Az alábbiakban Brian Williams 2017. július 14-én megjelent írásának magyar nyelvű fordítását közöljük.

A Rhode Island-i Providence püspöke, Thomas J. Tobin egy nemrég írt cikkében hívta fel a figyelmet az egyházmegyéjében jelenleg tapasztalható válságra a papi hivatások terén. Ahogy Tobin püspök fogalmazott:

Néhány átgondolásra érdemes egyházi adat a Providence egyházmegyéből: Az évtized kezdete óta 58 papot vesztettünk az egyházmegyei aktív szolgálatból, többnyire nyugdíjazások miatt, miközben mindössze 18-at szenteltünk. Ez 40 papnyi nettó veszteség az aktív szolgálatból az egyházmegyében. Az aktív papok átlagéletkora 59 év, az összes pap átlagéletkora pedig (ami magába foglalja a nyugdíjazott papokat is) 67 év. Csupán 21 pap van, aki 40 évesnél fiatalabb.

Természetesen a szörnyű állapotok, amik a providence-i katolikus hívekre várnak, nem csak egyedül náluk jellemzők. A paphiány, a vérszegény szemináriumi évfolyamok, és a romló szemináriumi felvételi statisztikák nem bíztatnak jó kilátásokkal a következő évekre. Válaszul ezekre a zord kilátásokra, az egyházi hierarchia nagy része a legújabb programokban, kezdeményezésekben, vagy marketingstratégiákban keresi a válság megoldását.

Pedig megnövelni a papi hivatások számát nem rakétatudomány. Már most is ismerjük rá a megoldást: ahol a hagyományos katolicizmus virágzik, ott a hivatások is virágoznak.

Korábban írtam már arról a stratégiáról, amit a nebraskai Lincoln, és amit az észak-karolinai Charlotte egyházmegyék követnek. A kis méretük ellenére (Lincolnban kevesebb, mint 100 000, Charlotte-ban pedig 200 000 regisztrált katolikus él), mindkét egyházmegye sikertörténetet tudhat magáénak a papi hivatások terén:

• Az elmúlt 24 hónapban Lincoln 17 férfit szentelt pappá.
• Lincoln az Amerikai Egyesült Államok egyetlen olyan egyházmegyéje, ami 1993 és 2012 között minden felmérésben az első húszban végzett az egy lakosra jutó kispapok számát nézve, gyakran az első helyen végezve az egyházmegyék között.
• Tavaly a charlotte-i egyházmegye megnyitotta a Szent József Szemináriumi Főiskolát azon fiatal férfiak számára, akik még fontolgatják a papi hivatás választását. A nyitáskor az intézmény azonnal 8 fiatal jelentkezőt vett fel.
• Miközben a charlotte-i egyházmegye 5 férfit szentelt pappá az idén, ki kellett bővíteniük a Szent József Főiskolát már a megnyitása utáni második évben, hogy ki tudja szolgálni a kilenc újonnan felvett szeminaristát.

Mindkét egyházmegye híres a hit- és hagyományhűségéről. A lincolni egyházmegye sohasem engedélyezte nők szolgálatát az oltár körül, Charlotte-ban pedig folyamatosan növekszik azoknak a plébániáknak a száma, akik ugyanezt teszik. Ez segített kihangsúlyozni a férfiak szolgálatát a szentélyben (a felolvasói szolgálatot leszámítva, amit nők is végezhetnek), megnövelve a fiatal férfiak részvételét a liturgikus szolgálatokban.

Mindkét egyházmegye emellett ragaszkodik a liturgikus hagyományokhoz. A Szent Péter Papi Testvérület (FSSP) észak-amerikai szemináriuma a nebraskai Dentonban található, miután az 1990-es években maga a lincolni egyházmegye püspöke, Fabian Bruskewitz hívta meg őket oda. A papi testvérület tagjai a szentmisét és a szentségeket az 1962-es liturgikus könyvek szerint ünneplik.

