Ahogy beszámoltunk róla, az olasz La Stampa december 31-én interjút közölt Gerhard Müller bíborossal, a Hittani Kongregáció korábbi prefektusával. Az interjúban Müller bíboros immár Ferenc pápa hivatalos Amoris Laetitia értelmezésével szemben is kitartott amellett, hogy az újraházasodott elváltak az Egyház korábbi tanításának és gyakorlatának megfelelően nem részesülhetnek Oltáriszentségben.

Ugyanakkor Müller bíboros az Amoris Laetitia ortodox értelmezésének védelmében ezúttal egy ritka és kivételes esetet említett, mint amelyre szerinte Ferenc pápa apostoli buzdításának homályos megfogalmazása vonatkozott, amikor egyes újraházasodott elvált személyek szentáldozáshoz engedhetőségére utalt [a lenti idézet a bíborostól immár a Magyar Kurír fordításában is elolvasható - KV szerk.]:

Lehetséges az, hogy a bűnbánó meg van győződve a lelkiismeretében - és jó okkal - az első házasság érvénytelenségéről, miközben nem tud [emellett] kánoni bizonyítékot felmutatni. Ebben az esetben a második házasság az, amelyik Isten előtt érvényes, és a lelkipásztor kiszolgáltathatja a szentséget, de bizonyosan csak a megfelelő óvintézkedésekkel, nehogy megbotránkoztassa a hívek közösségét, és nehogy gyengítse a hitet a házasság felbonthatatlanságában.

A bíboros a fentiekhez magyarázatként azt is hozzátette: "Ebben az esetben nem kerül felbontásra érvényes házasság és nem is ítélik azt lényegtelennek. Egyszerűen azt ismerik el, hogy ami házasságnak tűnt, valójában nem volt az."

Fontos hangsúlyozni, hogy a fenti példa az Amoris Laetitiában nem szerepel, és azt Ferenc pápa maga sem említette. Itt tehát Müller bíboros és olyan egyháziak spekulációjáról van szó, akik nem várva Ferenc pápa tisztázó értelmezésére, saját erőből próbálták meg valahogy összhangba hozni az Amoris Laetitia tartalmát az Egyház eddigi definitív tanításaival.

Müller bíboros példájának - valójában kézenfekvő - problémáira azonban kánonjogászok is rámutattak.

Szeptemberben a Katolikus Válasznak nyilatkozva az Apostoli Szignatúra (az Egyház legfelsőbb bíróságának) korábbi prefektusa, a házassági ügyekkel is foglalkozó kánonjogász Raymond Burke bíboros erősítette meg, hogy "nem léteznek" olyan esetek, amelyekre Müller bíboros és követői az Amoris Laetitia védelmében hivatkoznak. Ahogy a kérdésünkre Burke bíboros fogalmazott:

Ilyen esetek nem léteznek. Egyetlen papnak sem áll hatalmában egy házasságot semmisnek nyilvánítani a belső fórumon. A házasság egy nyilvános életállapot az Egyházban, és a házasság semmiségének vádjával kapcsolatos ítéletet az Egyház hosszú ideje fennálló gyakorlatának megfelelően kell meghozni. Ha egy bírói kollégium egy házassági bíróságon nem képes erkölcsi bizonyosságra jutni a házasság semmisségével kapcsolatban a semmiségi kereset gondos és alapos vizsgálata után, hogyan lehetne képes egyetlen pap ilyen ítéletet hozni, ami pedig a kérdéses lélek örök üdvösségével függ össze?

Burke bíboros ehhez hozzátette:

Az egyetlen eset, amikor egy pap egy rendezetlen együttélésben lévő személyt a bűnbánat szentsége és az Oltáriszentség vételéhez engedhet, egy olyan pár esete, akik vállalják, hogy "testvérként és nővérként" élnek, vagyis tiszteletben tartják azt a házasságot, ami köti őket, azzal, hogy nem élnek házastársaknak megfelelően egy másik személlyel. Még ilyenkor is, a papnak ragaszkodnia kellene ahhoz, hogy az önmegtartóztatásban élő pár a szentségeket olyan helyen fogadja, ahol nem ismerik jól őket, nehogy más hívek arra a vélekedésre jussanak, hogy a rendezetlen együttélésben lévő személyek részesülhetnek a szentségekben.

Müller bíboros nyilatkozata nyomán az amerikai ChurchMilitant online katolikus televízió is kánonjogászhoz fordult, értelmezésért. Nekik az éveken át az amerikai Rhode Island egyházmegye bíróságán házassági ügyekkel foglalkozó kánonjogász, Dean Perri atya nyilatkozott, Müller példájának egy másik problémájára rávilágítva.

Perri atya a válaszában leszögezte, hogy egy első házasság érvénytelensége nem képes szentségi rangra emelni egy polgári úton megkötött második házasságot. "Mindenekelőtt a második házasság nem szentségi, ezért az nem is érvényes az Egyház szemében." - fogalmazott Perri atya. A kánonjogász atya szerint a polgári házasság csupán polgári házasság, függetlenül az első házasság érvényességétől.

Perri atya ehhez azt is hozzátette, hogy egyetlen pap számára sem engedélyezett megkísérelni azt, hogy a pár házasságát szentségivé tegye, ha valamelyikőjük első házassága nem kapott az Egyháztól érvénytelenséget megállapító határozatott. Ahogy az atya fogalmazott:

Egy katolikus nem léphet új házasságra, hacsak szabaddá nem vált a házasodásra. Ha egy katolikus korábban már házas volt az Egyházban, ... akkor annak a katolikusnak nem megengedett egy új házassági kötelékre lépni érvénytelenítés nélkül. Ha a katolikus felek elválnak és megkísérelnek polgári úton házasságot kötni valaki mással, úgy az a házasság érvénytelen.

A kánonjogász továbbá azt is kifejtette:

A második házasság nem szentségi, és így nem érvényes az Egyház szemében. Ha a bírói eljárás és minden fellebbezés kimondja az első házasság érvényességét, úgy nincs második házasság, és a párnak vagy Krisztus keresztjét kell hordoznia testvérként és nővérként élve a szentáldozáshoz, vagy ha továbbra is bűnben élnek, úgy nem részesülhetnek szentáldozásban. Ez a halhatatlan lelküket is kockára teszi, amennyiben megmaradnak házasságtörésben.

Kapcsolódó:
- Bővülő cikklistánk az "Amoris Laetitia"-válság 2017. decemberében kezdődött eszkalálódásáról