Ed Condon kommentárja a Catholic Herald oldalról.

Szombaton a Máltai Lovagrend államtanácsa úgy döntött, nem választ új nagymestert. Ehelyett engedelmeskedtek a pápai különleges delegált, Angelo Becciu érsek hirtelen instrukciójának, és egy ideiglenes kormányzót választottak meg, mindössze egyéves kinevezéssel. Ezalatt az egy év alatt az új kormányzó Becciu érsekkel és másokkal együtt azon dolgozik majd, hogy a rend számára új alkotmányt készítsenek. Egy év múlva a rend új nagymesterét már a megváltoztatott alkotmány szerint választják majd meg.

A rend római nagypriorjának, Giacomo Dalla Torre-nek ideiglenes kormányzóvá kinevezése lényegében senkit nem lepett meg. Az ő neve, a jelenlegi ideiglenes kormányzóé, Ludwig Hoffman von Rumersteiné mellett közismerten a két "jóváhagyott" választási lehetőség közé tartozott. Mindketten tagjai voltak annak a 15 fős rendi csoportnak, akiket Ferenc pápa különmegbeszélésre hívott közvetlenül a szombati választás, és a pápa egyiptomi útja előtt. A rend korábbi, Ferenc pápa által lemondatott nagymestere, Matthew Festing, sem a különmeghívottak, sem a "jóváhagyott" nagymesterjelöltek között nem volt, a megjelenése ezért az államtanács választási gyűlésén találgatások tárgya lett, különösen azután, hogy Becciu érsek mindenkit meglepő módon arra szólította fel Festinget, hogy se a választáson, se egyáltalán Rómában ne jelenjen meg.

Becciu felszólítását, amiben Festinget az engedelmességi fogadalmára hivatkozva próbálta Rómától távol tartani, a Szentszék végül nyilvánosan visszavonta, azzal magyarázva ezt, hogy bár Becciu a felszólításról Ferenc pápának is küldött másolatot, arra nem volt a pápától explicit felhatalmazása, hogy Festing engedelmességi fogadalmára hivatkozzon. A felszólítás visszavonását emellett persze az is magyarázhatja, hogy időközben kiderült: Festing távoltartása a választási szabályok alapján érvényelenné tette volna az egész szombati szavazást.

A választás előtt a rend vezetősége hivatalosan is felkérte a szavazásra jogosult rendi tagokat, hogy új nagymester választása helyett csak ideiglenes kormányzót nevezzenek ki - aki egyúttal felhatalmazást kapna a rend alkotmányának átírására is. Ezt a megoldást a renden belül mind Becciu érsek, mind Albrecht von Boeselager, a rend nagykancellárja is szorgalmazták, aki utóbbi érintettsége a rend segélyszervezetein keresztül végzett fogamzásgátló-osztásban, továbbá a rendből való elbocsátása (majd Ferenc pápa nyomására történt visszahelyezése) voltak azok az ügyek, amik a rend mostani válságát elindították.

A szombati szavazásnak csupán egyetlen kimenetele lehetett. Ahogy a szavazáson részt vett egyik lovag a Catholic Heraldnak elmondta, a szavazás előtt ezt az üzenetet kapták: vagy elfogadják az ideiglenes kormányzó kinevezését és az alkotmány átírását, mint a Szentszék által "jóváhagyott" megoldást, vagy ugyanezt a megoldást kívülről kényszerítik rájuk.

Megerősíteni látszik ezt az a különleges pápai levél, amit a rend a szavazás előestéjén nyilvánosságra hozott, és amiben Ferenc pápa a rend alkotmányával ellentétesen felhatalmazta Becciu érseket, hogy "az újonnan megválasztott személy beiktatását fogadja". Árulkodó, hogy a levél nem újonnan megválasztott nagymesterről beszél, továbbá nyíltan ír annak lehetőségéről, hogy a szavazáson egy ideiglenes vezetőt választanak meg. A levélben kifejezett kánonjogi felhatalmazás nem kevésbé érdekes. Korábban a megválasztott nagymester maga intézte a beiktatását a megválasztása után, és csak tájékoztatta a pápát a megválasztása tényéről. Ez a rend szuverenitásának, és a Szentszéktől való függetlenségének tudatos kifejezése volt.

