Atyjáról nevezték így (Bartholmai - Tolmai fia); egyébként Natánael volt a neve. Fülöp vezette őt az Úr Krisztushoz. Az Úr őt apostolai közé választotta és igaz izraelitának dicsérte, akiben csalárdság nincs (Ján. 1,44-50). S csakugyan végig tartózkodónak, megfontoltnak bizonyult. Miután azonban meggyőződött az Úr Krisztus messiási küldetéséről, teljes lelkesedéssel és odaadással szegődött hozzája. Az apostolok oszlása után Indiában (talán Etiópa határában) Mezopotámiában és utoljára Örményországban hirdette az evangéliumot. Itt megtérítette a királynak, Asztiagésnek öccsét is. A király erre halálra kínoztatta; a hagyomány szerint elevenen megnyúzatta és aztán keresztre feszíttette. Ereklyéi sok viszontagság után Rómába kerültek a Tiberis szigetére (983), koponyája 1238-ban Frankfurtba került. Azóta a városnak védőszentje. Több mesterség is mennyei pártfogóját, a rángatózásban szenvedők mennyei segítőjüket tisztelik benne. Ünnepe, mint az ősz kezdete, nagy szerepet visz a nép szokásaiban.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)