Malcolm Ranjith bíboros, a Srí Lanka-i Colombo érseke üdvözölte a kábítószer-kereskedőkkel szembeni halálbüntetések visszaállítását a hazájában.

Srí Lanka jelenlegi elnöke, Maithripala Sirisena azokkal a kábítószer-kereskedőkkel szemben engedélyezte a halálbüntetés kiszabását, akik a bűnszervezetük segítségével a börtönbeli fogvatartásuk alatt is működtetik tovább a drogterjesztő hálózatukat, vagy egyéb más kinti bűncselekmények megszervezésében vesznek részt.

Az idén 71 éves Ranjith bíboros egy július 12-ei közleményében biztosította az elnököt arról, hogy a Srí Lanka-i egyház támogatja őt ebben az intézkedésében.

Sirisena elnök ezen a héten feloldotta az egyes drogkereskedőkkel szemben már korábban kiszabott halálbüntetések végrehajtási tilalmát is. Srí Lanka már 2004-ben visszaállította a halálbüntetést a gyilkosságok és nemi erőszakok elkövetőivel, valamint kábítószerkereskedőkkel szemben, társadalmi nyomásra azonban nem végeztek el egyet sem a kiszabott büntetések közül. A legutolsó kivégzés 1976. júniusában történt Srí Lankán, az új elnöki intézkedés nyomán azonban most ismét több várható.

A katolikus egyház tanítása szerint a halálbüntetés nem bűn, amennyiben az a társadalmi önvédelem szükséges formája. Jóllehet a katolikus erkölcstan szerint az alkalmazása nem minősül belsőleg rossz cselekedetnek, a körülményektől és a szándéktól függően az lehet; II. János Pál pápa (és tanítása nyomán a Katolikus Egyház Katekizmusa) szerint pedig "napjainkban" az alkalmazása - a társadalmi önvédelem számára más hatékony eszközök megléte miatt - szükségtelen.

Ahogy a Katekizmus fogalmaz:

2267. Az Egyház hagyományos tanítása -- a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve -- nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.

Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.

Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta "immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul".

Ferenc pápa egy tavaly októberben mondott beszédében nemcsak azt nyilvánította ki, hogy a halálbüntetés szerinte belsőleg (tehát a körülményektől és szándéktól függetlenül) rossz cselekedet (ahogy szerinte minden háborúskodás is), de egyenesen a Katekizmus átírását is indítványozta, hogy az tükrözze ezt.

Mint fogalmazott:

Határozottan meg kell erősíteni, hogy egy személyt halálbüntetésre ítélni olyan embertelen intézkedés, ami minden szempontból megalázza az emberi méltóságot. [A halálbüntetés] önmagában ellentmond az Evangéliumnak, mivel az önkéntes döntés egy emberi élet kioltásáról, amely mindig szent a Teremtő szemében, és amelyben csakis Isten a végső vizsgálatban az igazi bíró és kezes.

A halálbüntetést jogossá és indokolttá tevő körülményekről minden katolikus szabadon kifejtheti a véleményét, és a halálbüntetés alkalmazását támogathatja is. Az egyháztörténelem több prominens alakja is kiállt a halálbüntetés jogossága mellett (erről továbbá pl. Edward Feser katolikus filozófus is beszélt). A Hittani Kongregáció, Joseph Ratzinger (a későbbi XVI. Benedek pápa) vezetésével, legutóbb 2004-ben nyilvánult meg a kérdésben, kimondva, hogy a katolikusok között a halálbüntetésről (és a háborúskodásról is) lehetséges a vélemények különbözősége, akár még a pápa véleményével szemben is.

(Forrás: katholisch.de, ucanews.com)