A lincolni egyházmegyében számos szentmisét mutatnak be ad orientem módon (a liturgikus kelet felé), beleértve az egyházmegye mostani püspöke, James Conley által bemutatott adventi miséket is, amelyeket az elmúlt két évben tartott az egyházmegye katedrálisában.

A charlotte-i egyházmegyében az elmúlt években folyamatosan növekedett a hagyományos latin misét bemutató templomok száma, köztük a Szent Anna templom is már így mutatja be a vasárnapi nagymiséjét. Érdemes megjegyezni, hogy 2016-2017-ben a charlotte-i szeminaristák 48%-a érkezett olyan plébániákról, amelyek a liturgia terén elvégezték a "a reform reformját", és a hagyományokhoz hű plébánosokkal működnek.

Érdemes megjegyezni az előbb említett Szent Péter Papi Testvérület sikerességét is. Miközben az olyan egyházmegyék, mint Providence a közeljövőjüket siratják, az FSSP-re épp az ellenkezője jellemző. 2017 rekordéve volt a közösségnek az új papok számában: egyszerre 19 új papot szenteltek közülük. Hogy ezt a sikert perspektívába helyezzük: az FSSP jelenleg mindössze 45 egyházmegyében működik, ebből 35 található az Egyesült Államokban, és 7 Kanadában.

A liturgia mellett azonban egy másik hagyományos elem is közrejátszik a hivatások növekedésében: a hiteles katolikus oktatás.

Ahogy írtam már róla, Lincoln évtizedeket töltött azzal, hogy a katolikus oktatását megfizethetővé és hithűvé tette. Azzal, hogy beöltözött szerzetes nővérek tanítanak (miközben sokan elmenekültek más egyházmegyékből a '70-es és '80-as években), és gyakran papok szolgálnak teológiatanárokként és iskolaigazgatókként, a Lincoln egyházi általános iskoláiba járó növendékek 96%-a katolikus. Ezek a trendek aztán folytatódnak a középiskolákban, és a hithű és virágzó Newman Központban is, ami a Nebraskai Egyetemen belül működik.

Gondoljanak csak bele. A fiatal fiúk tizenkét éven át hithű katolikus iskolákba járnak, miközben sokan szolgálatot kezdenek, a szentélyben csak férfiak között, majd egyetemre mennek, ahol a pezsgő és hithű Newman Központot ismerik meg. És ezzel egyidőben az egyházmegye két szilárdan hithű szemináriumnak ad otthont: a Nagy Szent Gergely egyházmegyés szemináriumnak, és a Guadalupe-i Szűzanya FSSP szemináriumnak.

Fontos kiemelni még a kansasi Wichita egyházmegyét is. Hasonlóan Lincolnhoz, a megfizethető és hiteles katolikus iskolarendszer segíti a hivatások növekedését.

Wichita 2017-ben 10 férfit szentelt pappá, ami egyike a legnagyobb számoknak az új szentelések terén az egész országban. A következő évben várhatóan ismét 10 új papot szentelnek majd. Ez azt jelenti, hogy mindössze két év alatt az egyházmegyés papjaik számát 20%-kal növelik meg. A hiteles katolikus iskolák szerepét a hivatások robbanásszerű növekedésében nem lehet eléggé kihangsúlyozni.

Egy 2008-as publikációjukban, ami a "Ki fogja megmenteni Amerika katolikus iskoláit?" címet viselte, a Fordham Alapítvány ezt írta:

Meglehet, Wichitában működik az egyik legerősebb katolikus iskolarendszer az egész országban...

Amit Wichita egyházmegye hivatalos weboldala így magyarázott:

A katolikus iskolák plébániai fenntartásúak, a plébániákhoz tartoznak. Nem magániskolák, amelyeket azok birtokolnak és működtetnek, akik használják őket. Ez minden családot arra ösztönöz, hogy a plébánia aktív támogatója legyen.

