Nemrég belenéztem Az Utolsó Királyság című TV sorozatba, melyet egyrészt hazánkban forgattak, másrészt jókat írtak róla, és az jutott eszembe, hogy a történeti kereszténységet így látja világ. A sorozat a 9. századi Angliában játszódik, ahol a keresztény szászok harcolnak a vikingek ellen. A főhős egy vikingek közt nevelkedett szász, aki megveti a kereszténységet, és mégis Angliáért harcol.

A kor miatt, melyben a történet játszódik, a kereszténység, mint domináns világnézet abszolút hangsúlyt kap. Ez először tetszett, mert hát elkötelezett keresztény szereplők is részei a történetnek. Az elkötelezett hit azonban hamar átcsapott áhítatos és hiszékeny hülyeségbe a filmben. Mivel azonban a sorozat könyv adoptáció, és a könyvek szerzője történész hírében áll, gondoltam adok egy esélyt a történésznek is, hátha csak a film torzítja az egyébként elfogulatlan történetet.

A 8. könyv után (melyek hangoskönyvként megtalálhatóak a Youtube-on), a konklúzióm ez: a történetben egyetlenegy hiteles, realista, valóban Istenben bízó keresztény van. Ő egy mellékszereplő püspök, aki a 8. könyvben jelenik meg, és meg is hal szinte azonnal. De a könyvek még folytatódnak, szóval kitudja – nem de?

A sorozat alapján kialakult véleményemet a könyvek sem változtatták meg. Sajnos, azt hiszem, a történeti kereszténységet csak így tudja megemészteni a mai világ: mint valami áhítatoskodó és naiv butaságot, ha a vikingekkel való harcról van szó, mely azonban nem zárja ki az alattomos bosszúállást és intrikákat (persze Isten nevében), ha keresztény testvérekről vagy bajtársakról van szó. Nyilván voltak, és vannak ilyen keresztények, azonban minden keresztényt ezzel az ecsettel megfesteni ideológikusnak tűnik, és éppenséggel a történet kárára van.

Azt várnám egy ilyen, a középkori kereszténységet hitelesen bemutatni akaró történettől, hogy legalább hébe-hóba felbukkannak hősök, akiknek a kereszténysége nem naivitás: akik egy vérengző viking hadúrnak, csak azért mert megkeresztelkedett miután legyőzték, nem adnak tartományokat kormányozni mindjárt másnap. Illetve még fontosabb, hogy a keresztény lovagok minden veszélyt megvető hite nem politikus püspökök által kitalált katonailag értelmetlen haditervekre vonatkozott, hanem arra, hogy vállalják a katonailag előnytelen, vagy akár reménytelen helyzetet is, ha azt csak bűn és igazságtalanság elkövetésével lehetett volna előnyükre fordítani.

Sajnos Az Utolsó Királyságban nincs egy darab keresztény harcos sem.