Az alábbiakban az amerikai Robert Morlino püspök (Madison egyházmegye, Wisconsin állam, USA) augusztus 18-án kiadott pásztori körleveléből idézünk, amellyel a hívek felé az Egyesült Államokban ismét kipattant papi homoszexuális visszaélési botrányokra reagált. Az aktuális viharról a Facebook-oldalunkon írtunk rövid összefoglalót. A püspök teljes levele ide kattintva olvasható.

Ha megengedik: amire az Egyháznak jelenleg szüksége van, az a több gyűlölet! Ahogy korábban említettem, Aquinói Szent Tamás azt mondta: a gonoszság gyűlölete valójában a szeretet erényéhez tartozik. Ahogy a Példabeszédek könyve mondja: 'Az én számat az igazság mozgatja, ajkaim borzadnak minden álnokságtól.' (Péld 8,7). A szeretet cselekedete gyűlölni a bűnt, és felhívni másokat arra, hogy elforduljanak a bűntől.

Nem adhatunk többé teret és menedéket a bűnnek - sem a saját életünkben, sem a közösségeink életében. De hogy világosak legyünk: a konkrét eseteket nézve papok által elkövetett deviáns szexuális - szinte kizárólag homoszexuális - cselekedetekről beszélünk. Homoszexuális felajánlkozásokról és visszaélésekről is beszélünk, amelyeket tekintélyes papok, püspökök, és bíborosok követtek el papnövendékek és fiatal papok ellen. Olyan tettekről és cselekményekről beszélünk, amelyek nemcsak egyesek szent fogadalmait sértették meg, vagyis szentségtörőek, hanem amelyek megsértették a mindenki számára fennálló természetes erkölcsi törvényt is. Megtévesztő volna bármi másnak nevezni ezt, és csak tovább hagyná figyelmen kívül a problémát.

Rengeteg igyekezet ment el arra, hogy a homoszexualitás kulturálisan elfogadott cselekményeit a pedofília nyilvánosan elítélt cselekményeitől elválasszák. Az Egyház problémáit így egészen mostanáig kizárólag a pedofília problémájával azonosították - minden ezzel ellenkező bizonyíték ellenére. Itt az idő, hogy őszintén kimondjuk, hogy mindkettővel probléma van, és még ennél is többről van szó. Abba a csapdába esni, hogy a problémákat szétválasztjuk aszerint, hogy a társadalom mit tart elfogadhatónak vagy elfogadhatatlannak, annak a ténynek a figyelmen kívül hagyását jelenti, hogy az Egyház sohasem tartotta EGYIKET SEM elfogadhatónak - sem a gyermekek bántalmazását, sem a szexualitás házasságon kívüli használatát, sem a szodómia bűnét, sem papok bármiféle intim kapcsolatát, sem a tekintéllyel való visszaélést vagy kényszerítést.

Kapcsolódó cikkeink:
- 15 tény a papi pedofília botrányokról
- A papi "pedofília" valójában rosszul megélt homoszexualitás
- Terápiás összejövetelt rendeznek Írországban a szexuális visszaéléssel hamisan vádolt papoknak