Alábbiakban Dr. Jeff Mirus, a CatholicCulture.org alapítójának egy tavaly márciusi cikkét közöljük magyar fordításban, melyben a Szentlélek pápaválasztásokon betöltött szerepét gondolja végig. Az elméleti kérdés érdekfeszítőségén túl az írásnak különös aktualitást ad, hogy Ferenc pápa vitatott tanításait egyesek azzal védik, hogy rajta keresztül a Lélek szól, vagy hogy a tanításaira garancia, hogy Ferenc - mint minden pápa - Isten választottja. Sőt Ferenc pápa saját magáról állította, hogy Szentlélek választotta meg egy éve februárban: 

A Szentlélek, aki a szavazatokon keresztül megválasztja a pápát. Lehet, hogy az, akit megválasztanak, nem a legokosabb, nem a legravaszabb, nem a legfürgébb, de az biztos, hogy akkor, abban a pillanatban Isten őt akarja leginkább az egyház számára. 

De valóban a Szentlélek választottja-e a (mindenkori) pápa? És az, hogy a Szentlélek engedte a megválasztását, mire garancia?

***

A Szentlélek pápaválasztásokon betöltött szerepéről

A katolikusok között ma általános kérdés: „Mit csinált a Szentlélek a konklávé idején, amely megválasztotta Jorge Bergogliot, mint Ferenc pápát?” A válasz természetesen az, hogy a Szentlélek azt tette, amit mindig is tett, arra buzdított minden résztvevőt, hogy adja le szavazatát az egyház java számára, mint ahogy arra is buzdított minden résztvevőt, hogy megfelelő módon értelmezze az egyház javát. De a Szentlélek nem választ pápát; ez az emberek szeszélyeire és a kegyelemre adott válaszuk szeszélyeire van bízva.

Más szóval a Szentlélek nem rendezi el úgy a szavazatokat, hogy a lehető legjobb jelöltet válasszák meg. Semmilyen garancia nincs arra, hogy a választás Isten cselekvő akaratát fogja tükrözni, bár egy bizonyos férfi pápává választása nyilvánvalóan beleillik Isten megengedő akaratába.

Szerencsére a katolikus egyház élvez bizonyos isteni garanciákat, de azoknak nem nagy a száma. Krisztus megígérte, hogy az egyházzal lesz az idők végezetéig, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a Szentlélek nem fogja megengedni, hogy az egyház isteni alapítása elvesszen (mint a katolikus hierarchia eltűnése), hogy az üdvösség minden eszközének a teljessége mindig elérhető lesz az egyházban, hogy az egyház szentségei mindig a kegyelem erőteljes forrásai lesznek, hogy az egyház Tanítóhivatala mindig mentes lesz tévedésektől, és hogy az egyház mindig Krisztus misztikus teste marad, magának Urunknak a vezetésével, akit itt a földön helytartója, Péter utóda képvisel.

Választási csapdák

Megismétlem: a Szentlélek nem garantálja, hogy a leginkább rátermett jelöltet választják meg pápának. Azt sem akadályozza meg, hogy a választók (a Bíborosi Kollégium jelenlegi, 80 év alatti bíborosai) ne engedjenek más hatásoknak, mint tudatlanság, hamisság, személyes részrehajlás, rosszul felfogott célok, és mindenféle kísértések, beleértve a politikai és pénzügyi kísértéseket is. Voltak olyan időszakok az egyház történetében, amelyekben a pápai hivatalt lényegében megvásárolták és eladták hatalommal rendelkező politikai vezetők vagy hatalommal rendelkező családok befolyása révén.

A választó bíborosok körében működő gyengeségek között van egy tényező, amely mindig jelen van, ez pedig a tudatlanság. A világ minden részéről választott bíborosok a legtöbb esetben nem ismerhetik jól egymást. Gyakran a különböző jelöltek erejére és gyengeségére vonatkozó hiányos vagy éppen helytelen benyomások alapján kell választaniuk. Gyakran választanak egy bizonyos jelöltet érdekeltségükre és képességeikre vonatkozó, később helytelennek bizonyuló feltételezések alapján. Sok bíboros elsődlegesen mások benyomásaira és tanácsaira fog támaszkodni, akikbe bölcsen vagy oktalanul helyezik bizalmukat.

Mindez nyilvánvaló történelmileg, figyelembe véve a sok nem megfelelő férfit, akiket az évszázadok során megválasztottak a pápaságra. A pápák nagy száma különösen szentéletű volt (81-et avattak szentté és újabb 14 szentté avatása van folyamatban), de a 171 nem szentté avatott között volt néhány, akik nem nagyon jól teljesítettek, önhibájukon kívüli körülmények, vagy saját gyengeségeik és bűneik miatt. Néhány példa:

