Az oldalunkon tegnap megjelent "A Kasper-javaslat szentségtörő gyakorlata Magyarországon" című cikket olvasva a magyar egyház egyik papja reflexiót küldött a Katolikus Válasz szerkesztőségének, azt nyilvános megjelentetésre ajánlva. A megjelenésben névtelenséget kért tőlünk, amelyet írásában meg is indokolt. A kérését tiszteletben tartva, az alábbiakban az atya írását közöljük (a szövegben a vastagbetűs kiemeléseket szerkesztőségünk végezte).

Miért marad még egy ideig névtelenségben e sorok írója? Mert nem egyéni véleményt képvisel, hanem a Katolikus Egyház mindezideig érvényben lévő tanítását: a pápákét és zsinatokét, akik és amelyek nem tettek mást kétezer éven át, mint újraismételték Jézus szavait: "Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör." (Mk 10,11-12) Nyilvánvalóan a házasságtörés állapotában nem szabad áldozni. Ez szentségtörés lenne.

Sajnálom, hogy négy magyar katolikus pap, a saját nevében, nyilvánosan, az Amoris Laetitia egyik lábjegyzetére hivatkozva azon javaslat mellett érvel, hogy bizonyos esetekben a házasságtörés állapotában élők lelkiállapota, Istennel való kapcsolata úgy ítélhető meg egy lelki atya által, hogy folytatva a szexuális együttlétüket, járulhatnának szentáldozáshoz.

Egyik pap mer beszélni saját tudatos engedetlenségéről az Egyház tanításával szemben!

Egy másik szerzetes pap egy katolikus magyar nyelvű magazinban kijelenti, hogy az Amoris Laetitia "megengedi az újraházasodott elváltak szentáldozáshoz járulását, anélkül hogy megkövetelné a szexuális érintkezéstől való tartózkodást".

Egy harmadik szerzetespap azt állítja az Amoris Laetitia kapcsán, hogy "kis lépéssel előbbre jutottunk a Familiaris consortio 84. pontjához viszonyítva, amely az elvált újraházasodottaknak csak abban az esetben engedte meg a szentáldozást, ha tartózkodtak a házastársi aktustól."

A negyedik szerzetespap az Amoris Laetitia ezen értelmezését "II. János Pál és XVI. Benedek gondolatainak továbbfejlesztéseként" emlegeti.

Sajnos, vagy hála Istennek, hogy ők megnevezték magukat – ezzel persze akaratlanul is a nevükhöz köthető véleményeket tanítanak, és nem pedig az egyetemes Egyház érvényes tanítását hirdetik.

XVI. Benedek pápa – hála Istennek – még él. Ez utóbbi szerzetespap legyen szíves kérdezze meg, hogy vajon az ő és név nélkül említett társai véleménye, amelyről itt beszámoltam, továbbfejleszti-e az emeritus pápa (és így Szent II. János Pál pápa) gondolatait, vagy homlokegyenest ellenkezik-e azzal?

Az olvasóra bízom az emeritus pápa válaszának kitalálását, hiszen azt a megkérdezése nélkül is biztosan tudjuk. Miért hazudunk még saját magunknak is?

Ezekkel szemben Erdő Péter bíboros kifejti, hogy az újraházasodottak esetében "nem az első házasság kudarca, hanem a második kapcsolatban történő együttélés az, amely akadályozza az Eucharisztiához való járulást."

A magyar katolikus egyháznak történelmi jelentőségű döntést kínál fel a mi Urunk Jézus. Ha az Eucharisztikus Világkongresszusra a szentségtörések igazolásával készülünk, akkor alázattal mondjunk le róla, őszintén bevallva, hogy erre most nem vagyunk alkalmasak. Helyette csendes, de hatékony engesztelő bűnbánati éveket vállalhatnánk, amikoris elmélyítjük az Eucharisztia vételéhez szükséges felkészülés mozzanatait.

