Az ünnep régi magyar neve: „Nyakavágó Szent János”.

Ha Keresztelő Szent János születésnapjáról azt állítottuk, hogy az ünnep nyugatról származott át a keleti egyházba, akkor a maira vonatkozólag épp az ellenkezőről tesznek tanúságot a történeti kútfők;[1] és ha az előbbi ünnepnél úgy találtuk, hogy annak dátuma Karácsonytól függvén, aligha esik össze a születés valódi időpontjával, úgy aug. 29-e valószínűleg valami történeti esemény évfordulója. Azonban, hogy mely eseményé, azt mindezideig nem sikerült megállapítani, mert a források több dologban ellenmondanak egymásnak.[2] Az bizonyosnak látszik, hogy nem a szent vértanúságának emléknapja a mai ünnep — bár neve azt mutatná — hanem szent ereklyéinek későbbi történetéből szolgáltatott valami fontosabb esemény okot megülésére. Mindazonáltal a szertartások mind Keresztelő Szent Jánosnak Heródes által való lefejeztetéséről szólnak, ami a mai ünnep tárgyát képezi.

Gyászos emlékű napja aug. 29-e a magyar történelemnek is, mert ezen volt a mohácsi vész (1526), amikor hazánk is elvesztette fejeit: királyát és legjobbjait. A több mint másfél százados török hódoltság jusson eszünkbe a mai ünnepen. A Mindenható nem engedte elpusztulni hazánkat ebben és más hasonló nagy veszedelmekben sem. Ebből merítsünk bizalmat a jövőt illetőleg.

Üdvös meggondolni azután Heródes nagy dőreségét is kegyetlensége mellett, mikor az erkölcstelen Herodiás kedvéért feláldozza az erények mintaképét, Keresztelő Szent Jánost. Vigyázzunk, nehogy mi is hasonlókká legyünk hozzá, hiú földi dolgokért dobván el magunktól lelkünk boldogságát.

Mintegy Keresztelő Szent János ajkáról hangzanak el az Introitus kezdőszavai (zsolt. 118.). Ő valóban rettenthetetlen bátorsággal szállt szembe Isten törvényének védelmére a hatalmasokkal! Bár életével lakolt, mégis bátran mondhatja „nem szégyenültem meg” és „jó az Urat dicsérni!” (91. zsolt.) Az igazság szószólóját meg lehet ölni, de maga az igazság „virágozni fog mindörökké” és legyőzve a halált a vértanút üldözői fölé emeli (Grad. és Off.) és az örök dicsőség koronáját szerzi meg számára. (Comm.)[3]
______________
[1] Keletről, ahol ez ünnep a szír nestorianusok kivételével általános (csak Konstantinápolyban 15 temploma volt régen), Galliába (Toursi Perpetuus kalendáriumában, a Martyrol. Hieronym. és Sacr. Gelasianumban megvan) és innét Rómába jött át, de még a Sacr. Leon. és Gregor.-ban nincs meg. Szent Ágoston két beszédében tesz róla említést. (S. 307. és 308.) Görögöknél: Ἡ ἀποτομή τῆς τιμίας κεφαλῆς τοῦ ἁγίου ἐνδόξου προφήτου προδρόμου καὶ Βαπτιστοῦ Ἰωάννου. Heródes lakomájának ellensúlyozására keleten e napon böjtölnek. (Nilles : Kalend. I. 261. sk. o.)
[2] L. bőv. Kellner : Heort. 167. sk. o. Vagy a szent csontjainak átvitele a Theophilus Alex. által a Serapis templom romjain épült templomába (így Tillemont), vagy ereklyéinek IV. századbeli föltalálását ünnepli (Thalhofer), vagy szent fejének másodszor való föltalálása a szíriai Kmesában (Mart. Rom. l. Baronius Not. ad Mart. Rom. — Megjegyzendő, hogy Ker. Sz. János fejének további sorsáról két egymással teljesen ellenmondó hagyomány van : l. Kellner : i. h.)
[3] Zsolt. 118. (Wolter: Psallite sapienter. IV. 503.) ; zsolt. 91. (u. o. III. 378.) ; zsolt. 20. (u. o. 237.)

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest 1923. 295-297. old.)