Egy július 21-én megjelent interjújában Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció nemrég menesztett prefektusa azt hangsúlyozta az Il Foglio nevű olasz napilapnak, hogy mindig is hűséges volt Ferenc pápához, azonban "ez sohasem volt olyan hűség, ami puszta hízelgésre korlátozódott volna".

"Mindig csendben voltam. Azt gondolom, minden kötelességemet teljesítettem, többet is, mint kellett. A teológiai hozzáértésemmel szemben senkinek nem voltak kétségei." - mondta a volt prefektus bíboros.

A kérdésre, hogy mit szól Christoph Schönborn bíboros véleményéhez, miszerint az Amoris Laetitia alapján immár lehetséges szentáldozáshoz engedni házasságtörésben élő párokat is, Müller bíboros - aki többször kifejtette már, hogy az Amoris Laetitia sem teszi ezt lehetővé - sejtelmesen úgy válaszolt: "Lehetséges, hogy Schönborn bíboros véleménye ellentétes az enyémmel, de a véleménye ellentétes azzal is, amit azelőtt vallott, hogy meggondolta volna magát."

A bíboros rögtön így folytatta:

Azt gondolom, mindig Jézus Krisztus szavai kell, hogy legyenek az alapjai az Egyház tanításának. És mostanáig senki sem mondhatta, hogy ez ne lenne így. Világos volt: Krisztustól visszavonhatatlan kinyilatkoztatásunk van. Az Egyházra pedig a hitletéteményt bízták, vagyis a teljes kinyilatkoztatott igazságot. A tanítóhivatalnak nincs hatalma kijavítani Jézus Krisztust. Ha bárki, akkor Ő az, aki kijavít minket. Kötelességünk engedelmeskedni Neki; hűek kell, hogy legyünk az apostolok tanításához, ami az Egyház lelkületében világosan meg kell, hogy mutatkozzon.

Az Amoris Laetitia disszidens értelmezései kapcsán, különösen arról, amit maguk a német nyelvterületek püspökei (köztük az interjúban név szerint is megnevezve Walter Kasper és Christoph Schönborn) képviselnek, Müller bíboros megjegyezte: "Nem értem, hogyan lehet ezeket a különféle teológiai és dogmatikai értelmezéseket összeegyeztetni Jézus és Szent Pál világos szavaival. Mindketten világossá tették, hogy nem lehet másodszor házasodni, ha a törvényes házastárs még él."

Arról, hogy Ferenc pápa és az Amoris Laetitiát liberálisan értelmezők miért nem bocsátkoznak párbeszédbe a dubia bíborosokkal, Müller bíboros azt mondta: "Nem értem, miért nincs nyugodt és békés párbeszéd. Mindezidáig csak kirohanásokat és sértegetéseket hallottam ezekkel a bíborosokkal szemben. Ez azonban nem lehet az az út és hangnem, amit követnünk kell." Hozzátette: "Nekünk, püspököknek, jogunk van - mondhatni, isteni jogunk van - nyíltan beszélni." A bíboros ebben arra is emlékeztetett, hogy "az első zsinaton is a tanítványok őszintén beszéltek, és nem riadtak vissza a vitától. ... A szinódusok sohasem voltak békés összejövetelek."

Folytatva az Amoris Laetitia helyes értelmezésének kérdésével Müller bíboros azt mondta: "A pápa többször is kijelentette, hogy nincs változás az Egyház tanításában, és ez magától értetődő is, mert ez nem is volna lehetséges." Majd megerősítette: "Bárki, aki áldozni szeretne, miközben halálos bűn állapotában van, előbb a bűnbánat szentségében kell részesülnie, amihez pedig őszinte szándék kell arra, hogy többé nem vétkezik, a bűnök megvallására, és elkötelezettségre Isten akaratának teljesítésében. Ezt a szentségi sorrendet pedig, amit Jézus Krisztus rögzített, senki nem változtathatja meg. Megváltoztathatjuk a külső szertartásokat, de ezt a belső lényeget nem."

Valóban igaz, hogy három német püspök, Kasper, Lehmann, és Saier, a kilencvenes évek elején felvetették ezt [az újraházasodott elváltak áldoztatását]. Ezt azonban a Hittani Kongregáció véglegesen elvetette. Mindenki egyetértett abban, hogy erről beszélni kell még, de az a dokumentum [ti. a Hittani Kongregáció határozata] továbbra is érvényben van.

- mondta a bíboros.

A német egyház állapotát Müller bíboros ebben az egy szóban foglalta össze: "Drámai.". Mint mondta, nem egyszerűen szekularizációs folyamatnak vagyunk tanúi Németországban és Európában egyaránt, hanem "ez a teljes antropológiai alap kereszténytelenítése, amiben az embert szigorúan Isten és transzcendencia nélkül határozzák meg. A vallást érzésként élik meg, és nem Isten imádataként és a megváltás útjaként."

A bíboros hozzátette:

Nem fecsérelhetjük az energiánkat belső küzdelmekre, egymással folytatott konfliktusokra, az úgynevezett progresszívok bosszúhadjáratára az úgynevezett konzervatívokkal szemben. Ha így gondolkodunk, az olyan egyházképet mutat, mint ami erősen átpolitizált. Az első, hogy ne legyünk konzervatívok és progresszívok. Az első Jézus kell, hogy legyen. Hinni a feltámadásban, Krisztus mennybemenetelében és visszatérésében az utolsó napon: ez konzervatív vagy progresszív hit? Nem, ez egyszerűen igazság. A kategóriáinknak az igazságnak és igazságosságnak kell lenniük, nem pedig a korszellem kategóriáinak.

A helyes evangelizálás módjáról Müller bíboros kifejtette: "Nem a saját igazságunk reklámügynökei vagyunk, hanem a megváltó igazság tanúságtevői. Nem egy vallási gondolaté, hanem Krisztus világbeli valóságos jelenlétéé."

Müller bíboros az interjúban név említése nélkül bírálta az egyházi vezetők újkeletű megszállottságát a világi ügyekben, különösen a környezetvédelemben: "Számos laikusunk van, akik szakértők ezen a területen. Emberek, akiknek politikai felelőssége vagy, kormányzatok és parlamentek, és így tovább. Jézus nem a világ szekuláris kormányzását bízta az apostolokra. A püspökhercegek évszázadokkal ezelőtt léteztek, és nem jelentettek jót az Egyház számára."

Az interjú zárásaként, a Szent X. Piusz Papi Testvérület (SSPX) felé történt egyházi közeledésről Müller bíboros azt mondta: "Ennek a csoportnak a megbékélése a katolikus egyházzal mindenképpen szükséges. Jézus nem akart semmilyen megosztottságot. Mik azonban az élő és teljes egység feltételei? Azt gondolom, ezeknek a feltételeknek mindenki számára ugyanazoknak kell lenniük. Van hitvallásunk, nem válogathatunk, hogy mit fogadunk el belőle, és mit nem. Mindenkinek vallania kell azt. Valamennyi zsinatot el kell fogadni, ahogy az Egyház élő tanítóhivatalát is." Majd a II. Vatikáni Zsinatról szólva a bíboros így folytatta: "Úgy értelmezni a II. Vatikáni Zsinatot, mint az Egyház újjáalapítását, abszurd dolog. A visszaélések, az ideológiák és félreértések bizonyosan nem a II. Vatikáni Zsinat következményei."