• Libériusz pápa (352-356): Az ariánusok politikai és teológiai nyomásai hatására Libériusz pápa elítélte az igazhitűek vezetőjét, Szent Atanázt. Hogy kijusson a bajból, aláírt egy kétértelmű nyilatkozatot, amelyet mind ariánus mind katolikus értelemben lehetett magyarázni. Némi bátorsággal viselte el a száműzetést, de ő volt az első pápa, akit soha nem ismertek el szentként.
• VI (VII) István pápa (kb. 896-897): Szintén politikai zűrzavar és az egyházba való beavatkozás idején élt. István pápa egyik elődje, Formózusz testét kiásatta és bíróság elé állította. Azután bűnösnek ismerte el, a holttestet megfosztotta ruháitól, levágta két ujját és testét a Teverébe dobta. (Az ellentmondás az István nevű pápák számozását illetően azért állt elő, mert hat férfit választottak meg, akik az István nevet vették fel, de közülük csak öt érte meg, hogy pápaként szolgálhasson. A tizedik századig nem számozták a pápákat).
• V. Celesztin pápa (1294): Ez a szent szerzetes alkalmatlan vezető volt. Hat hónappal megválasztása után, zűrzavar közepette lemondott a pápaságról.
• XXII. János pápa (1316-1334): Az egyik rosszhírű avignoni pápa, XXII. János, azt a hamis véleményt fejtette ki homíliákban és levelekben, hogy az üdvözültek nem élvezik a boldogító látást, az istenlátást az utolsó ítéletig. Azonban ezt nem tanította magisztériumi szinten és később visszavonta véleményét.
• VI. Sándor pápa (1492-1503): Ő volt a híres Borgia pápa, akit egy hatalommal rendelkező olasz család befolyása révén választottak meg. Bűnös volt a nepotizmus gyakorlásában, valamint gyermekeket nemzett szeretőjével. A reneszánsz korban megválasztott egyéb pápák megengedték maguknak a gazdagság különböző formáit és/vagy háborúkat vezettek érdekeik előmozdítására. Komoly reformra nem került sor, amíg III. Pál pápa nem hívta össze a Trentói Zsinatot, amelynek döntéseit Szent V.Piusz pápa valósította meg a gyakorlatban (1566-1572).
• I. János pápa (1978): Feltételezhetjük, hogy nem az ő hibája volt, de I. János Pál mindössze 33 napi pápaság után meghalt. Itt talán megsejthetjük az Isteni Gondviselés működését: a legemlékezetesebb volt mosolya és vonzódása Mark Twain művei iránt, halála megnyitotta az utat Szent II. János Pál pápa megválasztása előtt a katolikus történelem számára rendkívül veszélyes időszakban.

Több pápát fel lehetne sorolni; a lényeg egyszerűen annak a szemléltetése, hogy nincsenek garanciák.

Isteni Gondviselés

Természetesen az Isteni Gondviselés mindenben működik, ami az egyházban és a világban történik. Tudjuk, hogy semmi sem történik Isten legalább is megengedő akarata nélkül. Isten olyan messzemenően túlszárnyalja képességeinket, hogy Őneki egyáltalán nem jelent nehézséget, hogy mindent végső céljaira használjon fel. Mivel az időn kívül van, Isten, hogy úgy mondjuk, mindent „egyszerre” lát. Nem zavarodik össze és nem lepődik meg; „kiigazításra” sincs szüksége. Gondviselése inkább magába foglal mindent saját terve szerint, anélkül, hogy bármiben is akadályozná az emberi szabadságot.

Ritkán vesszük csak észre, de létezik olyan, hogy rossz dolgok Isten szándékait szolgálják. A Gondviselésben és gyakran saját életünkben is láthatjuk, hogy a rossz hogyan szolgálhatja Isten céljait. Minden, ami érint bennünket, mégha rossz is, új alkalmat szolgáltat arra, hogy úgy válaszoljunk rá, hogy az növelje egységünket Istennel. Olykor a nehézségek és a veszteségek inkább ebbe az irányba terelhetnek bennünket, mint egy zökkenőmentes életszakaszok.

Végül emlékeznünk kell rá, hogy a Szentlélek állandóan aktív és minden bizonnyal tudja, hogy mit tesz – még akkor is, amikor kegyelmeit visszautasítják. Néha láthatjuk az összefüggéseket, máskor csak el tudjuk képzelni, hogy a dolgoknak jó lesz a vége. Mint ahogy I. János Pál gyors halála utat készített a történelem egyik legnagyobb pápájának a megválasztásához, az is lehetséges, hogy mai bíborosaink a jelen pápaságot úgy fogják tekinteni, mint egy ijesztő iskolapéldáját annak, ami megengedi, hogy a kereszténység a hanyatló nyugati világ szekuláris érdekeit szolgálja ki.

Ennek a pápaságnak az első kézből szerzett tapasztalata lehet, hogy egy erőteljes másodlagos oknak bizonyulhat. A következő konklávé a fiatal és vibráló egyházak felé fordul majd? A bíborosok Afrikából hívják majd Ferenc pápa utódját? Csak Isten ismeri a választ. De a Szentlélek nem fárad el, és a keresztény remény sem csal meg. A mi munkánk, hogy imádkozzunk, dolgozzunk és bízzunk.