalvás,[11] vagy pausatio[12] — pihenés volt, de már a Sacr. Gelasianum Assumptionak nevezi.[13]

Hazánkban már Szent István óta parancsolt ünnep Nagyboldogasszony napja, melyet a szabolcsi zsinat is az évenként megülendők között sorol föl. Legrégibb magyar neve: „Máriának fel mennybevétele” a XV. században fordul elő.[14]

Az ünnepnek elő- és utóünneplését illetöleg azt kell megjegyeznünk, hogy vigíliáján szigorú böjt van,[15] sőt keleten tizennégy napos böjttel készülnek elő reája.[16] Hogy pedig a hívek mennyire kimutatják ez ünnepen szeretetüket a Bold. Szűz iránt, azt az is mutatja, hogy Németország sok helyen harminc napig ünneplik.[17] A IX. században nyolcadot is kapott a mai ünnep.[18]

Ugyancsak német eredetű szokás Nagyboldogasszony napján a gyógynövények megáldása, melynek keletkezését a X. században kell keresnünk.[19] Az oltárra, néha a terítő alá, rakták a csomókba kötött füveket,[20] melyeknek azután rendkívül sokféle hatást tulajdonítottak.[21] Hogy miért választották ki e szentelmény napjának épp aug. 15-ét, azt nem tudjuk.[22]

A római Szertartáskönyv hosszú formulája helyett,[23] az esztergomiból fogunk az olvasónak egy rövid könyörgést bemutatni.[24]

Hogy ismertetésünk túl hosszúra ne nyúljék, azért a zsolozsmát ez ünnepnél is kénytelenek vagyunk mellőzni, de a Matutinum hymnuszának két első versszakát Horváth Károly szép magyar fordításában mégis ideiktatjuk :

Kit a föld, tenger s millió csillagok
Dicsőítenek, áldanak mindenek felett:
Kinek szaván a mindenség forog,
Ő Mária méhében rejtezett!

A hold, a nap, az óriás világ
Szolgálatkészen járul ő felé;
S őt a magasztost, ily csodát ki lát!
A szeplőtlen Szűz keble viselé!

„Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ez ünnepet megülvén a Bold. Szűz Mária tiszteletére, kinek mennybevitelén örvendenek az angyalok és együtt dicsőítik az Isten Fiát” — kezdi az egyház a mai Szentmisét. A Lectioban[25] azt olvassuk, hogy Isten a bölcsességet választott népe közé küldte, ez ott gyökeret vert és kivirágzott. Bölcsesség alatt itt Szűz Máriát kell értenünk. A Máriáról és Mártáról, Lázár nővéreiről szóló evangéliumból alkalmazott értelemben a Boldogságos Szűzre kell értenünk az Üdvözítő dicséretét: „Mária a legjobb részt választotta, mely el sem vétetik tőle.”[26]

Gyógynövény áldás : Oratio „Áldd meg, Uram, e virágok és füvek fajtáját, hogy a te szent neved segítségül hívása által üdvös gyógyszerévé legyen az emberiségnek; és melyet a te bőkezűséged a mi vigasztalásunkra nyújtott, az birlalóinak és megőrzőinek testi és lelki egészségére és boldogságára szolgáljon. Krisztus Urunk által. Amen.”

E nap örömünnepe az egyháznak, mert Szűz Máriának mennybevételével nyertük mi azt a szerető mennyei anyát, aki meg nem szűnik közbenjárni isteni Fiánál érettünk és akinek közbenjárása mindig is meghallgatásra talál. Első szent királyunk e napon ajánlotta föl országunkat a Boldogságos Szűznek.[27] Nagy bizalommal kérjük tehát e szent ünnepen mennyei Pártfogónkat, hogy oltalmazza és védje meg sokat hányattatott hazánkat a ránk leselkedő „kalózok és viharok” ellen.[28] Szüntesse meg a visszavonást és pártoskodást, hogy egy szívvel-lélekkel dicsőíthessük az ő Szent Fiát.