Ezzel akaratlanul is beírnánk az Egyház egyetemes történelmének könyvébe (amelyet odafent is írnak), hogy vállaljuk Szent Pál apostol által a Szentlélek Istentől kapott figyelmeztetést: "...aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét... vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak. Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet." (1 Kor 12,27-30)

Ma az Egyház más távoli területein szentmisére összejött keresztényeket gyilkolnak meg. Az a 20 kopt keresztény, aki busszal zarándoklatra indult, csak azért, mert keresztény hitét megvallotta, nem törvénytelen nemi kapcsolatról, hanem boldog, termékeny, és szent házassági életről mondott le Krisztusért. A mohamedánok kivégezték őket. Egy se akarta a hitét megtagadni. Mi, magyarok viszont, köztünk papok, szerzetesek, és általuk félrevezetett hívek, úgy készülünk az Eucharisztikus Világkongresszusra, hogy beültetjük testvéreink értelmébe és szívébe a kereszténység önpusztító vírusát?

Mert itt erről van szó. Ha az elvált és újraházasodottak, megmaradva társukkal a szexuális kapcsolatban, bizonyos körülmények között (ahol nem az a körülmény, hogy lemondanak a nemi aktusról) vehetik az Úr testét, akkor ez más berögződött bűnök esetében is lehetséges.

Ha ez lehetséges a tízparancsolat egyetlen parancsa területén, akkor a többi területre is magától átterjed.

Önpusztító vírus! Aki beleegyezett ennek a vírusnak a lelkébe történő beültetésébe, annak a hitében a gyónás szentsége is le lesz bontva! Jézus Krisztus többi kijelentése is le lesz bontva! Maga az Eucharisztia is! Csak emlékvacsorává torzul! A papság szentsége is, és nem marad más a szentségek közül, mint a keresztség, ám az is komoly elköteleződés nélkül. Keresztség-e az akkor?

Jézus istensége is le lesz bontva! Szavainak ezentúl már soha nem lesz abszolút kötelező ereje. A Szentlélek istensége is le lesz bontva! Képtelen volt 2000 éven át biztosítani Jézus szavainak hiteles értelmezését? Akkor nem Isten.

Vegyük már észre, hogy az Úr Jézus által kinyilatkoztatott igazságok összefüggő, sőt, egymásban lévő rendszert alkotnak. Ugyanúgy az általa meghirdetett erkölcs és az Egyház szentségi rendje. Ha ezt az egységes világot bárhol megsértjük, "kilyukasztjuk", akkor a logika kegyetlen kemény törvényei alapján az egész összeomlik. Hagyjuk abba a kb. 500 év óta Európában működő szubjektivizmus vírusának betáplálását a katolikus agyakba és szívekbe!

Ha így készülünk az Eucharisztikus Világkongresszusra, akkor mondjuk le és alázattal jelentsük be az egész Egyház színe előtt, hogy Annak nyilvános ünneplésére nem vállalkozhatunk, Akinek szentségtörő vételére éppen ezen előkészületi időben nyitnak utat közöttünk papok és szerzetesek!

Az Eucharisztia sohasem lehet eszköz. Az maga Cél! Nyilván forrás is, de nem a súlyos bűnökben folytatott életre erőt adó forrás, hanem a bűnnel való szakításra, pontosan azzal, hogy az áldozások szintje megköveteli a törvénytelen kapcsolat felszámolását, és más súlyos bűnökkel való szakítást.

Számtalan eszköz áll rendelkezésére azon testvéreinknek, akik még nem tudnak szakítani bűneikkel, hogy mégse távolodjanak el végleg az irgalmas Úrtól, Jézus Krisztustól. Ám az Eucharisztia nem ez az eszköz.

Nyilván nem szeretném, ha elmaradna a magyarországi Eucharisztikus Világkongresszus. De hogy gyümölcsöző legyen, pontosan annak az ellenkezőjét kell tenni, mint amit ezek a papok tesznek. Ha valóban hisszük, hogy a Názáreti Jézus Isten Fia, és szavának teremtő ereje van, mely a kenyeret és a bort testévé és vérévé változtatja, akkor ugyanolyan teremtő ereje van az isteni rendelést közvetítő, házasságra vonatkozó szavainak is.

Mindannyiunktól gyökeres megtérést vár az Úr.