A mercedáriusok rendjének alapítója, Dél-Franciaországban született Le-Mas-Saintes-Puelles-ben 1182 körül. Apja előkelő lovag volt s fiát is lovagi erényekre szoktatta. Péter iskoláit a ciszterciták egyik kolostorában végezte. Gyermekkorában is kitűnt már a felebaráti szeretet gyakorlásában. Tizenöt éves volt. mikor atyját elvesztette. Egy ideig ezután anyjánál maradt. Mikor azonban házassági tervekkel kezdték zaklatni, beállt Montforti Simon seregébe. Már előbb elhatározta, hogy egészen Istennek szenteli életét. Most az albiak ellen akart harcolni az igaz hitért.
Itt került érintkezésbe Jakab herceggel, a háborúban elesett Péter aragoniai király fiával. A vezér rábízta a kis herceget, hogy Barcelonába vigye. Mikor Jakab átvette az uralkodást, Szent Pétert udvarában találjuk. S ettől kezdve Spanyolország földjén működik. Aragonia ebben az időben állandóan harcban áll a mórokkal, akik a félsziget nagyobb részét tartották megszállva. Az ilyen állandó harcok végnélküli szenvedést, bizonytalanságot, nélkülözést és nyomort hoznak a lakosságra. Az embernek nem is kell különöse érzékeny lelkűnek lenni, hogy ezt a nyomorúságot a szívére vegye.
A szentet különösen a fogságba jutottak sanyarúsága indította meg. Gyakran találkozott ilyen szerencsétlenekkel. Minden vagyonát rájuk költötte. De szeretett volna hathatósabban is segíteni. Mikor ezen töprengett, egy látomásban biztos útmutatást kapott. 1218 augusztus 1-én megjelent neki Szűz Mária s megmondotta, hogy nagyon szívesen venné, ha egy szerzetesrendet alapítana a foglyok kiváltására. Jövendő öltözéküket is megmutatta: fehér ruha, vöröskereszttel. Ugyanez a látomása volt még Jakab királynak. és Pennaforte Szent Rajmondnak (lásd jan. 23). Mind a hárman régtói fogva bizalmas barátságban voltak egymással. Most közös erővel fogtak hozzá a Szent Szűz kívánságának teljesítéséhez.
Nagy akadály volt azonban, hogy III. Ince pápa nemrég megtiltotta újabb szerzetesrendek alapítását. Egyelőre a király pártfogása alatt szervezkedtek. A barcelonai püspök 1218 (mások szerint 1224), augusztus 10-én már be is öltözteti az új rend ruhájába Szent Pétert és tizenhárom társát. A három evangéliumi tanács mellett arra tesznek fogadalmat, hogy személyes szabadságukat is föláldozzák a hitetlenek fogságába jutott keresztényekért. A rend szabályait Szent Rajmund írja meg s alapul veszi Szent Ágoston reguláját. A rendtagok egy része pap, a másik lovag. Szent Péter kívánságára a papoknak kell többségben lenniük. 1235-ben a pápa, IX. Gergely, is megerősíti a szabályokat s elismeri az új rendet (Fratres ordínis B. M. de Mercede redemptionis captivorum).
Az első években Szent Pétert a belső szellem kialakítása köti le. 1238.-ban már a Valencia ostromára indult keresztény sereget kíséri. Az ostrom alatt, négy szombaton egymásután, úgy látta, hogy egy helyre hét csillag hull le. Mikor a jelzett helyen ásni kezdtek, egy harangra s az alatt egy Mária-képre találtak. A katonák Szűz Mária pártfogásának jelét látták ebben s úgy fellelkesedtek, hogy a várost hamarosan elfoglalták. Később a kép lelőhelyén a rend számára kolostort építettek.
A rend közben annyira megerősödött, hogy hozzáláthatott a foglyok kiváltásához. Szent Péter volt az első, aki ellenséges kézen levő területre is bejutott. Granadába ment egy társával, s mindjárt az első alkalommal négyszáz foglyot tudtak magukkal hozni. Az úttörő vállalkozás után már társai folytatták a munkát. Ő maga még beljebb hatolt az ellenség földjén. Algírba megy át két alkalommal. Közben sok veszedelmet kellett kiállnia. Második algíri útjában ő maga is a mórok fogságába kerül, Örömmel vette ezt a megpróbáltatást, mert alkalma nyílt a keresztény hit terjesztésére. Sokan meg is keresztelkedtek a mohamedánok közül, mikor látták, milyen hősies önfeláldozással nyomósítja prédikációját. Ellenségei azonban el akarták pusztítani. Kilökték tehát a tengerre egy csónakon, vitorla és evező nélkül. Az Úr azonban megmentette, s csónakját Valenciába vezette.
Hazatérése után le akart mondani rendfőnöki hivataláról. De társai és elöljárói nem engedték. Betegeskedése miatt később hosszabb útra már nem vállalkozhatott. Pedig Szent Lajos francia király is szerette volna magával vinni szentföldi keresztes hadjáratára. Meg is látogatta ezért 1243-ban. Mivel Szent Péter a király kívánságát nem teljesíthette, legalább levelezés útján tartották fönn az összeköttetést egymással.
Nagy türelemmel viselt betegség után 1256-ban karácsony éjjelén halt meg a 110. zsoltár éneklése közben: „Váltságot szerzett az Úr az ő népének, örök szövetséget kötött velük”. Mintegy 64 000-re tehető azoknak a száma, akiket rendje az idők folyamán a fogságból kiváltott...
Ugyanerre a napra esik: Szent Ágnes szűz és vértanú (másodízben)
Halála nyolcadán a sírjánál imádkozó szülei előtt megjelent Szent Ágnes szüzek karának kíséretében, jobbján hónál fehérebb bárány állt. Szent Ágnes ezt mondta nekik: Kedves szüleim, ne gyászoljatok engem halottként, mert ezekkel a szüzekkel együtt élek én az égben annál, akit már a földön teljes szívemből szerettem. E látomásért ünnepli az Egyház Szent Ágnest másodszor is.
(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)
