Karácsony vigíliája.[1] (I. rendű)
Ősrégi szokás volt a keresztényeknél, hogy nagyobb ünnepek előtt az egész éjjelt átvirrasztva imádság és zsoltárénekléssel készültek elő a szent napra. Erre részint az Üdvözítő példája, részint az üldözések késztették a régi keresztényeket. Már ifj. Plinius említi ezen éjjeli összejöveteleket,[2] azután Tertullián,[3] Lactantius,[4] Aranyszájú Szent János,[5] Szent Vazul,[6] Szent Jeromos[7] stb. Később a rágalmak és visszaélések miatt mind ritkábbakká lettek az éjjeli összejövetelek. Az elvirai zsinat (305.) 35. canona megtiltja, hogy nők vigílián részt vegyenek, azután lassanként az előző nap délutánjára tették át a régi virrasztás istentiszteletét (matutinum) és a XI. században már teljesen megszűnt az éjjeli vigília, (kivéve egyes szerzetesrendeket. Az 1279-i budai zsinat 45. canona is csak a világiaknak tiltja meg az éjjeli virrasztást.)[8] melynek helyét azután az előző nap megülése foglalta el.
A vigília leginkább böjttel van összekötve. Így Karácsony vigíliája is az egyházi törvénykönyv 1252. can. 2. § –a szerint szigorú böjttel kapcsolatos. E böjt tiszteletreméltó régiségű, mert már Szent Ágoston is említi. Ő oly szigorúan vette megtartását, hogy egyik papját ennek megszegése miatt állásából elbocsátotta.[9] A kelet is megünnepli Karácsony előnapját, (παραμονή) sőt tulajdonképpen már december 20-án kezdik az ünneplést. Ez a négy nap pótolja náluk a hiányzó Adventet. (προεόρτια)
Oratio. Isten, ki bennünket évenként megváltásunk titkának szent várakozásával megörvendeztetsz, add meg, hogy Egyszülöttedet, akit mint Megváltót örömmel fogadunk, mint jövendő bírót is nyugodtan szemlélhessük. Aki veled...
________________
[1] Vigília római katonai műszó: éjjeli őrállás.
[2] Epist. ad Traianum 97.
[3] Ad urorem 2,4. (M.L. 1,1406.)
[4] Divin. instit. 7,19.
[5] Hom. in SS. Martyr.
[6] Epist. 207.
[7] Epist. 147. ad Sabinam.
[8] Szvorényi: Synopsis Decret. Synod. R. Hung. 40. o.
[9] Epist. 65. ad Xantipp. Num. prim. (M.L. 33,234.)
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 36-37. old.)