Becciu érsek beékelése a folyamatba az alárendelés finom, de erőteljes gesztusa, ami egyúttal magába foglalja annak világos lehetőségét is, hogy az érsek visszautasíthatja a beiktatás elfogadását, amennyiben a megválasztott személy nem lenne megfelelő - ezáltal vétójogot biztosítva az érseknek a szavazás eredménye felett.

A választás lezárultával a figyelem most az alkotmány megváltoztatásának folyamatára fog irányulni, és arra, hogy az milyen irányt vesz majd. Néhányan úgy sejtik, hogy e reform célja az, hogy kiszélesítse azokat a kritériumokat, amik alapján valaki nagymesterré választható. Jelenleg csakis elsőrendű hivatásos lovagok lehetnek nagymesterek, akik életreszóló teljes rendi fogadalmat tesznek. Egyes javaslatok szerint ez kibővíthető lenne a másodrangú lovagokkal, akik köre többek között már Albrecht von Boeselagert is magába foglalja. Tény, hogy hiány van nagymesterré választásra jogosult hivatásos lovagokból: jelenleg (Festinggel együtt) 56 ilyen személy van.

Az elmúlt héten egy dokumentum került napvilágra a reformok tervezett irányáról. A dokumentum szerzője Johannes Lobkowicz, Bohémia Nagyprioriumának kancellárja és Erich Lobkowicz testvére, aki utóbbi a rend német ágának vezetője, és azon kevesek között lévő személy, akiket Becciu érsek és a pápa különmegbeszélésre hívtak a választás előtt. Erich Lobkowicz volt az is, aki nyilvánosan támadta mind Festinget, mind a rend patrónusát, Burke bíborost, a Boeselager nagykancellári tisztségéből történt elbocsátását követő perpatvarban.

A dokumentum nyílt felhívást intéz a hivatásos elsőrendű lovagok és a rend vezetősége közötti átfedés megszüntetésére, kiszélesítve ezáltal a vezetői hivatalokba választható személyek körét. Paradox módon a dokumentum egyúttal ragaszkodik a nemesi származás szükségességének fenntartásához (megadva azért az egyedi elbírálás és kivételezés lehetőségét). Ez a kitétel teljesen ellentétesnek tűnik a reformok kijelölt irányával, mi több, teljesen logikátlannak tűnik annak fényében, hogy a hivatásos lovagok és vezető testületek közötti átfedés megszüntetésének indoklása éppen az, hogy ez a felállás teljesen idejétmúlt, és megakadályozza, hogy a vezetésbe képesség szerint alkalmasabb személyek kerüljenek; a nemesi származás viszont másrészről úgy kerül beállításra, mint egy fontos biztosíték a rend hagyományainak és jó testületi irányításának megőrzésére.

A Catholic Herald munkatársa az egyik lovagtól arról érdeklődött, hogy nem ellentmondás-e ez a reformok logikájában. A beszédes válasz ennyi: "nincsenek nemesi származású amerikaiak". Ami azt illeti, sokan valóban nem úgy látják a renden belüli reformtörekvéseket, mint amik a rend modernizációját és felszabadítását végeznék el, hanem mint amik a hatalom átjátszását szolgálnák a rend egyik kis csoportjától (a hivatásos lovagoktól) egy másikhoz (a Boeselagert támogató német klikkhez). Az egésznek a tétje egy elvben (a Szentszék legutóbbi beavatkozásat leszámítva) még mindig szuverén nemzetközi kormányzat megnyerése, ami maga készítheti a saját útleveleit, rendkívüli nemzetközi befolyással bír, és nagy pénzek fölött gyakorol irányítást.

A reformok hihetőségét, a rend vallásos és katolikus jellegét, és azok valódi motivációit, akik az egész folyamatot elindították, a következő év alapos próba elé fogja állítani; a folyamatból kikerülő új alkotmány pedig megmutatja majd nemcsak azt, hogy ki nyert vele, de azt is, hogy a nyertesek miért is küzdöttek valójában.

(A fenti cikk megjelenésével egyidőben a ChurchMilitant arról cikkezik a rendből nekik eljuttatott dokumentumok alapján, hogy a rend jelenlegi válsága a rend hitehagyott német ágának hatalmi harca a vallásos és hagyományhű ággal szemben, amely harc végső célja a rendet minél inkább megtisztítani vallásos jellegétől, és minél inkább világi segélyszervezetté átalakítani azt.)