A Vatikán csütörtöki közleménye szerint Ferenc pápa augusztus 2-ai hatállyal átíratta a Katolikus Egyház Katekizmusának 2267. pontját (KEK 2267), amely az Egyház halálbüntetésről szóló tanítását közli. A hivatalos közleményt a Hittani Kongregáció prefektusa, Luis Ladaria bíboros jegyzi.

A KEK 2267. pontja mostanáig így hangzott:

2267. Az Egyház hagyományos tanítása - a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve - nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.

Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.

Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta "immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul". (II. János Pál pápa: Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 56.)

A KEK ugyanezen pontja mától így hangzik [hivatalos magyar fordítás még nem készült, az alábbi a KV saját fordítása]:

2267. Azt, hogy a törvényes hatóság egy igazságos tárgyalást követően halálbüntetéshez folyamodik, sokáig megfelelő és elfogadható, jóllehet szélsőséges válasznak tartották bizonyos bűncselekmények súlyosságára, a közjó megvédésének eszközeként.

Ma azonban egyre nagyobb a megértése annak, hogy a személy méltósága nem veszik el rendkívül súlyos bűncselekmények elkövetése után sem. Emellett az állam által kiszabott büntető szankciók új felfogása jelent meg. Végül, a fogvatartásnak hatékonyabb rendszerei alakultak ki, amelyek biztosítják az állampolgároknak járó védelmet, miközben nem fosztják meg véglegesen a bűnöst a megjavulás lehetőségétől.

Következésképpen az Egyház az Evangélium fényében azt tanítja, hogy "a halálbüntetés megengedhetetlen, mivel az a személy sérthetetlensége és méltósága elleni támadás" [1], és elkötelezetten munkálkodik azon, hogy világszerte eltörlésre kerüljön.

_______________________

[1] Ferenc pápa, Beszéd az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez, 2017. október 11.; L’Osservatore Romano, 2017. október 13., 5.

A Katekizmus új pontjába foglalt tanítás ellentmond az Egyház eddigi, következetes folytonosságban lévő tanításával, amely megfelelő (és ma ritka) körülmények között, a közösségi önvédelem szándékával erkölcsileg megengedhetőnek mondta ki a halálbüntetés alkalmazását.

A Hittani Kongregáció, Joseph Ratzinger (a későbbi XVI. Benedek pápa) vezetésével 2004. júliusában még világossá tette, hogy "a halálbüntetés alkalmazásáról lehetséges a vélemények legitim sokszínűsége a katolikusok között", akár a pápa véleményével szemben is: "Ha [...] egy katolikus ellenkezne a Szentatyával a halálbüntetés alkalmazásában [...], emiatt nem válna méltatlanná arra, hogy szentáldozáshoz járuljon." A Katekizmus új pontja a katolikusok számára (elvben) bezárja a lehetőséget "a vélemények legitim sokszínűsége" előtt a halálbüntetés alkalmazásáról (lásd pl. legutóbb Ranjith bíboros véleményét erről).

Az új 2267-es pont a megváltoztatott tanításhoz emellett meglehetősen furcsa és ellentmondásosnak tűnő indoklásokat közöl.

Az Egyház ugyanis mindig vallotta, hogy "a személy méltósága nem veszik el rendkívül súlyos bűncselekmények elkövetése után sem"; nem világos ezért, miért hivatkozik a pont indoklásként ennek "egyre nagyobb megértésére".

Nem kevésbé homályos az sem, mit jelent a második indoklásként közölt "új felfogás" a büntető szankciókról, amely a pont szerint indokolja az Egyház halálbüntetésről szóló tanításának átírását.

Az új pont utolsó bekezdése azonban végképp érthetetlenné teszi az előző bekezdésben közölt indoklásokat. Míg az előbbi ugyanis a körülmények megváltozásával indokolja a halálbüntetés mai megengedhetetlenségét, addig az utolsó bekezdés szerint maga a halálbüntetés belső természete az, ami Krisztus evangéliumának ellentmond, emiatt az semmilyen szándékkal és körülmények között nem megengedhető (és - ahogy ezt Ferenc pápa a hivatkozott beszédében ki is mondta - a történelem során nem lett volna megengedhető sohasem). Erről részletesebb elemzést egy korábbi cikkünkben már közöltünk.

A KEK váratlan és precedensértékű átírására érkező reakciókkal foglalkozni fogunk.

Kapcsolódó cikkeink:
- Új szál az "Amoris Laetitia" válságban: Ferenc pápa a halálbüntetésről téved
- Katolikusok érvei a halálbüntetés mellett
- Hittani Kongregáció: "Méltónak lenni az Oltáriszentség vételére - Általános elvek"
- A teljes cikklistánk a halálbüntetésről