Végezetül idecsatoljuk az ősegyház két kiváló szentjének imádságát a Bold. Szűzhöz, hogy ebből is kitűnjék az az állandó és soha nem lankadó tisztelet és szeretet, mellyel az igaz keresztények mindig és mindenhol ragaszkodtak imádott Megváltójuk édesanyjához:

Ó Istennek szűz anyja! Légy mellettem most és mindenkor; te irgalmasság anyja, te jóságos, te kegyes, te meleg pártfogónk és segítőnk ez életben! Távoztass tőlem minden kísértést és tarts meg engem az üdvösség útján! Életem utolsó pillanatában őrizd meg lelkemet és távolítsd el tőlem a gonosz lelkek sötét hatalmát. A rettenetes ítélet napján szabadíts meg az örök kárhozattól; vezess engem az igazak sorába, s tégy a te Szent Fiadnak, az Istennek örökösévé. Ó Istennek szent anyja! Nyerj a te kegyes esedezéseddel nekem és mindazoknak, kik alázatosan hozzád folyamodnak, földi vándorlásunk után kegyelmet, a te Szent Fiadnak, a mi Istenünk-, Üdvözítőnk és Urunknak irgalma és kegyessége által.[29]

Hallgasd meg könyörgésünket; s nyerd meg nekünk a megengesztelés ajándékát. Nyerjük meg általad, mit igaz szívvel kérünk. Fogadd el, amit neked ajánlunk; add meg, amiért könyörgünk; fordítsd el tőlünk, amitől lelünk, mert te vagy a bűnösök reménysége. Szent anya, Mária! Segíts a nyomorultakon; gyámolítsd a kicsiny szívűeket; vigasztald a siránkozókat; könyörögj a népért: hogy minden tisztelőid örvendjenek segítségednek.[30]
___________________
[1] Suarez : De Relig. I. 2, 8. és Bossuet : Premier Sermon pour la fête de l'Assomption. (id. Lonovics: Népszerű egyh. Archaeologia I. 294. o. 1. j.)
[2] L. bővebben Müller: Das Kirchenjahr 550 sk.o.
[3] Ezt a következtetést már a Szentatyák is levonták: Modestus Hierosol., Krétai Sz. András, Konstantinápolyi Germanus, Damaszk. Sz. János stb. keleten ; Toursi Sz. Gergely, Toledói Ildephonsus stb. Nyugaton L. bőv. Ágazatos hittan. — Az V. század előtt is vannak ugyan már nyomai e hitnek (Liber de dormitione B. M. V. című apokriph, melyet Juvenalis jeruzs. püsp., Damaszk. Sz. János : H. 2. in Dormitionem B. M. V. (M. Gr. 96, 747. sk.), Melito Sard. Greg. Turon : Miracul. 1, 4.(M.L. 74,708.) stb. is átvettek, mely szerint mikor Mária meghalt, Tamás kivételével az összes apostolok jelen voltak. Mikor Tamás megtudta a szomorú hírt, látni akarta még egyszer Máriát. Felnyitották a koporsót, de a holttest már nem volt benne, csak a Szent Szűz köpenye. L. fent 278.o.), de azóta már ellenmondás nélkül hiszi ezt Kelet {még a szakadárok is : 1672-i jeruzs. zsinat és 1342-ben az örmények is) és Nyugat kereszténysége egyaránt, úgy hogy az 1870-i vatikáni zsinaton 204 püspök kérte e tan becikkelyezését és csak a zsinatnak külső körülmények következtében történt felfüggesztése akadályozta meg ennek bekövetkezését. Mária mennybevétele tehát ezidőszerint (1923-ban– a szerk. megj.) még nem hittétel, azonban tagadni vakmerőség nélkül már nem lehet (1950-ben hirdette ki Mária testestül és lelkestül mennybe való felvételének hittételét (dogmáját) XII. Pius pápa, tehát 1950-től hittétel! – a szerk. megj.)
[4] Jeruzsálem vagy Ephesus? (V. ö. dr. Székely : Hol halt meg Mária? — kézirat.)
[5] A hagyomány szerint 62 vagy 68 vagy 72 éves korában halt meg a Bold. Szűz.
[6] T. i. valódi ereklyéit. L. különben : Baillet: Les vies des Saints, Paris, 1739. VI. l, 14. s k. o. (id. Kellner: Heortologie.177.)
[7] A legrégibb liturgikus szövegekből is a mennybemenetel hite tünik ki. Pl. Missale Mozarab. (M. L. 85, 822.); Sacr. Gregor. (M. L. 78, 133.); Missale Gothico-Gallic. (M. L. 72, 245. — Szövegekkel. Dudek : Prael. 495. s k. o. — Kézirat.)
