Az Anyaszentegyház tavaszának bájos, illatos virága; Isten népének gyönyörűsége tizenhárom éves lelkének öntudatos Krisztus-hitével és leányszívének halálig hűséges szeretetévei. A szüzesség és vértanúság fehér-piros menyasszonyi rózsakoszorújával díszlik az égiek seregében.

Csak pár nap története, az is a lelkes emlékezés érthető színezésében, amit ennek az áldott leánynak az életéből tudunk. De ez a kevés az istenszerető lélek számára többet mond nagy kötetek tudós tartalmánál.

A római városparancsnok fia szenvedélyes szerelemre gyulladt Ágnes iránt. Ékes szóval adta tudtára lángoló érzelmét. A szent leány szívében Krisztus szeretete lobogott s ezért a fiút elutasította: „Távozzál tőlem, halál martaléka. Egy más jegyes megelőzött téged szerelmével, s jelet tett arcomra, hogy kívüle senkinek szerelmét ne fogadjam el. Hű maradok hozzá. Egész odaadással az övé vagyok”.

A szerelmes fiút elbúsította, az előkelő atyát felháborította a megszégyenítő kikosarazás. Tudakozódni kezdtek a városban, hogy vajon ki lehet az a boldog ifjú, kivel Ágnes magát titokban eljegyezte. Felvilágosításul a leány ezt az üzenetet küldte: „Anyja szűz, atyja asszonyt nem ismer. Szépségét a nap és hold csodálja. Angyalok szolgálnak neki. Ő jegyzett el engem. Ajkáról mézédes és tejfehér csókot kaptam. Vére pirosítja arcomat. Egyedül övé minden szerelmem és hűségem. Testem már egyesült testével. Ha őt szeretem, tiszta vagyok; mikor érintem, ártatlanságom el nem homályosul; mikor magamhoz fogadom, szüzességem sértetlen marad”.

A pogány fiú mindezt nem értette. Epedő szíve csalfa reménnyel hitegette, hogy gazdag ajándékokkal, drága ékszerekkel föléje kerekedhetik szerencsés vetélytársának. Ágnes visszaküldte az ajándékokat és az elragadtatás hangján dicsőítette jegyese bőkezűségét: „Az én Uram tündöklő szépségbe öltöztetett engem. Aranybrokátos köntösbe takart és mérhetetlen sok ékszerrel ékesített. Karomat és nyakamat drágakövekkel övezte, fülembe fölbecsülhetetlen gyöngyöket akasztott. Hangszerei pedig édes dallamokkal mulattatnak”.

Az elkeseredett fiú és a sértődöttségében bősz atya most már ádázul kutattak a szép és gazdag ifjú után, ki Ágnest rabságában tartja. Végül a szent leány nyílt hitvallása oldotta meg a rejtélyt: „Az én Uram, Jézus Krisztus, a hit gyűrtjével jegyzett el engem magának”.

Ebben az időben Dioklecián császár üldözési parancsot adott ki a keresztények ellen. A dühös városparancsnok a császári rendeletben jó eszközt látott Ágnes ellenállásának megtörésére. Magához hurcoltatta tehát a leányt és iszonyú fenyegetések között fölszólította fia vágyainak kielégítésére. Ágnes nem ingott meg. Mikor pedig kényszeríteni akarták: hogy úgyis szűzi életre szánta magát, hát lépjen be Veszta istennő papnői közé és szentelje magát a Veszta-tűz gondozására, felháborodva válaszolt: „Ha fiad, ki mégis csak élő lény, Krisztus szeretete miatt hidegen hagyott, mit gondolsz, kelthet-e vonzalmat bennem ez a süket, néma, vak bálvány? Szerethetek-e ilyen hitvány kődarabot?” „Csak gyermekkorodnak köszönd, utasította rendre a városparancsnok, hogy az istennő iránt való tiszteletlenségedért keményen meg nem büntetlek.” Ágnes készen volt a felelettel: „Sose fékezd magadat fiatalságomra való tekintettel! A hit nem az esztendők számával tart lépést, hanem a lélek dolga. A mindenható Istennek a hívő elmében telik kedve és nem az esztendőkben. Csak tégy, ahogyan jól esik!”

A parancsnok az előzmények után tisztában volt azzal, hogy Ágnes el van szánva minden szenvedés elviselésére. Ezért kínzások helyett tisztaságának elvesztésével kezdett fenyegetőzni. Ágnes ettől sem félt. a Velem van az Úr angyala. Ő megőrzi testemet”, adta tudtára az embertelen zsarnoknak. Erre ocsmány bűntanyára hurcolták és levetkőztették, hogy szűzi fiatalsága duhaj szemérmetlenségek martaléka legyen. De kibomlott dús haja palástként borult reá és eltakarta ártatlan testét a gonosz tekintetek elől. S mikor vad vágyukban közeledni próbáltak hozzá, az Úr angyala csodálatos fénnyel vette körül, úgyhogy megrettenve húzódtak vissza. Csak a város-parancsnok fiát ragadta el annyira szenvedélye, hogy kitárt karokkal a leányra rohant. A szerencsétlen ifjú tüstént el is vette büntetését: holtan rogyott a földre.

