Ezen a vasárnapon a szentmisét a Pünkösd utáni huszonharmadik vasárnapról vesszük, de az olvasmányokat (szentleckét és evangéliumot), valamint a három imádságot (a könyörgést, a csendes és az áldozás utáni imádságot) a Vízkereszt utáni 6. vasárnapról mondjuk.
Szentlecke. Atyámfiai: Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájotokért, megemlékezvén rólatok imádságainkban szüntelen, elménkben forgatván a ti hitetek munkáját, a fáradságot, szeretetet és tűrő reménységteket a mi Urunk Jézus Krisztusban a mi Istenünk és Atyánk előtt; tudván, Istentől kedvelt atyámfiai! hogy választottak vagytok, mert mi az evangéliomot nálatok nem egyedűl beszéddel, hanem erővel és Szentlélekkel, is egész teljességében hirdettük, a mint tudjátok, milyenek voltunk köztetek tiérettetek; és ti követőink lettetek és az Úréi, elfogadván az igét sok háborúság között a Szentlélek örömével, úgy hogy példáúl lettetek minden hivőknek Macedoniában és Akájában. Mert tőletek ment híre az Úr beszédének nemcsak Macedoniába és Akájába, hanem minden helyen elterjedett a ti hitetek, mely az Istenben vagyon, úgy hogy semmit sem szükség szólanunk. Mert ők magok hirdetik felőlünk, mint jutottunk be hozzátok, és miképen tértetek Istenhez a bálványoktól, az élő, igaz Istennek szolgálandók, és várandók az ő Fiát mennyekből, (kit feltámasztott halottaiból,) Jézust, ki megmentett minket a jövendő haragtól. (1 Tessz 1,2-10)
Evangélium. Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta a tömegnek: Hasonló mennyeknek országa a mustármaghoz, melyet vévén az ember, elvete földébe. Mely kisebb ugyan minden magnál, mikor pedig felnő, nagyobb minden növénynél, és fává leszen, úgy, hogy az égi madarak eljőnek és ágain laknak. Más példabeszédet monda nekik: Hasonló mennyeknek országa a kovászhoz, melyet vévén az asszony, elvegyíte három véka lisztbe, míg mind megkovászosodék. Mindezeket példabeszédekben mondá Jézus a seregnek, és példabeszédek nélkül nem szóla nekik; hogy beteljesedjék, mit a próféta jövendölt, mondván: Megnyitom számat példabeszédekben, kimondom, a mi el volt rejtve világ kezdetétől. (Mt 13,31-35)
Elmélkedés. "Az Úr Jézus felülről jött, mert Ő odavaló, s minden, ami hozzátartozik, az mind odavaló. Ő olyan lelkeket: gyermekeket, leányokat, meglett embereket, munkásokat és apostolokat akar, akiknek mind valamiképpen a szívük és a súlypontjuk nem itt van, hanem odafent. Az Úr Jézus mindig felfelé húz: lelket, szívet, gondolatot, cselekvést, jellemet, törekvést, társadalmat, nagyvilágot." (Prohászka Ottokár)
(Dr. Szunyogh Xavér Ferenc O.S.B.: Magyar-Latin Misszále az év minden napjára a római misekönyv szerint. Szent István-Társulat, Budapest, 1933)
