Az alábbi írás a Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. 2018. április 10-ei "The Vortex" műsorának magyar nyelvű leirata. Voris a monológjában az amerikai katolikus egyház állapotára reflektál.

A Cuki Egyház egész teológiája egyetlen ostoba elv körül forog, ami mindenestül cukinak és csodálatosnak hangzik. Ez a "Ne légy utálatos!" elve, és különösen a fiatalok között elterjedt, akik sokkal érzékenyebbek rá, ha utálatosan bánnak velük, köszönhetően a fiatalságuknak és zsengeségüknek, ami az élettől még nem kapott elég pofont ahhoz, hogy megkeményedjenek. Ami azt illeti, nem utálatosnak lenni pontosan a Cuki Egyház mottója, negatív formában kimondva. Hisz tudják: "Légy kedves! Ne légy utálatos!". És ez így megy folyvást a Cuki Egyház Toleráns Miasszonyunk templomában, még akkor is, amikor nem lehet toleránsnak lenni, mert az igazság fontosabb, mint valakinek az érzései.

A teljes cukiegyházas teológia vonzó az ifjak számára, mert nagyon sok fiatalt az érzelmek irányítanak, egyeseket közülük kizárólagosan. Ez pedig hamis alap a javából. Sok fiatal például azért életvédő, mert, - mint tudjuk - kisbabákat ölni utálatos dolog. De ugyanez az elv megáll a melegházasságra is, ahol pedig egy teljesen más erkölcsi konklúzióra vezet, úgy mint "Hagyd, hogy szeressék egymást, ne légy utálatos!".

A mai fiatalságot szisztematikusan arra nevelték, hogy semmi mást, mint érzelmeket kövessen - és ők ezt is teszik. Az oktatási rendszert - a katolikust és a szekulárist egyaránt - úgy rontották meg, hogy az kritikus gondolkodásra sohasem tanít, az eredmények pedig szemmel láthatók. Az úgynevezett életvédő nemzedék teljesen rendben van a homoszexualitással is, a mögöttes ok pedig mindkettőben ugyanaz: ne légy utálatos. Ha valaki - és úgy tűnik, akárki - siránkozik, mert az érzéseit sérti az Igazság, akkor az Igazság utálatos, te pedig az ellenség. Ez egy erkölcsileg bukott megközelítése a rossznak és a jónak. Megfosztja a Keresztet minden jelentésétől, és ez pontosan az, amit az ördög akar.

Az ördög arra vágyik, és jobban, mint bármi másra, hogy az ember ne gondolkozzon, ne használja az értelmét, ami az Igazságra irányul. Így hát mi más okos módja lenne rabul ejteni egy egész Egyházat, mint előadni a "ne légy utálatos" körmönfont teológiáját. Mutasd be az Igazságot úgy, mint ami "utálatos", majd prédikálj az elutasításáról és az ellene folytatandó küzdelemről! Le az utálatossággal, hisz végső soron Jézus azt mondta, ne légy utálatos - vagy valami ilyesmit - nem igaz? Ó, igen, igen! "Szeresd felebarátodat!". Ennyi az egész. A szeretet pedig nem más, mint érzelmek. Nem az objektív igazságról szól. Nem arról, hogy az életünket az Igazsághoz igazítjuk, az értelmünk és az akaratunk formálásával. Igen, az csak az érzésekről szól, és hogy nem lehetünk utálatosak.

Ezért van az, hogy az idei ifjúsági szinódus Rómában oly sok katolikust összezavart a várható kimenetelét illetően. Úgy állítják be, mint "a meghallgatás eseményét", ami nem azt jelenti, hogy megpróbáljuk megérteni, mi az, amit a fiatalok nem értenek a hitünkben - ami, hála a felnőtteknek, tulajdonképpen a hit egésze -, hanem hogy megpróbáljuk megérteni, mi az, amire a tinik az Egyházat tanítani tudják. Vajon miért van olyan érzésünk, hogy ez megint arra megy ki, mint ami az a homoszexuálisok körüli dolog volt a 2014-es és 2015-ös szinódusokon?

