A karácsonyi ünnep kiegészítője e nap mélyértelmű szertartásával, mely nagyon alkalmas a hívő lélekben a karácsonyi hangulat elmélyítésére.
„Mialatt mély csend honolt mindenek fölött és az éj az ő futásában útjának felét már megtette, akkor jött el, Uram, a te mindenható Igéd az égből, királyi székéből” – olvassuk az Introitusban a Bölcsesség könyvének gyönyörű jövendölését a Megváltó eljöveteléről. (13, 14. 15.) A Graduale azután az egyház dicsőítését fejezi ki a földre szállott mennyei Királlyal szemben: „Gyönyörűbb alakú az emberek fiainál, kiömlött a kegyelem ajkaidra.” (Zsolt. 44,2. 3.) Azután az Üdvözítő örökkétartó uralkodását juttatja kifejezésre a 92. zsoltár: „Az Úr uralkodott és díszbe öltözött... megerősítette a föld kerekségét... kész a te trónod, Uram, mindörökkön örökké te vagy.” (Grad. És Offert.)
Megemlítendő körülmény, hogy vasárnap evangéliuma az események elébe vág (Luk. 2,33-40.: Simeon és Anna), mert tulajdonképpen Gyertyaszentelő után következik az, amit elmond.
Szentlecke. Atyámfiai: Míg az örökös kisded, semmit sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura; hanem a gyámok és gondviselők alatt vagyon az atyától rendelt ideig. Úgy mi is, míg kisdedek valánk, a világ elemei alatt szolgáltunk. De midőn elérkezett az idő teljessége, elküldé Isten az ő Fiát, ki asszonyból lett, és a törvény alá adatott, hogy azokat, kik a törvény alatt valának, megváltsa, hogy a fogadott fiúságot visszanyerjük. Minthogy pedig fiak vagytok, elküldötte Isten az ő Fiának Lelkét szivetekbe, ki azt kiáltja: Abba! Atya! Tehát már nem szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, örökös is az Isten által. (Gal 4,1-7)
Evangélium. József és Mária, Jézus anyja csodálkozának azokon, mik felőle mondattak. És megáldá őket Simeon, és mondá Máriának, az ő anyjának: Ime tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben, és jelűl, melynek ellene mondatik; a te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szivből a gondolatok. És vala egy Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből, ki igen előhaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szűzesége óta, a már nyolczvannégy esztendős özvegy vala; és nem távozék a templomból, böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgálván éjjel nappal. És ez ugyanazon órában érkezvén, hálát ada az Úrnak, és szóla felőle mindazoknak, kik várják vala Izrael váltságát. És a mint elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedik és erősödik vala, telve bölcseséggel, és az Isten malasztja vala őbenne. (Lk 2,33-40)
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 65. old.)
