Egy igen régi írás; majdnem egyidős az evangéliumokkal (az ún. Jakab-féle ősevangélium) elbeszéli, hogy Anna férje Jeruzsálemben áldozatot mutatott be. Egy Ruben törzsebeli útjába állt: nincs itt helye, mivelhogy magtalan. Joakim erre visszavonult a pusztába nyájához, böjtölt és imádkozott, hogy Isten hallgassa meg kérését. Ugyanakkor Anna siratta meddőségét és fogadalmat tett, hogy ha Isten meghallgatja, születendő gyermekét a templom szolgálatára szenteli. Sok böjtölés és imádság után Isten meghallgatta: Angyal jelentette neki is, férjének is, hogy elveszi tőlük a meddőség szomorúságát és szégyenét. A két jámbor szülő aztán kis lányuknak Mária nevet adtak és fogadalmukhoz híven három éves korában a templomnak ajánlották föl. Anna életéből más komoly értesülésünk nincs. Azt azonban tudjuk, hogy halála után Szűz Mária jámbor anyja a keresztényeknek meghitt szentje lett. Tisztelete a 6. században kezdődik, mikor Jusztinián császár Konstantinápolyban templomot állított neki és a középkorban nagyon elterjedt, általánossá XIII. Gergely pápa tette 1584-ben. A bányászok, hajósok, anyák, elsősorban a szülő anyák védőszentjüket tisztelik benne.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)