Úgy tűnik, mintha egy kissé körkörösen mennének itt a dolgok. Az elmúlt 30-40 évben nemzedékeket fosztottak meg nemcsak az Igazságtól, de a mostani nemzedéket különösen is annak képességétől, hogy értelemmel eljusson az Igazsághoz. És ezt ügyes klerikusok szervezték így, akik annak szentelték magukat, hogy zavart hintsenek el a gyermekek, és a gyermekek gyermekei fejében. Mostanra pedig sikerült célt érni - adott a fiatalok egy siralmasan és borzasztóan katekizált nemzedéke, akik egyetlen vezérlő csillaga a "Ne légy utálatos!" elve, az Egyház pedig hátradől, meghallgat, és tanul a hitről olyan gyerekektől, akik semmit nem is tudnak róla. Zseniális terv.

Útközben megoldjuk, hogy a fiataloknak az a kisszámú csoportja, akik a hagyomány szerint gondolkodnak, és akik értik is az Egyházat, pontosan ezért kihulljanak, ezt a csoportot kirekesztjük, a hangjukat elnémítjuk, és alig adunk nekik képviseletet, ha adunk nekik egyáltalán. És persze az utolsó lépés az lesz, hogy kiadunk egy dokumentumot, ami a végletesen összezavart ifjak hangjára hivatkozik, anélkül, hogy a bennük lévő zavarra rámutatna; a dokumentum nyelvezetét pedig olyanra csináljuk, hogy bárki bármilyen következtetést levonhat majd belőle, amilyet csak kíván.

Ha sokallottad az Amoris Laetitia körüli zavart és vitákat, csak várd meg, amikor majd ez a bomba robban, és elkezdenek róla publikálni. És persze lesz majd valami pompázatosnak hangzó neve, ami eltereli a figyelmet a valódi céljáról; mondjuk "A fiatal próféták hangja", vagy "Egy gyermek vezette őket", vagy "Engedjétek hozzám a gyermekeket", vagy a Szentírásnak és szentírási gondolatoknak valami más kiforgatott formája. A fiataloktól tanulni "teljesen rendben van", épp amikor oly sokan közülük információ vagy formáció hiányában szenved... Nos valóban jó dolog ez, amíg a célod az, hogy segíts a tájékozatlanságukon, ahogy azt Bosco Szent János tette. De úgy állítani ezt be, mint hogy az Egyház, aki Krisztus Menyasszonya, "tanul" a fiataloktól arról, hogyan kellene változnia, több, mint abszurd.

Az Egyház, aki bárkitől is "tanul" arról, hogyan kellene változnia, már önmagában abszurd. De mégis mennyit fog az Egyház "tanulni" fiataloktól, akiknek még szinte semmi élettapasztalata nincs egy olyan, túlszexualizált társadalom megtapasztalásán kívül, amely egyháziak tétlensége vagy rosszindulata miatt jöhetett létre? Olyan egyháziak révén, akik most eljátszák, hogy gyerekekhez fordulnak a megoldásért olyan problémákra, amelyeket önmaguk idéztek elő.

Mi az, amit az ifjúság tud, vagy inkább mi az, amit tudnia kéne? Látni kellene a széthullott családokat, a szexualitás iránti fixációt, a csalódottságot az egyre nagyobb elszigeteltségük miatt, a növekvő öngyilkossági rátákat, és a többi temérdek bizonyítékot arra, hogy hazudtak nekik és becsapták őket. Igen, kellene egy szinódus a fiataloknak - egy szinódus, ahol kiállhatnak, és választ követelhetnek, miért kell viselniük ma az elődeik machinációinak terhét, különösen az egyházbeli elődeikét, akik a nyomorúságukat és kirekesztettségüket megalapozták. Megmondhatnák a püspököknek és a pásztoraiknak, hogy arra idomítottatok minket, hogy ne legyünk utálatosak, miközben ti voltatok az utálatosak, amiért megfosztottatok minket az igazságtól, és romba döntöttétek a világunkat.