Magyarország Szent István óta mindig szoros kapcsolatban érezte magát a Boldogságos Szűzzel és – amint láttuk – az egyetemes egyháznak nem egy ünnepe emlékeztet arra, hogy a mennynek Királyné Asszonya valóban meg is segítette válságos időkben a neki fölajánlott nemzetet. Ez a meggondolás vezette XIII. Leó pápát, mikor 1896. aug. 9-én – hazánk fennállásának ezeréves évfordulóján – Vaszary Kolos hercegprímás kérésére október második vasárnapjára külön ünnepet is engedélyezett „Magyarok Nagyasszonyának” (Magna Domina Hungarorum) tiszteletére. X. Pius a nevezett vasárnapról okt. 8-ra tette át ünnepünket.[1]
Az ünnep zsolozsmájában előfordul (VI. lecke) Esterházy Pál hercegnek, Magyarország nádorának könyörgése,[2] az „O gloriosa, o speciosa” kezdetű remek hymnuszt pedig Pázmány Péternek szokták tulajdonítani.[3]
Oratio: Isten, te a Szeplőtelen Szűz Mária közbenjárására nemzetünket számtalan jótéteményben részesítetted: add kegyesen, hogy a mennyben annak környezetében örvendhessünk, kit e földön Szent István, első királyunk kezdeményezésére Nagyasszonyunknak és Pátrónánknak tisztelünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által...
___________________
[1] Mihályfi: Nyilv. Istentisztelet 159. o.
[2] L. Kiss: Imádkozzunk 149. o.
[3] Dankó: Vetus hymnarium eccl. Hung., Bpest, 1893. 377. o.1.j.
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 310. old.)