Az esemény híre futótűzként bejárta a várost. A parancsnok is hamar értesült fia haláláról. Eleinte dühösen ördöngösnek nevezte Ágnest és azzal vádolta, hogy bűvös erővel tette tönkre fiát; utóbb törődötten és alázatosan azért könyörgött, hogy Ágnes angyala segítségével keltse életre. „Ha angyalod fiamat kérésedre föltámasztja, elhiszem, hogy csakugyan van angyalod.” Szent Ágnes bensőséges imádsággal fordult Istenhez, hogy mutassa meg hatalmát a szerencsétlen népnek. Isten meghallgatta őt, a parancsnok fiát föltámasztotta; ez a nép elé ment és nyíltan hirdette, hogy a pogányság merő bárgyúság s a keresztények Istene az egy igaz Isten, mennyben, földön és tengereken.

A történtek hatása alatt egyre nagyobb izgalom vett erőt a népen. A pogány papok tömeges megtérésektől kezdtek félni s ezért egyrészt Ágnest bűbájos mesterkedésekről és az ördöggel való szövetkezésről vádolták, másrészt haladéktalan kivégzését követelték. A városparancsnok okulva fia esetén már semmit sem mert cselekedni, hanem egy főtisztre bízta Ágnes ügyének elintézését. A főtiszt máglyát rakatott és ráhelyeztette a tűzhalálra ítélt Ágnest. Azonban az égő farakás lángjai oldalt csapkodva a körülállókat perzselték meg. Ágnest pedig sértetlenül hagyták.

A szent leány égre emelt szemmel és szívére kulcsolt kézzel imádkozott a máglyán: „Fölséges, mindenható Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus atyja, áldalak azért, hogy egyszülött Fiad által kiszabadítottál a gonosz emberek kezeiből és szeplőtelen úton átvezettél az ördög ocsmányságain. Most pedig Szentlelked, íme mennyei harmatot áraszt, a tűz kialszik lábaim alatt, a lobogó lángok szertecsapnak és azokat égetik, akik élesztik. Áldalak téged, ki a lángok közt is sértetlenül viszel magadhoz. Téged vallanak ajkaim, hálálkodik szívem, utánad eped minden érzelmem. Íme, már látom, amiben hittem; amit reméltem, már bírom; ami után sóvárogtam, már ölelem. Övé vagyok az égben, kit lángoló áhítattal szerettem a földön”. Alig végezte be imádságát, a főtiszt tőrt döfetett nyakába. Így halt meg Szent Ágnes Rómában 304-ben.

Istenfélő szülei a Nomentana út mentén fekvő villájukban temették el drága testét. Sírjához csakhamar sokan jártak ájtatos lélekkel segítséget kérni. Egy alkalommal rakoncátlan pogány tömeg köveket hajigált a sírjához igyekvő jámbor keresztényekre. Emerenciána, Szent Ágnes tejtestvére, ki gyermek létére még csak készült a keresztségre, kemény szemrehányásokkal illette ezeket a kíméletlen, vad pogányokat. A feldühödött nép megrohanta a szent testvére sírjánál riadtan meghúzódott leánykát és agyonkövezte. Így saját vérében megkeresztelkedve jutott el az Úr szentjeinek boldog társaságába. (Ünnepe január 23.) Máskor pedig az történt, hogy a sírnál imádságban virrasztó bánatos szüleinek szüzek fényes kíséretében megjelent Szent Ágnes és így szólt: „Drága szüleim, ne gyászoljatok engem, mintha meghaltam volna. Ezekkel a szüzekkel annak mennyei társaságában élek, kit a földön egész lelkemmel szerettem”.

Az első templomot Szent Ágnes tiszteletére Konstancia, Nagy Konstantin császár leánya építtette. Mikor ugyanis testét súlyos és csúnya fekélyek lepték el, gyógyíthatatlannak látszó betegségével Szent Ágneshez fordult. Sírjára borulva hosszú imádságban kérte segítségét. Az elnyújtott könyörgésben elszenderedve Ágnes szavait hallotta: „Légy állhatatos, Konstancia. Higgy Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, ki meggyógyít téged”. Fölrezzenve meghatódottan látta, hogy sebei mind begyógyultak, Hálából megkeresztelkedett, Szent Ágnes sírja fölé templomot emeltetett és a templom szomszédságában néhány elékelő leánnyal együtt örök szüzességben élt. Ezen a helyen ma Szent Ágnes apácáinak zárdája áll. Itt évenként Szent Ágnes napján két bárányt áldanak meg, melyek gyapjából készülnek az érseki vállszalagok (palliumok).

Ágnes a latin nyelvben bárányt, a görögöknél szűztisztát jelent. Szent Ágnes mind a két értelemben megfelelt nevének: Szelíd bárány módjára ellenállás nélkül ontotta szűztiszta vérét Jézus Krisztusért. Szent Ambrus szerint Szent Ágnes élete mindenrendű hívő szánjára tanulságos: A férfiak csodálják vértanúi erős lelkét; a kicsinyek bízzanak, hogy a fiatal kor nem akadálya a hősies erénynek; a férjes nők álmélkodjanak mindhalálig hűséges szeretetén; a hajadonok utánozzák szűzi tisztaságát.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)