Mivel az egész egyházmegye elkötelezett támogató, a plébániák mindent megtesznek a katolikus oktatásért, az óvodáktól a középiskolákig, amelyek a plébániák aktív támogatói számára ingyenesen hozzáférhetők. Amennyire tudjuk, a wichitai egyházmegye az egyetlen az egyházmegyék között az Egyesült Államokban, ahol a plébániákat aktívan támogatók gyermekei katolikus általános és középiskolákba járhatnak, költségmentesen.

Wichita egyházmegyei lapja nemrég beszámolt arról az előkelő szerepről, amit a katolikus iskolák játszottak a hivatások számának robbanásszerű növekedésében. Az ország nagy részével ellentétben, ahol csökkenés és bezárások tapasztalhatók, Wichitában folyamatosan növekszik a beiratkozók száma, már 1985 óta, beleértve az óvodai beiratkozások számát is, ami szintén meghaladja az országos átlagot.

Az idei év szenteléseit megelőzően az egyházmegyének 58 szeminaristája volt, vagyis egy szeminarista jutott minden 1845 regisztrált katolikusra, ami messze meghaladja az olyan érsekségek arányszámait, mint amilyen Los Angeles vagy New York.

És mégis, túl sok egyházmegye még mindig úgy tesz, mintha kiutat keresne a hivatások válságából, és mintha nem tudná, hogy mi is a megoldás a válságra.

Egyszerűen fogalmazva: a hagyomány- és hithűség nem választható opciók. A hódolatteljes liturgiák, amelyek magukba foglalják az olyan hagyományos egyházfegyelmi elveket, mint a szentmisék ad orientem bemutatása, vagy a csak fiúk által végzett oltárszolgálat, nem puszta preferenciák. Ezek alapvető fontosságúak.

A sikeres egyházmegyék emellett népszerűsítik és bátorítják a hagyományos latin misét, ahelyett, hogy azt szimplán csak megtűrnék, vagy ami még rosszabb, egyenesen elleneznék. A hagyományhű rendek robbanásszerűen növekednek, miközben más egyházmegyék nézik, ahogy a nyugdíjazások száma egyre csak meghaladja az új szentelések számát.

Mindemellett nem engedhetjük meg, hogy a katolikus gyermekeinket az általános kultúra bekebelezze. Ahogy mindig is ezt vallottuk: egy katolikus gyermeknek katolikus oktatásra van szüksége. Hithű és megfizethető katolikus iskolákra, amilyeneket Lincolnban és Wichitában találunk; és olyan hagyománybarát kisszemináriumokra, mint a Szent József Charlotte-ban, hogy megőrizze a katolikus gyermekeinket katolikusoknak.

Természetesen imádságra is szükség van. Imádságra a hivatásokért. A plébániai hívekre, akik a padsorok között imádkoznak. Fiatal férfiakra, akik az Oltáriszentség előtt töltik az idejüket imádsággal, elcsendesedéssel, és elmélkedéssel. Alázatosan kérnünk kell Istent, hogy támasszon nekünk papokat.

Ezekenek az imáknak azonban - és ez kulcsfontosságú - hagyományos liturgiákkal és hithű iskolákkal együtt kell meglenniük. Papokért imádkozni, miközben elutasítjuk mindazt, ami a fiatal férfiakat formálná és segítené őket a hivatás választásában, nem több, mint istenkísértés. Az elbizakodottság bűnébe esünk vele.

Bizakodjunk abban, hogy több egyházmegye is követi Lincoln, Charlotte, és Wichita példáját az elkövetkező években, hogy valamennyi hívő ismét tanúja lehessen a növekedésnek a papi hivatások számában.

(Forrás: LiturgyGuy)

Korábbi cikkeink a Nyugat néhány virágzó egyházmegyéjéről:
Sikerrecept paphiányra: Lincoln, Nebraska
Fiú ministránsokkal a paphiány ellen
André-Joseph Léonard érsek, a jó pásztor
Amerikai püspök "nyelvre és térdelve" áldozásra kéri az egyházmegye híveit