[8] Nestorianusok, monophysiták, örmények és egyiptomiak egyaránt. Ezzel ellentétben Nicephonis Callisti (H. E. 17, 28. — M. Gr. 147, 291. sk.) szerint Mauritius császár (582—602.) rendelte volna el. De valószínűbb, hogy az ő kérésére tették át nyugaton is a régi Karácsony körüli Mária-ünnepet (dec. 18— jan. 18. között. Duchesne ; Orig, du culte chr. 258. o.) aug. 15-re mint azt már régóta Keleten ünnepelték. (Így Thalhofer; i. m. 703.; Nilles : i. m. I. 248.; Szaniszló és mások.)
[9] Ἡ Κοίμησις τῆς υπεραγιας ἐνδόξου δεοποίνης ἡμῶν Θεοτόκου καί αειπαρθένου Μαρίας. (Nilles : Kalendarium. I. 245.)
[10] Beda. Ado és Usuardus Martyrologiumai és a Liber Pontif.
[11] Így nevezték a régi keresztények a halált: Temető = coemeterium = alvóhely. A feltámadás hitet akarták így kifejezésre juttatni.
[12] Fronteaui kalendárium.
[13] Viszont a görögök (szírek és arabok) is nevezik μετάστασις-nak. (Nilles : i. h.)
[14] 1446-i müncheni kódexben : „Marianac fel menbe vétele” az eredeti helyesírás szerint. L. még Vargha cikkét az 1906-i „Mária-kert”-ben (Kalocsa) és Császik: Mária mennybe vétele, 1909.
[15] Amit már I. Miklós pápa (858—867) régi szokásnak nevez. (Resp. ad quaest. Bulg. 858-ban)
[16] Horologium magnum, aug. 1. : „E naptól kezdjük Isten anyjának böjtjét”.
[17] Nilles : Kalend. I. 248. V. ö. májusi ájtatosság : L. Mihályfi: Nyilv. istentiszt. 159. o. 3. j. ; Kellner i. m. 204. o. és Kiss : Imádkozzunk 251. o. — Az örményeknél augusztus 12—18. közti vasárnapon van ez az ünnep ; egyike főünnepeiknek.
[18] IV. Leó pápa (847—855.) rendeletéből (Anast. Bibliothecarius : Liber Pontif. szerint, l. Lonovics i.m. 293. o. 4. J.)
[19] Prümi Regino (+ 915) : Eccles. Discipl. 2, 369. (M. L. 132, 353.) Ehhez hasonló a szíreknél és kaldoknál is van, de más napon. (Nilles : i. m. I. 249.)
[20] 77 félét is hoztak helyenként.
[21] Tűz és villám ellen őrizték, a vetés közé dugdosták és az állatok vályúja mögé, ha zivatar volt égettek belőle és magukkal is hordozták. Majd minden testi és lelki veszély ellen jónak tartották. (Franz : Die kirchl. Bened. I. 398—411.)
[22] Durandus szerint azért, „mert a Bold. Szűz rózsához és liliomhoz hasonló. Azért miként a tüskék a rózsát, úgy szülte Judaea Máriát”. (Rationale 264. o.) Staffeus szerint ez is a már említett legendából eredt volna. Mikor ugyanis a Bold. Szűz sírját felnyitották, illatos virágokat is találtak benne. (Zeitschrift für Kath. Theol. Innsbr. 1906. 766. o. — id. Müller Das Kirchenjahr 559. o.)
[23] A 64. zsoltár után több Responsorium következik és három hosszú áldási könyörgés.
[24] Rit. Strig. Tit. VIII. cap. 27.
[25] Sir. fia 21,11—13 és 15—20.
[26] Luk. 10, 38—42. — Durandus szerint azért van ma Mária és Mártáról az evangélium, mert az általuk képviselt két életmód : a szemlélődő és cselekvő (vita contemplativa et activa) teljesen megvolt Szűz Máriában. (I. m. 264. o.)
[27] Azért nevezzük őt „Magyarország Patronájának”, „magyarok Nagyasszonyának”, országunkat pedig „Mária országának”. (Már IV. Béla és V. István diplomáiban, azután Hunyadi Mátyás pénzein. V. ö. Anonymus és Temesvári Pelbárt:Vita s.Gerardi és Sermo I. de laud. s. Stephani (Chartuitius c. 5.) — id. Lonovics : i. m. I. 293. és Szaniszló.
[28] Mária a hajósok patronája „kalózok és viharok” ellen. (Franz : i. m. II. 261. o.)
[29] Sz. Ephraim szír (edessai) szerpap imája. (L. Assemani III. kötetében.) (Életéről (+ 373) és működéséről l. Rauschen : Grundriss ... 134. sk. o.) Ma már az egyháztanítók között tiszteljük.
[30] Szerzője : Sz. Ágoston hippoi püsp. (olim S. 18. de Sanctis, nunc in append. 194. —id. Szaniszló : i. m. 230. o.) E két szép ima magyar fordítása Szaniszló munkája.

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest 1923. 286-292. old.)