Az erkölcsi giccs az erkölcsi minősítést elszakítja az igazságtól: leegyszerűsíti, tagadja a megítélt cselekvő dilemmáit, kiragadja a viselkedése valamely könnyen érthető elemét. A társadalmi tanítás az erkölcsi giccs hibájába esik, amikor alapvetően a megfelelő attitűd, az „ökológiai megtérés”, az önzetlenség és a jóakarat problémáját látja a tágabb természeti környezetre ható egyéni és közösségi döntésekben. Ekkor ugyanis nem vet számot a valódi erkölcsi dilemmákkal, amelyek abból fakadnak, hogy (i) a környezeti célok érdekében fel kell áldoznunk más jó célokat, (ii) a különböző környezeti célok elérése között is átváltás van, (iii) bizonytalanok a konkrét „környezetbarát” döntéseink hozadékai és azok értékelése, ezért nem tudjuk, milyen és mekkora áldozatokat hozzunk, továbbá (iv) a kollektív cselekvés nehézségeivel szembesülünk. Ezek sokrétű és nehéz, gyakorlati bölcsességgel megválaszolható (prudenciális) kérdéseket vetnek fel. A giccs-tévedés veszélye, hogy „környezetbarát” döntési alternatíváknak indokolatlanul nagy értéket tulajdonít, és ezzel (i) a cselekvőket nagyobb jók feláldozására késztetheti, (ii) mérlegelést igénylő döntéseket egy státuszra hozhat lényegileg rossz döntésekkel, (iii) a személyes erkölcsi ítéletalkotást felülíró, totalitárius irányú kormányzati beavatkozás alapjául szolgálhat. 

Mike Károly hiánypótló írása rávilágít, hogy az ökológia giccsként való villogtatása, ahogy azt újabban felfedezzük egyházi dokumentumokban is, miért árt a környezetvédelem ügyének, és hogyan ássa alá a hit igazságait is. A cikket a szerző engedélyével közöljük teljes terjedelmében. Hivatkozásokkal, PDF-formátumban, letölthető alább. Mike Károly további írásait érdemes itt és itt olvasni. 

 Az ökológia mint erkölcsi giccs (PDF)