Szent Péter közvetlen utóda a római püspöki székben. Tehát ő a második a római pápák dicsőséges sorában. Bizonyára ő volt a legkiválóbb az apostolok tanítványai között, mert csak így érdemelhette meg, hogy az első pápának utóda lehetett. A keresztények között jól ismert s nagyrabecsült lehetett, mert üdvözletét Szent Pál továbbítja Szent Timoteushoz, Efezus püspökéhez (2Tim 4,21). 67-kb. 79-ig uralkodott, tehát ő kormányozta az Egyházat abban az időben, mikor Isten rettenetes ítélete a zsidóság centrumát, a jeruzsálemi templomot s a várost elpusztította. A Vatikánon Szent Péter mellett temették el. Mikor a XVII. században VIII. Orbán pápa idejében Szent Péter sírja mellett az oszlopok alapjait kiásták, találtak egy régi márvány síremléket ezzel a felírással: „Linus". A tudományos világ mind máig vitatkozik azon, hogy ez a márványlap Linus pápa síremléke volt-e vagy sem.

(Forrás: Dr. Petró József: A szentmise története. Szent István Társulat, Budapest, 1931)